VI. A tragédia:

Kagome még lihegett egy kicsit, majd hátra fordult, és meglátta halott barátait, akiket ő mészárolt le. Odafutott hozzájuk. Kagome üvöltött, és sírt, a testükre borult. Nem tudta, hogy mi lesz így vele, és hogy tud e ekkora teherrel élni.

-Shippooo! Miroku! Sangoooo! Inuyashaaaaaaaa! Bocsássatok meg!!! Mihez kezdjek nélkületek?- Kagome zokogott testük felett, a szíve majd megszakadt. Soha nem érzett még ekkora fájdalmat a szívében. Rengeteg érzés keveredett benne. Valami átvillant a fejében…. Öngyilkosságnak hívják………. Kagome már nagyon régóta sírt. Szemei vérvörösen csillogtak. Ráborult Inuyasha testére:

-Szerelmem!!!- kiálltott Kagome, és a visszhangja is sokszor. Kagome megfogta a nyilat a kezével, ami kiállt a halott Inuyashából. A nyílvessző elkezdett kéken fényleni amit Kagome észrevett:

-Mi ez?- kérdi, és megragadta a nyilat, és kihúzta Inuyashából. De nem történt semmi. Kagome újra visszaborult testére, és tovább sírt. Ám most a feje a nyila által okozott seben volt. Kagome könnyei belefolytak. Inuyasha teste lüktetni kezdett, és kinyitotta szemeit.

-Inuyasha!- ugrott rá Kagome, most még jobban sírt. Kagome szent ereje segített. Mivel a nyilai is szentek, ő azt tehet, amit nagyon akar. Ő lőtte ki a nyilat, ő is húzta ki, ezzel megtörte a varázst, mivel ő sem hétköznapi személy.

-Inuyasha…..Bocsáss meg!- és felültette Inuyashat, majd megölelte.

-Kagome…..-mondta Inuyasha és “kiszabadította” magát Kagome karjaiból. Inuyasha megcsókolta Kagomét, aki így alig kapott levegőt, de folytatta.

-Mindig erre vágytam.- mondta Inuyasha és Kagome az örömtől sírt. Inuyasha szorosan magához ölelte, nem haragudott Kagoméra kicsit se.

-Kikiyo már nem olyan mint akkor! Jó volt, de mostmár nem ő kell….. Te kellesz nekem! Kagome…..semmiért nem mondanék le rólad! Soha nem foglak elereszteni! Mindig együtt leszünk!