***A Szellemirtó vére***
sango-chan15 2005.11.03. 11:20
2. fejezet: Összegyűlve
Elég komor hangulatban mentek előre, mikor az út közepén feltűnt egy tócsa. A tócsa megmozdult, elindult előre.
- Az a Vízi-démontündér!- kiáltott föl Kagome. Utána rohantak, mire Sesshomaru az útjukat állta.
- Meghalsz!- kiáltotta.
- Sesshomaru nagyúr! Nem szép dolog megölni a tesód!- mondta Rin a bokorból.
- Hát akkor mit csináljak vele?- kérdezte gúnyosan Sesshomaru.
- Adjál neki tanácsokat! Mit tudom én! Beszélgessetek, mint féri a férfival!
- Sesshomaru, bármennyire is szeretnélek elpáholni, most dolgom van-, mondta Inuyasha.
- Velem sem akart harcolni!- felelt Kikyou dühösen.
- Bele fogsz halni!- morogta ironikusan Sesshomaru.
- Sesshomaru nagyúr! Ne légy undok!- kiabált Rin.
- Ne szólj bele, te kis ember!- mondta Yaken. Erre Rin jól fejbe kólintotta. Sesshomaru vetett egy büszke pillantást a kislányra, de aztán visszatért Inuyashához.
- Szóval nem akarsz harcolni? Mi az a fontos dolog?
- Sango-t, a szellemirtó lányt elrabolta valami Vízi-démontündér!- mondta Miroku.
- A Vízi-démontündér? Úgy tudom, hogy ő nem egyedül dolgozik.
- Márpedig ez egyedül volt!- szólt Kagome.
- Van egy úrnője: A sárkányhölgy. Féligszellem, csak egy varázslattal képes megnövelni az erejét.
- Egészségére!- morogta Inuyasha.
- Ehhez a varázslathoz különleges összetevők kellenek. Azt még én sem tudom, pontosan mik- mondta Sesshomaru, és kisegítette Rint a bokorból. Szegény Yakennek egyedül kellet kikászálódni.
- Sesshomaru nagyúr! Segítenünk kell nekik!- mondta Rin.
- Mégis miért?
- Mert a testvéred, azért! És jó testvérek vagytok, és segítitek egymást!- mondta a kislány. Ígyhát Sesshomaruék is csatlakoztak. Így mentek tovább, mikor újra feltűnt a pocsolya. Sesshomaru beledobta Yaken-t. A pocsolya nem tudott moccanni.
- Ez nem a Vízi-démontündér! Ez csak egy pocsolyaszellem!- mondta dühösen, mire Inuyasha kettévágta a szellemet. A középen kettévált.
Tehát mentek tovább. Találkoztak még három ilyen pocsolyával. Egyszer csak egy szép patakhoz értek. A patak közepén szikla állt, és a sziklán egy lány ült. Csepp alakú fülbevalóján megcsillant a nap fénye. Inuyasáékra nézett, és gúnyosan elmosolyodott.
- Miroku, beteg vagy?- kérdezte Kagome. Csodálkoztak, hogy Miroku nem tette fel szokványos kérdését. A lány eltűnt, aztán egy pillanat múlva ott termett a kis csapat előtt.
- A Vízi-démontündér!- kiáltotta Miroku.
- Nahát, nahát! A kis szökevények!- pillantott Kagoméra és Kirarára. Kirara morgott rá, és átváltozott- a barátnőtök már javában harcol. Kíváncsi leszek, tud e majd harcolni az Úrnőmmel-, vetette oda- Bár, azt hiszem, tudom a végkimenetelt. Néhány rühes korcs, egy-két kis csitri. Ez nem állít meg - ezzel persze jól feldühítette őket.
- De, minek neked Sango?- kérdezte Sesshomaru, tekintve, hogy egyedül ő gondolkodott higgadtan a csapatban.
- Az Úrnőm varázslatához. Meg tudja növelni az erejét egy főzettel. Ehhez a főzethez már csak egy anyag hiányzik. Mégpedig egy szellemirtó vére- ez kalapácsütésként hatott árjuk. Miroku a szívéhez kapott- Mivel két szellemirtó van a világon, kizárásos alapon csak ez a Sango lehetett az. Kohaku vérét nehéz lett volna megszerezni, mivel Naraku birtokában van. Úgyis meghal, miután egy csepp is a főzetbe kerül. Annyi pont elég- mosolygott és elment. Néma csend uralkodott rajtuk. Mind üveges szemekkel bámultak előre. Aztán Inuyasha tért először magához.
- Gyerünk! Az a nő minden perccel közelebb kerül a vérhez-, mondta. Mostmár rákapcsoltak. Sesshomaru szellemalakjában rohant, Kirara Rint, Yakent és Shippou-t szállítva repült. Inuyasha, Kouga és Ayame futottak. Kagome a biciklivel tekert. Sokkal gyorsabban haladtak így.
|