5.rész

Chinatsu ereje

-Chinatu! -hallatszott az újabb kiáltás. -Azt mondtam, öld meg őket! Most!

A lány csak állt mozdulatlanul. Úgy nézett ki, akár egy élőhalott. Egyedül szemében tükröződött valami: elszántság, bátorság és küzdeni akarás. Középen elválasztott, szőkésbarna haja lófarokba volt kötve. A hajszálakat lágyan fújdogálta a szél. Tetőtől-talpig fekete ruhát viselt, oldalán szamurájkard lógott, fekete bőr tokban. Jobb alkarján ugyancsak fekete, bőr szíj volt. Arányos és minden téren szép alakjára a kis csapat fiú tagjai rögtön felfigyeltek, és az óta le sem vették róla a szemüket.

>Ha nem lennél az ellenségem…<>

>Vajon lenne a gyermekeim anyja? >tanakodott Miroku is.

Még Sesshoumaru sem volt képes olyan nyugodt arckifejezést erőltetni magára, hogy ne legyen feltűnő, ahogy bámulja Chinatsut. Inuyasha is a nőn felejtette pillantását, de aztán Kagoméra nézett, ő pedig Inuashára, bár jóval mérgesebb arccal. A kutyadémon maga elé tartotta kardját, majd megszólalt:

-Naraku! Csak nem hiszed, hogy képes legyőzni minket egymagában ez a lány?! Még ha a reinkarnációd, akkor sem bírhat el ekkora túlerővel!-

-Azt majd meglátjuk! Chinatsu! Gyilkolj!-

A nő még mindig nem mozdult. Mélybarna szemében különös csillogás látszott.

-Engedelmeskedj! Nem szállhatsz szembe velem! -azzal megszorította a markában tartott ékkődarabot. Chinatsu egy halk, elhaló sikoly kíséretében térdre esett. Arcáról sugárzott a kín, mely hirtelen iszonytató dühvé torzult. Ekkor felugrott, s rárontott a hozzá legközelebb eső emberre: Mirokura. A férfi botját maga elé tartva próbálta kivédeni a támadást, de sikertelenül. Chinatsu kicsapta kezéből a botot, és olyan erősen arcon ütötte, hogy a szerzetes ájultan terült el a porban.

-Miroku! -kiáltott Sango, és nyomban a nőt vette célba a csontbumeránggal. A fegyvert Chinatsunak sikerült elkerülnie, és rögvest Sango felé futott. Sango előrántotta kardját, hogy így indítson újabb támadást a közelgő ellen, de mielőtt lesújtott volna, Chinatsu jobbra kitért, halálba sodorva ezzel Kouga 3 farkasát, Sangot pedig eltalálta a visszatérő bumeráng. Jó néhány méterrel arrébb esett, és nem nagyon mozgott. Hirtelen Kouga jelent meg Chinatsu közelében, és próbálta lefogni, de a lány egy mozdulattal kivágta magát, és hátratörte Kouga karját. A farkasdémon menekülőre fogta a dolgot (ahogy azt ilyenkor szokta)ám a nő lépést tartott vele, és addig nyargalt mellette, mígnem ujjai végére erősített fém karmaival meg nem sebezte ellenfele oldalát. Kouga eldőlt, Chinatsu p edig Sesshoumarut választotta újdonsült vetélytársának. Az időközben átalakult kutyadémonnal már nehezebb dolga volt. Míg küzdöttek, Kagoménak és Inuyashának volt idejük egy rövid szóváltásra.

-Vajon honnan meríthet ekkora energiát?! -nézett kérdőn Kagoméra a hanyou.

-Gondolkozz! Narakunál rengeteg égkőszilánk van, bizonyára adott egyet ennek a lánynak is!

-Égkőszilánk? Látod hol van?

-Igen…a…szíve fölött! Látom már! De várj! Hiszen ez nem is egy! Legalább öt szilánk! Nem is öt! Nyolc!Vagy inkább tíz! Meg sem tudom számolni! Rengeteg van benne!

-Naraku bizonyára ezek segítségével képes irányítani. Pedig milyen széplány…

-Mit mondtál?!

-Semmit!

-Jobb is!

-De mégis mi lehet ő? Szellem? Mert hatalmas ereje van, az kétségtelen! Sesshoumarunak is meggyűlik a baja vele, a többiekkel pedig könnyen elbánt!

-Majd meglátjuk, ezzel hogy bánik el! -mondta Kagome, majd megfeszítette íját.

>Az ékkőszilánkokat kell eltalálnom!<