-         Sikerült?- kérdezte a motoros, anélkül, hogy levette volna a bukósisakját.

-         Igen. A fiú halott- mondta Kagura. A bukósisakos bólintott.

-         Most maradj árnyékban! Még nem vagyunk a végén-, mondta és elhajtott. Kagura kijött a sikátorból.

-         Igen, Naraku- bólintott.

-         Kohaku! Apa! - Sango alig hitte el, amit látott. Az öccse a földön hevert egy vértócsában, akár az apja. Sango zokogni kezdett. A padlón volt egy fabábú is.

-         Naraku- Sango szeme összehúzódott- Megbosszulom! Meghalsz!- kiabálta- Nem félemlítesz meg!

-         Ne már!- Miroku egy bárban ült. Az egyik csávó igazán megorrolt rá, mert flörtölt a csajával.

-         Nem is!- védekezett Miroku.

-         Láttam, te kis semmirekellő!- morogta a férfi. Szegény lány meg sem tudott szólalni.

-         Ne félj angyalom! Tudom, hogy ez a kis buznyák kezdett veled- fordult hátra.

-         És boldogan élnek, míg meg nem halnak! Ilyen egy hiú balféket! Fogadni mernék, hogy már legalább harmincszor megcsalta!- gondolta Miroku. Mivel nem akarta megveretni magát, fizetett és kiment. Sóhajtott egy nagyot. A szemben lévő ház ajtaja be volt deszkázva. Egy régi felirat díszelgett az ajtó fölött, az ablakokat valaki kiverte. Miroku újra sóhajtott. Zsebre tette a kezét, és közelebb ment. Szomorúan bámult be. Bent a bútorzatot teljesen szétverték. Az egykori bárpult mögötti tükörből már csak szilánkok maradtak. Miroku beverekedte magát. Felvett egy poros szilánkot. Jobb kezét végighúzta a bal csuklóján. Egy heget tapintott. Felélénkültek egy régi este képei, mikor ez a bár még virágzott, mikor nem csak heccből flörtölt, mikor még tudta, mi a szerelem. Mikor nem érzett ürességet a szívében, mikor még nem is tudott harcolni. És látott maga előtt egy tündéri arcot. És tündéri arc később elhalványult, és vörös csík futott végig az oldalán. Összeszorította a szemét, kiment az épületből. A tükördarab kiesett a kezéből és csörrent a földön. Már jó ideje csak a léptei és ez a csörrenés zavarták meg az épület halotti csendjét.

Sango rendet rakott a házban. Közben egy dolog kötötte le a gondolait. A bosszú. Végül rájött, hogy csak egy módón állhat bosszút. Ha kitanulja a harcművészeteket, és megöli. Tudta is, hogy hol.

Sango rendet rakott a házban. Közben egy dolog kötötte le a gondolait. A bosszú. Végül rájött, hogy csak egy módón állhat bosszút. Ha kitanulja a harcművészeteket, és megöli. Tudta is, hogy hol.

-         Persze, 15 évesen csak arra vágyok, hogy egy vasgolyóval harcoljak!- Kagome volt a legjobb harcos a csoportban, akár az apja. A tanárnak 10 percébe telt, míg meggyőzte. A lány persze tökéletesen teljesített.

Mikor hazament, majdnem elütötte Miroku a motorjával. Levette a bukósisakját.

-         Semmi bajod nincs?- kérdezte.

-         Nincs, és az smafu, hogy majdnem szívgörcsöt kaptam!- üvöltötte Kagome.

-         Heh!- Inuyasha letett maga mellé a kardját, és leült a fapadlóra.

-         Akkor?- kérdezte Sango, aki az ajtófélfának támaszkodva állt ridegen.

-         Lehetsz a tanítványom, de nem lesz könnyű- válaszolt Totosai.

-         Mi?- kérdezte Inuyasha. Sango elment a szobájába átöltözni.

-         Egy lány! Ez kész! És akkor vele kell majd edzenem?

-         Ühüm!- Sango mostmár a kimonójában lépett be. Totosai kivezette őket. Adott Sangonak 4 érmét.

-         Kapd el!- Totosai feldobott egyet, Sango elkapta.

-         Most próbáld kettővel, és egymás után kapd el őket!- Sangonak nem sikerült, úgyhogy eléggé elkeseredett.

-         Próbálgasd, amíg mind a néggyel nem megy!- Totosai a fülénél fogva húzta be Inuyashát a házba.

-         Ne röhögd ki! Neked rosszabbul ment! Fogadni mernék, hogy egy hónap alatt felfejlődik a te szintedre, olyan elszánt!

-         Azt majd meglátjuk!

-         Pedig hihetnél nekem!

-         Mester! Sikerült!- mondta Sango.

-         Akkor mutasd!- és Sangonak sikerült. Inuyasha meg sem tudott mukkanni. Totosai a pillantásával üzent a fiúnak:- Na látod? Nekem lesz igazam, mint mindig!

Valóban, Sango egy hónap alatt teljesített. A hónap végén, Sango és Inuyasha féloldalt ültek egymással. Egymásra néztek, Sango büszkén és diadalmasan, Inuyasha pedig dühösen.

-         Itt ez a kard! A tied!- nyújtott Totosai egy kardot a lánynak. Gyönyörű, régi kard volt, hasonló Inuyasháéhoz.

-         Forgasd okosan! Majd megtanítalak rá!- mosolygott Totosai.

Aznap délután Sango olvasott. Inuyasha bekopogott a bambuszajtón.

-         Tessék!- Inuyasha elhúzta az ajtót és belépett. Az ajtófélfának támaszkodott.

-         Tudod, mivel itt maradsz, és együtt kell edzenünk, nem kell feltétlenül vetélytársaknak lennünk.

-         Igazad van. Elég, ha társak vagyunk.

-         Mit olvasol?

-         Egy könyvet az egyiptomi legendákról.

-         Aha.

-         Miért jöttél ide?

-         Az apám harcos volt. Ahogy megszülettem, lelépett. Az anyám három év gyereknevelés után rájött, hogy ez nem neki való, és lepasszolt a nagybátyámnak. Őt egy titokzatos harcos ölte meg. Az után, hogy egy Tokyo-i parkban ásatást végzett. Totosai a nagybátyám barátja volt, és ezért vett pártfogásába- Sango szeme elkerekedett- te miért?

-         Naraku megölte az apámat és az öcsémet. Fenyegetésül. Az anyám is ott volt azon az ásatáson. Tudós volt, mint én. Rám hagyta a Shikon no Tama-t. A feketepiacon hatalmas értéke van. Ezért kell Narakunak. Egy este, mikor haza értem, a családom holtan feküdt- Sango levett a nyakából egy nyakláncot. A nyakláncon egy gyöngy alakú kő lógott, egy lilás árnyalatú. Nagyon szépen csillogott.

-         Ez lenne az?- a lány bólintott- Azt hittem, csak 16 éves vagy.

-         Az is vagyok. Csak készülök tudósnak.

Négy hónap alatt nagyon sokat fejlődtek. Inuyasha egyre jobban megkedvelte Sango-t.

Miroku álmot látott. Az álomban képek jelentek meg. Egy 15 éves fiú, amint egy izompacsirta fején tör szét egy széket. Egy lány, aki a kedveséért aggódik. Egy kés, aminek a végén vér csöpög le. Egy halványuló arc, akiben már alig van élet. Felriadt.

Egy nap Sango bement a városba. Meglátta a bedeszkázott épületet. Belépett. Kíváncsian nézett körül. Egy árnyék megmozdult. Miroku volt az. Megint az emlékeibe merült, a léptekre figyelt fel.

-         Azt hittem, mindenki elfelejtette ezt a helyet-, mondta Miroku.

-         Azt sem tudtam, hogy van - válaszolt Sango. Miroku megfordult. Miroku verekedni kezdett. Sango majdnem felülkerekedett, csak megcsúszott egy szilánkon és fenékre esett. Miroku felsegítette.

-         Mit keresel itt?- kérdezte Sango.

-         Semmit. Látsz te itt valamit?

-         Nem. De valamiért fontos lehet neked ez a hely. Valami emlék fűz ide.

-         Jól mondod.

-         Ki vagy?

-         Nevem senki. Nincs múltam, jelenem és jövőm sem. Az egész életem egy illúzió, egy epizód. Biztosan találkozunk- Miroku kisétált. Sango lepillantott arra a szilánkra, amin elesett. Nem tudta, milyen fontos a fiú számára. Bement a boltba, és nemsokára látta, hogy néhány ember körbevette Inuyashát és Mirokut amíg harcoltak. Sango Kagome mellett kötött ki. Mindketten nevettek.

-         Inuyasha!- nyájaskodott Sango. Inuyasha rá figyelt, erre Miroku állon rúgta.

-         Minek csináltad ezt!- ordította Inuyasha.

-         Kíváncsi voltam, hogy mennyire figyelsz- válaszolta Sango teljesen lazán. Egy polcnak támaszkodott és a kezét keresztbe tette. 

-         Amúgy is, mit keresel itt?- kérdezte Inuyasha, miközben az állát simogatta.

-         Láttál már a Szentély területén belül farmerszerkóban mászkálni?

-         Nem.

-         Nem gondoltad, hogy eljövök?

-         Azt hittem, boltba mégy.

-         És most hol vagyok?- Kagome elnevette magát.

-         Jaj, ne! Elkésem!- Kagome végre az órára pillantott.

-         El tudnál vinni?- könyörgött Sango-nak, bár még nem is ismerte.

-         Persze- Sango elvitte a motorján. Az iskola előtt állva látta az ablakból, ahogyan a lány magyaráz a tanárnak. (Kagome nem abban a zöld egyenruhában volt, hanem egy fehér ingben, vörös kendővel és fekete bőrdzsekivel, amit mellig be kellett gombolni)

Szombat reggel egy kissé felhősnek ígérkezett. Sango a kertben sétált, mikor megpillantotta Mirokut. A fiúnál most már kard is volt.

-         Senki! Mit keresel itt?- szólította meg.

-         Totosai mestert. Netán a tanítványa vagy?

-         Pontosan.

-         Ahhh!- Inuyasha hatalmas ugrással akarta leteríteni Mirokut, de Sango és a szegény áldozat is félreálltak, így Inuyasha a földbe csapódott.

-         Most meghalsz, te mitugrász!- kiabálta, mire Totosai megragadta a fülét.

-         Hát így kell üdvözölni egy vendéget?!- mondta.

-         Mester, maga ismeri Senkit?- kérdezte Sango.

-         Van neki rendes neve is. Miroku.

-         Aha- Sango diadalmasan nézett Mirokura.

-         Talán már találkoztatok?- kérdezte Totosai.

-         Nem- válaszolták egyszerre, de a pillantásukból az öregember látta, hogy igen. Miroku bement, és ivott velük egy teát.

-         Azt hiszem, jobb, ha megyek- állt fel. Ekkor mennydörgés hallatszott, és szakadni kezdett az eső.

-         Vagy mégsem- ült vissza. Az eső estig esett. Miroku aggódott, szeretett volna hazamenni.

-         Elalhatsz Sango szobájában is- mondta a mester. Sango és Inuyasha szeme elkerekedett. Miroku vállat vont. Tehát Sango szobájában aludt.

Éppen vacsoráztak, mikor léptek zaját hallották kintről. Kagome szaladgált a kertben, egy újságpapírral a fején, csurom vizesen. Totosai mester beengedte. Kagome megszárítkozott, és leült velük vacsorázni.

Így Miroku átkerült éjszakára Inuyashához, Kagome pedig Sangonál aludt. Másnap reggel még mindig zuhogott az eső. Reggeli közben…

-         Itt az idő- suttogta Totosai. Mind ránéztek.

-         Esik az eső, és mind itt vagytok.