14. fejezet

Az asszisztens

Másnap reggel kaptak egy levelet.

-        Sango, kaptál egy levelet! Vagyis az van rá írva, hogy Taiyija Sango, Houshi Miroku, Higurashi Kagome és Inuyasha.

-        Olvasd fel!- Sango kijött a konyhából.

-        Van valami, amit ti nem tudtok, de én igen. Makiwara is tudta, de őt megölték. Gyertek el ma este 4-re, a régi ásatásra. Biztosan tudjátok, hol van- Kagome felnézett.

-        A régi ásatás. Kedves emlékek - morogta Miroku.

-        Ha nem mászkálsz el, akkor semmi baj nem lesz- mondta Sango.

-        Nem akartam megszakítani a veszekedést- vonta meg a vállát a fiú.

-        Ok. Legközelebb nyugodtan szakítsd meg!- Sango elment a konyhába.

-        Nahát! Szerintem nagyon aggódott érted- jegyezte meg Kagome. Miroku értetlenül nézett rá.

-        Ezek alapján- helyesbített, miután rájött, hogy elszólta magát.

-        És ezt honnan gondolod?

-        Hát, hallottad, hogy milyen hangon beszélt.

-        Kagome! Gyere és segíts nekem!- kiáltott ki Sango a konyhából. Kagome rohant segíteni. Miroku pedig Ayaméra gondolt. Valami csörgött.

-        A fene egye meg!- dohogott Sango és feltörölte az üveget.

-        Miért vagy olyan ideges mostanában?- kérdezte Kagome.

-        Csak az a találkozás. Lehet, hogy csapda. Nem tudom.

-        Lehet, hogy nem csapda! És mi is ott leszünk - nyugtatta meg Kagome.

Négy előtt öt perccel ott álltak, ahol múltkor. Inuyasha kérésére Miroku szemléltette azt, amire emlékezett. És amikor a harang négyet ütött, egy férfi lépett elő a farakás mögül.

-        Ezt nem hiszem el! Ezeknek mániája az a rohadt farakás?- szenvedett Miroku.

-        Az biztonságos hely- mondta a kissé görnyedt emberke. Fekete haja, és barna szeme volt. Ő is kopaszodott.

-        Szóval, miről akart beszélni velünk?- kérdezte Kagome.

-        Egy nagyon fontos dologról- felet az idegen.

-        De előbb a nevét megtudhatnánk? Mert maga ugye ismer minket- szólt Inuyasha.

-        Persze! Ez csak természetes! Reo Kumusuki vagyok. Ezen a ásatáson dolgoztam, mint asszisztens.

-        Ismerte Marina Taijiya-t és Ayame Hugigurát?

-        Igen.

-        És Jana Higurashit?- Kagome is hozzátette a saját hozzátartozóját.

-        Igen. Ismertem mindet- Kumusuki minden igennél bólintott egyet.

-        És mi az a fontos dolog?- tért a tárgyra Inuyasha.

-        Az a fontos dolog. Mi is?- Kumusuki kivett egy zsebkendőt a zsebéből, néhányszor megrázta, belefújta az orrát, aztán visszatette. Mindezt halálos nyugodtsággal.

-        Ja igen! Tudom. Szóval. Naraku egy nagyon gonosz ember. De csodával határos módon, neki nem a pénzért kell az Ékkő. Az Ékkövet valaha az egyik őse is ellopta. De az ősét letartóztatták és megölték. A Shikon gyöngy ezután került a mostani helyére. Naraku apja is itt volt akkor. Nagyon sunyi ember volt, Marinának sosem tetszett. Ami azt illeti, nekem sem. Az az ember elárult minket, és egyben az esküt is. Naraku apja majdnem megkaparintotta a gyöngyöt, de lopással vádolták, megtalálták nála a bizonyítékot, és letartóztatták. Jelenleg is börtönben ül. Mind tudtuk, hogy bármilyen sunyi is az a Maca, soha nem lenne képes lopni. Ráadásul egy kardot! Sosem érdekelte a harcművészet. Nos, Narakunak a büszkeség miatt is kell, és a maffiában pedig korlátlan hatalma lehetne, hiszen a maffiózók nagyon babonásak. Állítólag az Ékkő bűvös erővel bír. Ha széttöri, rengeteget kereshet. De egyben is eladhatja, azt nem tudom. De ez nem lényeges. Kagurának és Kannának a pénz kell. Ők a segítői. De Narakunak elégtétel kell. Ő akar lenni egész Tokióban a Keresztapa. Nem is kell említenem, hogy ha egy ilyen kegyetlen ember hatalomra kerül, mi lesz itt- Sangoék ledöbbenve álltak. Ez valóban nem lett volna kellemes.

-        De ez nem következik be. Naraku nem akar keresztapa lenni.

-        Figyeljen! Nekünk még be kell vásárolnunk és a bolt 5-kor zár- közölte finoman Inuyasha.

-        Értem. Szóval, azt nem tudom pontosan, hogy mit akar.

-        Köszönjük, ez is elég sok információ volt- mosolygott Sango. Kumusuki bólintott és eltávozott.

-        Tehát a börtönbe kell mennünk holnap- sóhajtott Kagome.

-        Így igaz. De most csak fél óránk van- nézett az órájára Kagome. Ígyhát rohantak a bevásárlóközpontba, ahol mondhatom mocskosul örültek az eladók, mikor 5 perccel a zárás előtt begurultak a teli kocsival a fizetőkapuhoz. Azután teli szatyrokkal sétáltak a kocsihoz a teljesen üres parkolóban, a naplementében.

-        Az ember azt gondolná, hogy egy ilyen híres bevásárlóközpontban zárás előtt is sokan vannak-, jegyezte meg Miroku. Sango egyik zacskója szétszakadt. A lány egy pillanatig csodálkozva nézte, aztán elnevette magát. A többiek követték a példáját.