3. fejezet:

Egy titokkal kevesebb

-         Isteni volt!- dőlt hátra Inuyasha a hatodik teli tál lasagna után.

-         Köszönöm!- mosolygott Sango, és kivitte az üres tálat.

-         Tényleg jó volt! Rég nem ettem ilyet- törölte meg a száját Miroku. Kagome és Sango elmosogattak, a fiúk pedig nézték a meccset. Hirtelen szirénazúgás zavarta meg őket. Mind az ablakhoz siettek, az volt közelebb. Több ember is kihajolt az utcára. És az utcán őrült sebességgel egy mentő robogott végig. A mentőautó után három, szintén szirénázó rendőrautó.

-         Ez nem átlagos!- Miroku máris felkötötte az övére a kardját, Inuyasha és Sango is. Lerohantak, és motorra szálltak.

-         Micsoda körmenet!- rázta a fejét az egyik öreg lakos, mikor meglátta a száguldozókat. A mentőautó egy fának csapódott.

-         Mi történt?- ugrott le a motorról Kagome.

-         Valaki elkötötte ezt a mentőt, és aztán nekikormányozta a fának!- mesélte az egyik szemtanú, aki a sok parkoló kocsi egyikéből szállt ki.

-         Kagome, gyere és segíts!- kérte Sango. Inuyasha és Miroku éppen próbálták megemelni a félreborult járgányt. Közben Sango és Kagome kirángatták a három mentőst, és ekkor érkezett meg a rendőrség.

-         Rendőrség! Fel a kezekkel!- Mind felemelték a kezüket. A kocsi leesett, mert Inuék elengedték, és a két kirángatott mentős is a földre esett.

-         Kik maguk?

-         Egy szimpla köszönöm is elég!- kiabálta Miroku.

-         Hogy mer ellenkezni? Le vannak tartóztatva!- ordította a rendőr.

-         Hé, kisapám! Mi mentettük meg a mentősöket!- védekezett Miroku. Az egyik rendőr az a fickó volt, akinek a csajával Miroku flörtölt valamelyik nap. A fickó felismerte.

-         Már megint te, kis buzgómócsing?- mondta.

-         Mindenki magából indul ki!- vonta meg a vállát Kagome.

-         Na, ebből elég! Le vannak tartóztatva!

-         Csak ha megfognak!- Rögtön elindultak a motorokkal.

-         Na, akkor most köröznek minket?- kérdezte Kagome, már Sango lakásán.

-         Még nem. Esetleg majd pénzbírságot kell fizetnünk-, mondta Inuyasha.

-         Honnan tudsz te ilyeneket?- kérdezte Sango.

-         Totosainak volt egy könyve, Mindennapi jogok címmel. Egyszer-kétszer elolvastam- ezen mind, nevettek.

-         Hát, még néhány ilyen, és nem léphetünk ki az utcára. De a fakabátokat azért kerüljük!- szólt Miroku.

-         Hivatalos személy megsértése során 500-1000 jenig terjedő pénzbírságot szabnak személyenként-, mondta Inuyasha.

-         Köszönjük a pontos felvilágosítást!- felelte ironikusan Kagome.

-         Lementem újságért!- Miroku máris becsukta maga mögött az ajtót.

-         Elmentem fürdeni!- Sango már a zuhanyfülkében állt.

-         Kicsesszünk Mirokuval?- kérdezte Inuyasha. Kagome bólintott, nem igazán értette. Mikor Miroku hazajött.

-         Hé, Miroku! Sango mindjárt megy fürdeni, úgyhogy ha akarsz zuhanyozni, most menj!- kiáltott Inuyasha.

-         Köszi!- Miroku levette az ingjét, és nekiállt fogat mosni. Meglátta a tükörben a fürdő alakot. Kinyitotta a fülke ajtaját, és… Puff! Sango egy sikítás mellett egy csattanós pofont kevert le neki. Ahogy rájött, ki találta ki, Inuyasha is kapott egyet.

-         Szemtelen fráterek!- ordított Kagome.

Másnap megint kimentek a temetőbe. Sango azonban, miután megnézték a lány sírját, elment egy másikhoz. Illetve három másikhoz.

-         Kik ezek?- kérdezte Kagome.

-         Az apám, az öcsém és az anyám- Sango felállt, és kicserélte a virágok vizét. Hirtelen megdermedt.

-         Hát persze!- csapot a homlokára. Kicserélte a vizet, aztán visszarohant Ayame Hugigura sírjához.

-         Hogy erre nem gondoltam!- morogta, és közben átkutatta az összes műanyag korsót. Aztán diadalmas mosollyal felemelte az egyiket.

-         Ez az!- szólt. Kivette a virágokat.

-         Machete Machete gyár, Tokió! Ez az! Igen!

-         Mi az?- kérdezte meglepetten Inuyasha.

-         Itt gyártották- válaszolt izgatottan Sango, mint egy kislány karácsonykor.

-         És?- nézte Miroku.

-         Egy nyom! Figyelj, ide nem csak ez van írva!- Mind közelebb hajoltak, hogy lássák a kissé kopottas írást.

-         Sírokba való Machete műanyag korsók. Ajándékba...

-         Miroku, mi is a te másik neved?- fordult Kagome a fiúhoz.

-         Houshi!- válaszolt.

-         Houshi Mirokutól, az udvarlójától, és egyéb rokonaitól!- Mindhárman megfordultak. Miroku elpirult.

-         Tehát ezért voltál ott abban a kávézóban! Te törted szét a széket! Te voltál a 15 éves ismeretlen!- mondta Inuyasha.

-         De, miért nem mondtad?- csodálkozott még mindig Kagome.

-         Igazából nem is kérdeztétek!- Inuyasha megragadta Miroku gallérját, és dühösen rákiabált.

-         Hogy érted azt, hogy nem kérdeztük? Ezt magadtól is mondani kellett volna, nem gondolod?

-         Engedj már el!

-         Inuyasha, ez egy temető, tedd le Mirokut!- Inuyasha durcásan leengedte az áldozatot. Miroku leporolta a ruháját.

-         Te pedig, beszélj!- Sango és Kagome szúrós szemeikkel adtak nyomatékot parancsuknak.

-         Ismertem Ayamét.

-         Khm!

-         Jó, az udvarlója voltam.

-         Így már jó- bólintott Sango.

-         Mindig odamentünk esténként, mert ott ismerkedtünk meg. Ayame egy ásatáson gyakornokoskodott, mert érettségi után régésznek akart menni. De aznap este, bejött valami hosszú hajú emberke. Kiszúrt minket, és kitört a verekedés.

-         És miért?- Sango, Kagome és Inuyasha inkább három vallató rendőrnek, mint három fiatalnak látszottak.

-         Mert belénk kötöttek.

-         Khm!

-         Tényleg! És volt velük egy nő is. Az a nő vágta el Ayame torkát- Miroku majdnem elsírta magát. A többiek szíve végül megenyhült, és Inuyasha Miroku vállára tette a kezét.

-         Jól van.

-         Van ide más is írva! Ez régebbi írás, és elég homályos! Na..Nara..

-         Kagome, a legtöbb 15 éves tud olvasni!- csipkelődött Sango.

-          Naraku!- bökte ki végül. Sango megremegett. Majdnem eldőlt, Kagome megfogta a csuklóját és visszarántotta. Csak Inuyasha tudta nagyjából, hogy miért.

-         Mi bajod? Csupa sápadt vagy!- hüledezett Kagome. Sango arcából kifutott a vér.

-         Ő, Ő ölte meg a családom!- nyögte.

Aznap este elmentek vacsorázni egy étterembe. Kagome egyszerűen nem tudott viselkedni. Játszott az evőeszközökkel, hajtogatott a szalvétából, forgolódott.

-         Esküszöm, mint egy rossz gyerek!- Sango a feje felett összekulcsolta a kezét.

-         Kagome! Hagyd már abba!- Inuyasha a foga hegyéről bökte oda a lánynak, mire Sango elvette tőle a villát és a kést. Kagome egy pillanatra bedurcázott, de aztán elkezdett játszani a tányérokkal.

-         Kagome! Mi a fene van veled?- Miroku lefogta a lány kezét.

-         Nem tudom. Olyan kedvem van- válaszolt Kagome.

-         Inkább ne legyen olyan kedved!- szólt rá véglegesen Inuyasha. Kagome abbahagyta, és végre a kaját is kihozták.

-         Szóval, Ayame régésznek tanult.

-         Igen- válaszolt Miroku.

-         Az én apám is régész volt! Az egyik rádől egy szikla- Kagome szomorúan nézett maga elé.

-         Lefogadnám, hogy anyám csapatában dolgozott- mondta Sango.

-         Igen- válaszolt a lány.

-         Naraku ölte meg őket, mert valamit tudtak az Ékkőről. És most minket is el akar tenni láb alól- magyarázta Sango.

-         Maga Taijiya kisasszony?- egy pincér lépett Sangohoz.

-         Igen.

-         Ezt az üzenetet egy úr küldi. Ott ül annál.. az asztalnál- a pincér meg akarta mutatni az úr helyét, de az már eltűnt. Sango elolvasta az üzenetet.

-         Totosai!- mosolygott Sango.

-         Mi van?- kérdezte Inuyasha.

-         Inuyasha, Totosai küldte az üzit, és azt írja benne, hogy kitakaríthattad volna a szobádat.

-         Persze!- hörrent fel Inuyasha.

-         Pedig így van!- Sango, Kagome és Miroku nevetni kezdtek, Inuyasha meg sértetten nézett rájuk.

Aznap este Tv-tek. A műsort megszakították, mert valami őrült motoros cikázott át a városon, és egy férfit üldözött. Sangoék összenéztek, aztán mind felugrottak, és a kanapé mellett, a tetején át szedték össze a cuccaikat. Pillanatokon belül már Sango kocsijában ültek, és vágtattak a helyszín felé.

-         Sango! Te aztán tudsz vezetni!- kiáltott Inuyasha. A sportkocsi csak úgy repült az úton. Sango kikerült minden kocsit, ígyhát gyorsan beérték a rendőrkocsikat.

-         Ez így túl lassú!- mondta és félrerántotta a kormányt. A kerekek csikorogtak. Össze-visszaloholtak a sikátorokban, majd befaroltak a rendőr kocsik elé. Beérték a motorost. A motoros neki akart csapódni a kocsinak, de Sango elrántotta a kormányt. Miroku ablaka le volt húzva, így kiesett. Sango befarolt egy kávézó elé, és széttörte a székeket. Ő és Miroku felugrottak egy-egy motorra, és közrefogták az ismeretlent, aki egy szegény férfit kergetett.

-         Vezess már!- kiáltott Kagome.

-         Nem tudok!- ordított Inuyasha. Kagome ült be a kormány elé.

-         Kösd be az öved!- utasította a fiút, és mint egy őrült, úgy vezetett. Közben az ismeretlen motoros félrelökte Sangot, aki rávágódott egy éttermi asztalra, a motor meg betörte az üveget, és egy bécsi szelet közepén landolt. Miroku tovább hajszolta a motorost, de rájött, hogy úgysem lesz belőle semmi, ezért megelőzte, felkapta a férfit, és visszakanyarodott. Az étterem előtt találkoztak, ahol Sango feltápászkodott az asztalról.

-         Köszönöm!- nyögte az üldözött férfi.

-         Hayamashi úr?- Sango meglepetten nézett a 40-es éveit járó emberre.