A kehelyből kiszállt a folyadék, és ezt az erőt elnyelte a Sárkányhölgy. Átalakult egy sárkánnyá.

-         hahahaha! Végre! A szellemirtók ereje belém szállt! És a kis barátnőtök, már halott- ez úgy hatott társaságra, mint egy hatalmas ütés. Mind üveges szemekkel bámultak maguk elé.

-         Mi a baj? Talán féltek határtalan erőmtől?- ebben a pillanatban a Csonttörő szállt felé, és ütötte meg.

-         Micsoda?- kérdezte. Sango állt.

-         Neked meg kellett volna halnod!

-         Lehet, de nem haltam meg!- mosolygott Sango, és újra elhajította a fegyvert. A Sárkányhölgy még mindig nem eszmélt fel.

-         Te jó ég!- hörögte, és Sango ellen fordult, csakhogy az összes lány rátámadt. Sango elment a kehelyhez, és kiöntötte a folyadékot.

-         Nem!- a Sárkányhölgy összeesett, végül semmivé vált.

-         Mi történt?- érdeklődött Inuyasha.

-         Egyszerű. A varázserő a kehelyben volt. És az nem Sango vére volt, hanem egy kulacs bor- mondta Sesshomaru. A burok eltűnt.

-         Sesshomaru nagyúr!- rohant oda boldogan Rin.

-         Rin, nincs semmi bajod?- kérdezte.

-         Nincs!

-         Tehát semmi nem történt?- hüledezett Miroku.

-         Igen- válaszolt Sango.

-         A Sárkányhölgy bizonyára azért alkotta ezt a burkot, mert félt a férfiak erejétől!- hősködött Inuyasha.

-         Vagy inkább attól, hogy túl egyszerű dolga lett volna velük- helyesbített Kikyou, mire Ayame kuncogni kezdett.

Végül szétváltak, és mindenki ment a maga útján.