6.   fejezet

Ébredés

Kagome kinyitotta a szemét és felült. A táskája és Sango ott voltak mellette. Kirara egy dombról lerohanva köszöntötte.

-        Kirara! Sango, nem ébredt fel? És hol van Inuyasha?- a cicadémon csak félredöntötte a fejét. Sango nyögött egyet és felkelt.

-        Kagome!- valami fal mellett lehettek, mert Sango annak nekidőlt. Kagome némileg támasztotta.

-        Hol vagyunk?- nézett körül a szellemirtólány.

-        Nem tudom. Jól vagy?

-        Nem tudom- Kagome végigsimította Sango homlokát és letörölt róla néhány vízcseppet.

-        Tűzforró- gondolta. Néhány perc múlva teljes sötét állt be. A sötétben egy lámpafény közeledett. A lányok nagyon féltek. A fény egyre közeledett. Sango a Hiraikotsu után nyúlt. A lámpafény már nagyon közel ért.

-        Haya úr!- csodálkozott Kagome. Az öregember bólintott.

-        Mit kerestek ti itt?- kérdezte az öregember.

-        Hosszú!- Kagome megpróbálta feltámogatni barátnőjét. Haya úr és Kirara segítettek neki. Elvitték az öreg házaspár házába, ahol Haya asszony kezelésbe vette.

-        Szegény lány! Mit csináltatok ti, hogy ilyen lázas lett?- ingatta a fejét a nő és nekiállt egy levest megfőzni. Kirara felment a dunna tetejére és ott aludt el.

-        A Hósárkánnyal küzdöttünk!- Kagome elmesélte az egész történetet.

-        Tehát visszatért!- motyogta Haya úr.

-        Ki?- kérdezte Kagome.

-        Akane. Hogy mi a fene vitte rá erre?- csapott az asztalra a férfi.

-        Kirara!- nyögte Sango. Kirara a gazdája arcához ugrott.

-        Ugyan, Reo! Hiszen tudod! Bosszú- kavargatta a leveset Haya asszony.

-        De miért? Engem is beavatnának?- nézett hol az egyikre, hol a másikra Kagome. Kirara vinnyogott egyet.

-        Mi az, Kirara?- Kagome odament megnézni.

-        Nyugalom, Kirara! Nemsokára meggyógyul-, simogatta meg a cicát Kagome.

-        Tehát?- fordult vissza az örök házaspárhoz.

-        Akane szülei is itt éltek, a hegyekben, még régen. Sokszor nálunk aludtak, akkor este is így volt- kezdte Haya úr.

-        Hallottam, hogy sír a gyerek. Gondoltam, majd az anyja megnyugtatja. De egy olyan fél óra múlva felkeltem és én nyugtattam meg. Az asztalon egy levél várt. Elmentek, de megígérték, hogy nemsokára visszajönnek a gyerekért-, folytatta a felesége.

-        De meghaltak. Különben visszajöttek volna az akkor hároméves kislányért. Akane viszont nem fogta fel a dolgot. Azt hitte, hogy direkt nem jöttek vissza érte. Egy nap megszökött, és az óta nem láttuk.

-        Milyen szomorú történet. Nem csoda, hogy Akane mindenkit meg akar ölni- gondolta Kagome. Kirara odadörgölőzött a lábához. Haya asszony megnézte Sango-t. 

-        Még mindig nem ment le a láza- ingatta a fejét. Elment, hozott egy fiolát. Felemelte Sango fejét, és belecsöppentett néhány cseppet a szájába. Kagome jól megnézte magának a fiolát. Valami karcot látott rajta, de nem tudta elolvasni. Sango köhögni kezdett tőle, aztán kinyitotta a szemét.

-        Oh, Sango! De jó, hogy felébredtél!- csapta össze a tenyerét Kagome. Sango elmosolyodott. Újra becsukta a szemét.

-        Bármennyire alapos ez a gyógyszer, csak magas a láza. Várni kell holnapig- Haya asszony, visszavitte a fiolát.

-        No, ideje aludni- Haya úr felállt és útját a hálószoba felé vette. Kagome még mindig az asztalnál ült.

-        Itt hagyjak neked egy gyertyát?- kérdezte az öreg.

-        Ha megtenné- Kagome a tekintetével megköszönte a szívességet.

Másnap, mikor Kagome felkelt az asztalról, Haya asszony és Haya úr már ébren voltak. Sango felült az ágyban, és egyre jobban érezte magát.

-        Jól vagy?- kérdezte Kagome.

-        Persze. De a fiúk hol vannak?- nézett körül Sango.

-        Valahogy elváltunk. Nem emlékszel semmire?- pillantott rá gyanakvóan Kagome.

-        Csak homályosan- reggeli után elindultak.

-        Ne higgyetek el mindent, amit láttok! Hallgassatok a szívetekre!- ezekkel, a szavakkal eresztették el őket. Kagome, Sango és Kirara útnak indultak.