1. fejezet

A Déli Bányák

-         Most meghalsz, Inuyasha!- kiáltotta Kagura.

-         Már megint? Ezt mindannyiszor elmondod, ahányszor harcolsz velem, és mégis élek!- cinikuskodott a hanyou. Kagura egyre dühösebb lett.

-         Szélpenge!- tört ki belőle. Inuyasha a Tessaigával könnyedén kivédte. A pengék Kagurára csapódtak vissza.

-         Nah, ezt nem hiszem el!- kiabált Kagura.

-         Szívtad!- mosolygott gúnyosan Inuyasha.

-         Mi van?- kérdezte Kagura, aki nem ismerte a Kagome által használt szavakat. Inuyasha maga is meglepődött, hogy átvette a lánytól ezt a kifejezést.

-         Kagura!- az égen Naraku egyik darazsa tűnt fel és Naraku hangján beszélt.

-         Naraku?- fordult felé a szélboszorkány.

-         Kövess!- parancsolta a darázs és elindult a másik irányba. Kagura egy tollpihén szállva követte.

-         Miért hívtál?- kérdezte Kagura.

-         A Déli Bányákban találtak valamit, ami téged is érdekelni fog- felelt a darázs.

-         A Déli Bányákban? Hm. Ott trollok dolgoznak, igaz?

-         Igen.

-         És mi van ott, ami annyira érdekes?

-         Hallottál már a hatágú csillagról, Amethiszt csillagáról, amellyel megpecsételték a Farkasok Szövetségét.

-         Igen. Úgy hallottam, már régen elveszett.

-         Nos, megtalálták. És a csillag meg tudja találni az örököst. El kell hoznod, de nem lesz könnyű. A trollok ugyan buta népek, de erősek. És az egyik őr azzal hitegeti őket, hogy hatalmas erőhöz jutnak, ha senkinek sem szolgáltatják ki. Természetesen azok az együgyű hústornyok hittek neki.

-         És az én feladatom az lesz, hogy megszerezzem és elvigyem neked.

-         Látom, érted. A darázs, amely most médiumként szolgál, mert rajta keresztül beszélek, a barlang bejáratánál fog várni. És ha bármi baj van, értesíti a többi démont, amelyek lerohanják a trollokat. Bár, szerintem erre nem lesz szükség.

-         Értem. Meg tudom oldani egyedül is- bólintott Kagura. Alattuk már feltűnt a Déli Bánya sötét bejárata. Ez tulajdonképpen egy hatalmas lyuk volt. A bányászok és az őrök kötélen ereszkedtek le, illetve jöttek föl. Kagura most e a tátongó üresség, feneketlen feketeség  fölött lebegett.

-         Na, itt volnánk!- jelentette ki és leereszkedett. A szeme megszokta a világosságot, így néhány pillanatig alig látott valamit. Közben végiggondolta, amit a trollokról tudott. Hatalmas, eszetlen, erős szörnyek. Durva, göcsörtös bőrük, formátlan arcuk, kicsi fejük, izmos karjaik és lábaik vannak. Különböző munkákra lehet őket használni, mert agyuk nincs vagy csak igen kevés.

-         Ki vagy?- szólt egy reszelős hang. A boszorkány előtt egy emberi alak rajzolódott ki.

-         Inkább felelj, te ki vagy!- mondta Kagura. A sötétben két hófehér szempár tűnt elő.

-         Tudtommal ez az én barlangom!- szólt a szempár és az alak tulajdonosa.

-         Muso nagyúr!- kiáltott valaki mély, mennydörgő hangon. Kagura nem látta az illetőt, de kezében megcsillant valami, egy lándzsa hegye.

-         Igen?

-         Amethiszt csillaga elkezdett lüktetni!- mondta az ismeretlen.

-         Micsoda? – csodálkozott Muso. Tehát a csillag kezdi érezni az örökös jelenlétét. Meg kell szerezni, gondolta Kagura.

-         Tehát te vagy a lázadó őr! – mondta Kagura. Az őr most kilépett a sötétből. Középkorú férfinek látszott, holott Kagura tudta, egy alsóbbrendű szellemmel van dolga. Arcát sűrű fekete haj keretezte. Szeme szinte teljesen fehér volt, kivéve a szembogarát, amely kéken csillogott. Izmos alakját páncél alá rejtette, oldalán tok nélküli kard fityegett, amelyen végigsuhant a barlangba bejutó kevés fény.

-         És ha igen?- vonta fel szemöldökét. Kagura közelebb repült hozzá és a kőre lépett.

-         Kagura vagyok, a szélboszorkány- mutatkozott be.

-         És mit akarsz?

-         A nagyuram elől szöktem meg. Menedéket keresek.

-         Nagyurad? A szél nem szabad?- értetlenkedett Muso.

-         A szél igen, de én nem.

-         És persze Amethiszt csillagát is látni akarod.

-         Ha lehetséges!

-         Lehetséges, de miért kellene megnézned?

-         A legenda szerint már a puszta látványa is erővel tölti fel a gyenge testeket, a megfáradt lelket. Napok óta menekülök, kérlek, hadd lássam!- könyörgött Kagura.

-         Jól van, Amethiszt csillaga úgyis kellő képpen védve van az ellenségektől. Megpillanthatod, hogy erőt meríts belőle. Kövess!- Muso sarkon fordult. Kagura követte. Ez jól bevette, gondolta a nő. Meggyőzően játszotta a menekülő szerepét, hiszen nemegyszer megpróbált szökni. Muso rengeteg koromfekete járaton átvezette, ahol csak a trollok és az őrök ismerték ki magukat. Kagura a férfi lépteinek hangjából tudott következtetni az útjára. Végül egy teremben álltak meg. A terem közepén, egy hatalmas kövön ott csillogott Amethiszt csillaga. A hatágú gyémántot bronzkeretbe foglalták, és egy láncra fűzték. Kagura elámult az ékszertől, amely lüktetően fénylett.

-         Miért lüktet?- kérdezte.

-         Mert érzékeli az örököst- felelt Muso. Kagura a csillagra meredt.

-         Nagyuram!- szólt újra egy dörmögős hang. Muso megfordult és az ajtóban suttogva beszélgetett a trollal. Itt az alkalom!, gondolta Kagura. Lassú, óvatos léptekkel közeledett a csillaghoz, amely mágnesként vonzotta. Felé nyújtotta kezét, majd egy gyors mozdulattal megragadta. Muso hátrafordult.

-         Mit csinálsz?- kérdezte. De Kagura villámként suhant el mellettük és máris a barlangokat záró kürtő felé tartott.

-         Elfogni!- üvöltötte Muso. Kiáltása ijesztően visszhangzott a járatokban, a szélboszorkány beleborzongott. A trollok hörögve követték gazdájuk parancsát, és lándzsáikkal, bárdjaikkal a boszorkány felé csaptak. Kagura felugrott egy tollpihére. Már majdnem elérte a kijáratot, mikor az egyik lándzsa a pihéjébe fúródott. A pihe sebes zuhanásba kezdett. Kagura elkapott egy kiszögellést a falban és abba kapaszkodott.

-         Elfogni!- kiabálta Muso. Amethiszt csillaga erősebben kezdett lüktetni Kagura kezében. Érezte, hogy a keze fokozatosan csúszik le a kiszögellésről, de egyre jobban emelkedik fel. Végleg elengedte a kapaszkodót, de ahelyett, hogy a mélybe zuhant volna, Kagura lebegni kezdett.

-         Amethiszt csillaga!- mormogta. Kagura nekilendült és villámgyorsan eltűnt a csodálkozó őrök szeme elől.

-         Ah!- üvöltött Muso magából kikelve.

-         A kezemben volt!- kiáltotta. Letérdelt és a durva földbe markolt. Torkából hisztérikus hangok törtek elő.