2. fejezet

Szokatlan segítö

Kagome lassan kinyitotta a szemét de nem emlékezet semmire. Egy barlangba volt egyedüll mellete még égett a tüz. Mostis nagyon nehezen mozgott fájt minden része. Aztán gondolkodni kezdett. Holvagyok? Hogykerülök ide? Te jo isten már emlékszem az a kislány... És megöleltem aztán ugyéreztem elfogy minden eröm... aztán a hangja és utánna nem emlékszem. Lehet hogy még mindig nálla vagyok? Lehet hogy nemis egy kislány volt hanem valami... valami veszélyes lény? gondolatai nagyon megrémitették és egyre jobban félt. Most végtelen vagyok akárkivel szemben nem tudom magam megvédeni és aztse tudom hol vannak Inuyasháék. Megprobált erötvenni magán hogy felüljön de nem tudott egyszerüen nem volt annyi ereje se hogy megmozduljon. Még tett egy kisérletett de utánna belefáradt és halkan zokogni kezdet mig álomba nem sirta magá t.

IInuyasháéknál:

-Erre kell mennünk. mondta Inu a földön hasalva

-Inuyasha már egy orája a te megérzésedre hagyatkozunk de csak körbe-körbe járunk. mondta Shipoou

-De érzem az illatát. mondta határozottan

-Inuyasha de szerintem Kagome nem bolond hogy csak körözön itt! mondta a kis roka aminek az eredménye egy puplett a fején

-Tudom mit csinálok! mondta határozottan és megint elindult a szagok után

-Szerinted hova mehetett? kérdezte Sango aggodva Mirokut

-Nemtudom de ha örá hagyatkozunk nemis fogjuk megtudni. mondta és Inura mutatott.

-Mibajotok van velem? kérdezte dühösen a félszellem

Mindenki legyintett és othagyták a fiut. Kirara hátán a magasba probáltak nyomokat keresni de hasztalan.

-Ha valami baja esne akkor azt nem bocsájtanám meg magamnak. mondta Kikyo és megtörölte szemét.

Kagome ismét magához tért és körülnézett. Még mindig sötét volt vagy ujra nem tudta miota van itt de abba biztos volt nem ez volt az elsö este amit itt tölt. A tüz még mindig éget étel volt mellete és egy kulacs viz. Valami szalma szerü anyagon aludt. Most egy kicsit erössebnek érezte magát és fölült. Vajon ki gondoz engem? Végig nézett a karján ami bevolt kötözve bár nem is nagyon emlékezett hogy milyen sebet takar. Leszedte a kötést és megnézte a sebett. Az alkarján a böre végig volt hasitva és kékes foltok voltak körülötte. Már nem fájt neki ujra kötötte a sebet. Aztán mivel elég régota nem evett megéhezett és nekilátott a tálcára kirakot sülthalnak ivot is egy keveset és ujra lefeküdt. Különös érzésem van szerintem nem akarja megtudni az aki engem most ápol hogy ki is ö.  Érdekes de egyszer ugyis felépülök és megtudom ki az. Bár kicsit még félt de deritette az a tudat hogy valaki segít neki. Ismét elaludt.

Kagomét mésnap kora reggel madarak csiripelése keltette ugyérezte magát mintaha kicserélték volna. Mellete ismét reggeli és viz volt de most inkább nem evett kiakart menni onnan. A barlangbol kiérve a nap gyengéden sütöte arcát lágyan fulyt a szél és messziröl madárcsicsergést hallot. Mikor jobban körülnézett rájöt hogy ö ezen a hejen még soha nem járt. Idegenek voltak neki a fák és a barlang is. Aggodva figyelte a tájat hátha talál valami ismeröset ami utal ere a hejre de nem látott semmi olyat. Csak egy to volt nem is olyan messze a barlangtol. Kagome a to fele vette az irányt és mikor meggyözödött hogy a közelben senki sincs levetközött és megfürdött. Utánna visszament a barlangba. Most mitcsináljak? Nemtudom hogy holvagyok ha egyedül elindulok eltévedek és ugysincs itt aki segitene. De itt ez van ez az érdekes va laki aki nemakarja magát mutatni... Vagy lehet hogy csak eddig elkerült. Üzenetett kellene hagynom neki ha netán mégis elaludnék...

Szia én Kagome vagyok

           Köszönöm hogy segitettél és hogy megmenteted az életemet de egy olyan hejre hoztál amit nem ismerek. Azért irom

           ezt a levelet ha netalán nemakarod megmutatni hogy kivagy én azt tiszteletbe tartom... Szeretnék haza jutni de nemfog

           menni mert eltévednék. Kérlek segits valahogy!

           Mindent nagyon köszönök.

Kagome mire kitalálta hogy hogy irja meg a levelet nagyon elrohant az idö. A papirt az üres tálcára tette és egy ideig megprobált fenmaradni de nem ment mivel az unalom elnyomta.

Másnap reggel morgásra ébredt. Azthitte hogy az ismeretlen az de tévedett elég sulyosan tévedett. Kagome magához vett egy darab fát avval probálta elhessegetni a rut bestiát. Ugyanis egy elég éhes tigris szellem került az orraelé. Kagome egy ideig a bottal hadonászott de ugytünt hogy az ellenség csak "röhög a markában". Tehetetlenségében hangosan sirni kezdett de ekkor meghallot egy kiabálo hangot...

-Hé te rusnyaság ide gyere! hallota meg Rin hangját. Mivel a tigrist nem zavartatta magát ezért ugydöntött bemegy a tigrishez és elráncigálja onnan. A tigris megérezte a két kezett a farkán hártakapta a fejét és megprobálta a kislányt széttépni. Amikor a balang bejáratánál megjelent egy ujjab alak. Kagome nemsokat látott az alakbol de miután észbekapott rájöt hogy Sesshoumaru alakját látta. Sesshoumaru levágta a tigris farkát a kislányt a vállára vette és nekirontott a szellemnek. Ugyölte meg a bestiát hogy Rinnek még arra se volt ideje hogy megszolaljon.

-Kagome minden rendben van? kéredezte a lány aggodva Kagomét

-Izé... I.. Igen. dadogta zavartan

-Rin! Sesshoumaru kemény hangja vizhangzott a barlang bejárata felöl.

A lány megfordult és kiment. Kagome feltápászkodott nagyivben kikerülte a tetemet és nagynehezen beérte Rinnéket.

-Mért követsz halando? csatant fel a szellem

-Nem... nem követni akarlak de már nem vagyok beteg. És nemismerem ezt a hejet kérlek kisérjetek vissza. mondta Kagome de itt ott megremegett a hangja.

-Nem vagyok turavezetö most nem arra megyek! mondta ingenülten a szellem

Kagome nagyon félt ezért ugydöntöt csendben marad és csak követi öket. Amit levelet irt még mindig a kezében szorongatott. Biztosvagyok benne hogy ök segítettek nekem nemszabad elfelednem nekik amit értem tettek. gondolta

-Halando ne köves! mondta Sesshomaru és visszafordult a lány felé Kagome nagyon megjedt de eröt vett magán

-Tudom hogy eddig is segitetek nekem és most én ezt meghálálom nektek. Amugyis ha most elindulok biztos eltévedek. mondta félénken

-Gazdám had maradjon. Kagome nagyon okos lány biztos nemlesz vele bajod. Rin baba szemeinek a leg droidabb élölény se tudott volna ellenálni ahogy most Sessy se.

-Legyen. mondta és elöre ment

Rin megölete a lányt és boldogan ment mellete. Késö estig gyalogoltak már Rin is nagyon elfáradt de szellem nem vette észre Rin pedig nem mutatta ki. Kagome adott hangot a véleményének.

-Nem lehetne tábort verni? kérdezte határozottan

-Ne szolj bele a dolgomba halando. mondta szigoruan

-Ha nem miattam legaláb Rin miatt ted meg! mondta csendesen

-Rinnek nemszokot akadály lenni az ilyesmi. felelt dühösen vissza se nézet

-Azt csak hiszed szerinted Rin mident bir, de ö csak egy gyerek csak azért nem szol neked mert te ezt szinte elvárod tölle. Ö gyenge és törékeny! Kagome maga is meglepödött hogy kiabált a szellemmel de utánna leült egy sziklatövébe és ölébe vette a kislányt aki szinte rögtön elaludt

-Hogymerészelsz velem igy beszélni? méltatlankodott Sess de mikor visszanézet látta hogy Rin alszik

Lehet hogy igaza van ennek a lánynak... Rin még kicsi. Akkor egész idáig ugybántam vele ahogy azok az emberek akik bántották... Sesshoumarut furcsa érzés keritette a hatalmába talán ilyen soha nem érzett azelöt. Nagyon rosz érzés volt neki lerogyot egy sziklára és nézte ahogy a kislány alszik.

Kagome észrevette a szellem fájdalmát és hangot változtatott.

-Kicsit kiméletesebben kellene vele bánnod. Szerintem Rin nagyon szeret téged ezért nem mutata gyengeségét. De nagyon szépnek találom hogy segitesz neki. mondta kedvesen Kagome

A szellem nem szolt csak mérgesen elforditotta a fejét. Kagome folytatta:

-Nemakarok beleszolni nagyon sokat változtál amiota ö veled van. És nem akarlak kioktatni. Nem azért mondtam.

Eközben Jekin tüzet rakot és fél perc mulva már ropogott is a tüz. Kagome is nagyon elfáradt ezért Rinnel a karjában ö is elaludt.

Azthiszem nem kellet volna segiteni neki, de csak azért tettem mert Rin megkért. Mit tehettem volna ... De mindig amikor megkér valamire olyan mintha magamnak tenném meg. gondolkodott tovább Sessy

Iunuyasháéknál:

-Mostmár muszáj letábozoznunk. Nagyon besötétedett és ugyse találnánk meg ilyen idöben. mondta Miroku és a felhökre mutatot. A felhök eltakarták az eget és esöszag volt a levegöben.

-Szerintem itt letáborozhatnánk. mondta Kikyo

Miroku gyorsan körbejárta a barlangott és megbizonyosodott arrol hogy nem lakja azt senki. Mikor bepakolták a cucokat elmentek tüzifát keresni és élelmiszert. Mire égett a tüz már mindenki behuzockodott.

-Remélem Inuyasha tényleg othon találja Kagomét! mondta Sango aggodva.

-Szerintem nem mehetett haza egyik-naprol a másikra nem szokot eltünni. mondta Miroku

-Remélem Inuyasha megtalálja. mondta Kikyo

-Már énis nagyon aggodom érte. Inuyasha se találta meg pedig öneki jo a szaglása de aztmondta hogy egy hejen olyan mintha eltünt volna az illata. mondta Shippou

-Aludnunk kellene, mert holnap ujra keresni kezdjük! mondta Miroku

Mindenki lefeküdt egyedül Kikyo ált fel és a barlang szájjánál nézte a lehullo esöcseppeket.

-Kagome!!!!! kiabálta Inuyasha amikor nemtalálta nyitva a szoba ablakot

-Inuyasha mit keresel te itt? nézet ki az ablakon Sauta

-Kagomét.... mondta sápadtan a fiu

Sauta nem válaszolt becsukta az ablakot gyorsan lesiettet a lépcsön és beengette a fiut. A konyhában leültek és Sauta beszélni kezdte:

-Azthittem hogy veletek van Kagome.

-Nem valahova eltünt azthittem hogy haza jött. Inuyasha fogta magát és felált és már indult is volna de Sauta megfogta a kezét

-Mitörtént a növérkémmel? kérdezte Sauta aggodva

-Nemtudom egyik nap még láttuk a másik nap már nem. mondta de nem volt ideges a hangja

-És egyébként mi van vele? kérdezte Sauta

-Hogy-hogy egyébként? értetlenkedet Inu

-Malydnem egy hétig ithonvolt és nemszolt senkihez vagycsak alig. Sokat sirt és még csak a barátnöivel se beszélt. Nagyon szomoru volt és hiába beszéltem vele nem tudtam kihozni belölle mi a baja.

-Nem tudom én nem vettem észre! jelentette ki Inu és vállatvont

-Ja miota Kikyoval vagy azota nem érdekel senki! mondta a kisfiu

-Ez nem igyvan! mondta Inu határozott hangon

-Dehogyisnem lemerném fogadni hogy Kagoménak elege let belöled és az undok viselkedésedböl. Megértem ha elmenekült elölled. De esküszöm ha miattad baja esik megöllek! mondta és sirva rohant ki a konyhábol

-Te megölni engem.... ha ha  de abahagyta a nevetést. Elindult vissza a kuthoz. Tényleg elég furcsa volt az utobbi napokba de ez nem az én hibám... Nem lehet az én hibám. Egyébként is mit idegesitem magam azon mit mondott nekem ez a kis vakarcs?! Jaj nem lehet hogy igaza van? Lehet hogy miota Kikyo ujra velemvan érzéktelen lettem? Azota nem foglaklkoztat semmi csak Kikyo? Na nem ez hülyeség. Nem tudot nyugodni amit a kisfiu mondott neki jobban bántota mint azt most bevallot magának Sauta nagyon tisztelte és szeretet Inuyashát de most ez egyszerre megszünt. Szinte az utobbi napokban nem is szolt senkihez csak Kikyoval foglalkozott. Szomoruan beleugrott a Kutba de már zuhogott az esö. Sietve keresni kezdte a többieket. Kis idöután rájuk talált a barlangba. Mindenki felébredt a félszellem érkezésére.

-Mi az holvan Kagome? kérdezte elsönek Kikyo

-Nem tudom othon nincs. mondta komoran és Kikyo melé telepedett

-Szoval othon sincs akkor tovább kell keresnünk. mondta Miroku

-Aludjunk. mondta némi halgatás után Sango

-Esö szagot érzek, Jekin keres valami barlangot! szolt a szellem

Jekin pár perc után sietve megjelent.

-Nagyuram jöjön velem találtam egy helyet ahol meghuzhatjuk magunkat. mondta a kis talpnyalo

Sesshomaru fölált és megindult de utánna eszébejutott a két halando. Lehajolt Rinhez és felakarta ébreszteni de megint belehasitott az a rosz érzés lehajolt a lányért és az ölébevette, Jekint a barlangig követte letette a kislányt aki még mindig békésen aludt. Malyd visszaindult Kagoméért.

-Hé halando! mondta sürgetve

Kagome megmoccant nagyot nyujtozkodott és ismét mozdulatlan lett.

Még mindig érzem a vére szagát biztos megint felszakadt a sebe. Kimeritette ötis a nap. gondolta és lehajolt érte és karjában a barlangig vitte. Mire vissza ért Jekin addigra tüzetrakot. Sessy lerakta a lányt Rin mellé és nézte öket egy darabig malyd öt is elnyomta az álom.

Kagome másnap arra ébredt hogy reggel Rin kedvesen énekelget és a sebit kötözgeti.

-Jo reggel Kagome! mondta vidáman Rin mikor észrevette hogy Kagome éledezik

-Neked is. mondta Kagome, idegesen nézett körül észrevette hogy nem otvan ahol tegnap lehajtotta a fejét. -Hol vagyunk?    

-Tegnap Sesshomaru nagyur megérezte hogy esni fog ezért behozott minket ide. Reggel pedig utnak indult. mondta vidáman

-És mégis hova ment? kezdet ideges lenni Kagome

-Nemsokára itt lesznek Jekinnel. mondta mosolyogva -Kagome jolvagy? kérdezte Rin

-Igen. Csak zavar hogy nem emlékszem mi történt velem. mondta csendesen

-Én tudom de megigértem hogy nem mondom el. mondta Rin nyugottan

-Kérlek meséld el nem mondom meg senkinek hogy elmondtad.

A kislány gondolkozot egy darabig aztán elmosolyodott. 

-Jo elmondom. felelte vidáman

-Arra emlékszel hogy megtámadott az a kislány? kérdezte Rin

-Igen.

-Egy kaméleon szellem volt. A kaméleon az alakváltásárol hires. Az emberek erejét és vérét szivja ki. Aznap ép már táborhejet kerestünk és eszméletlenül rádtaláltunk ahogy az a rusnyaság ép a véredett itta. Sikitozni kezdtem és Sesshomaru nagyur megölte azt a rusnyaságot. Téged pedig egy barlangba vitt ahol megkért hogy kötözembe a sebeidet. Rengeteg vért vesztettél aztse tudtuk hogy életbemaradsz-e. Egy napig gyogyitgattunk de utánna meghaltál.

-Micsoda?! eset le az álla Kagoménak

-Igen, de a nagyurunk visszahozott téged. mondta csöndesen nehogy valaki másis meghalja

-Ez igaz? kérdezte Kagome kikerekedett szemmel

-Igy van. Két nap után jobban lettél és már magadhoz tértél. A nagyur pedig a lelkemre kötötte hogy nem beszélhetek erröl neked. Mihoztunk erre az ismeretlen helyre hogy Inuyasha ne találjon meg, és ne tudja kritizálni Sesshomaru nagyur teteit. mondta Rin

Kagomébe töbször megált a levegövétel a döbbentségtöl. Nemtudta elkébzelni hogy mihez kezdjen evvel a hirrel. Rin folytata

-Ö hordott neked élelmiszert és csak engem engedett a közeledbe. A barlang tetején örködött nehogy valami megtámadjon, minket pedig a barlang másik végére küldött. Csak akkor ment el amikor a közelben megjelent két tigris az egyikkel kin végzett a másikkal pedig akkor amikor engem mentett meg tölle. "szerinte engem" füzte utánna csendesen. A többit már te is tudod....

-Ezt nem hiszem el. mondta hitetlenkedve

-Pedig igaz minden szo. De arra kérlek ne meséld el hogy elmondtam neked. mondta a kislány kérlelöen

-Természetesen nem mondom el. mondta Kagome hülledezve

-Mit nem mondotok el kinek? kérdezte szigoru hangon Sesshoumaru mikor belépet

-Gazdám végre itt vagy? kérdezte és tárt karral rohant Sessy felé. A szellem fölemelte a lányt és folytatta.

-Miröl volt szo? kérdezösködött továbbá

-Hát... izé.. dadogott Kagome.

-Csak arrol beszéltem mikor még kicsike voltam és hogy a szüleimmel mi történt. mondta Rin és a falon vizsgálta a mintákat

-Aha? Sesshomaru nem hitte el amit a lány mond ezért letette és kiment. -Halando.... szolt keményen vissza Kagomének

-I..igen? nézet rá Kagome

-Gyere utánnam visszaviszlek a bolond öcsémhez! mondta határozottan

-De aztmondtad hogy nem akarsz mert neked másholvan dolgod... döbent le a lány

-Ebbe te ne szolj bele vagy velem jösz vagy itmaradsz! mondta keményen

Kagome megrebbent a kemény hangon és csak figyelte a szellem mérges pillantását.

Nemhiszem el hogy ö ilyet tenne. Vagy szegénykém beverte a fejét. Most ugybeszél velem mint egy utolso allakal mintha nem érnék semmit. Ö mentete volna meg az életemet kétszer is nem hinném.... gondolta és egy pillanatig nem nézet máshova. Mikor észrevette hogy joideje egymás szemébe néznek elkapta a fejét.

-Gazdám, mért kell elmennie? kérdezte szomoruan Rin

-Mert azt mondtam! mondta ingerülten

-Kérlek hagymaradjon még egy-két napot. kérlelte a lány

Sesshoumaru mérgesen megfordult és othagyta a két lányt.

-Most mivan? kérdezte Kagome

-Maradhatasz. mondta Rin boldogan

Inuyasháéknál:

-Nemlehet hogy Naraku elytette fogjul? kérdezte Miroku

-Kizárt nem éreztem annak az alávalonak a szagát. monda Inu ingerülten

-Ésaztán ez már nem jelent sokat amikor két oráig a "saját farkad kergetted" mert csak körbe-körbe veztél minket. monta Shippou vigyorogva.

Inuyasa felált és Shippouhoz ment.

-Ugygondolod te hamarabb megtalálnád? kérdezte furcsa mosolyal

-Nállad biztos. bátorodott fel a kis roka

Inuyasha fejbevágta a kis rokát malyd grabancánál fogva megpörgette és messze a bokrok mögé hajitotta.

-Akkor kerezsd meg egyedül! kiáltotta utánna és visszafordult és megindult a kis rokával ellenkezö irányba. A többiek fejcsoválva követték Inuyashát

-Pedig gondolhatta volna Shippou hogy ez lesz... mondta Sango sohajtozva