I. fejezet

                                            Botan szerelmes     

Botan ücsörög az ablak előtt egy széken és sóhajtozik.

-Nem tudjátok hogy mi a baja?- Keyko

-Ejnye, ejnye hát Botan szerelmes.- Súgta Seriyu

-Botan mi a baj? Talán szerelmes vagy?- Seriyu

-Áh… Még hogy én?- Botan ellenkezett, kiment és leült a hintára

-Mi a baj veled Botan? Talán szerelmes lennék?- Botan kérdezgeti önmagát

-Hah…- Botan sóhajtozik

-Sziasztok lányok.- Kurama

-Szia Kurama!- Nyögték ki a lányok és oda szaladtak hozzá

-Mi a baj?- Kurama

-Nem néznéd meg Botant a kedvünkért mostanában olyan furcsa- Keyko

-Egyfolytában csak sóhajtozik, és maga elé bámul- Yukina

-Nem lehet hogy szerelmes?- Kurama

-Már kérdeztük de kivonult és egy szót sem szólt azóta-

-Megnézhetem- Kurama

-Jó- Lányok

Kurama tehát ki ment és leült Botan mellé

-Szia Kurama- Botan ránézett

-Szia.- Kurama

-Botan a lányok nagyon aggódnak érted!- Kurama

-Miért?- Botan

-Csak azt hiszik, hogy valami baj van- Kurama

-Nem…nincs baj…-Botan

-De azt ugye tudod, hogy nekem bármit elmondhatsz- Kurama

-Igen…-Botan

-…Ami azt illeti, lenne valami, amit lemondanák, de köztünk maradjon- Botan

-Elmondod?- Kurama kíváncsian figyel

-El…én szerelmes vagyok- Botan a fejét a térdére, hajtotta

-…és kibe?- Kurama mostmár igazán kíváncsi

-ismered…- Botan

-Talán Hiei?- Kurama

-nem.- Botan

-Csak nem Kuwabara?- Kurama   

-nem- Botan felemelte a fejét és Kuramára nézett

-Te…-és Botan elfutott volna, de Kurama megfogta a kezét és visszarántotta

-Botan…- Kurama előhúzott egy rózsát és oda adta neki

-Köszönöm- Botan elpirult

-Várj Kurama ne, menje el- Botan

Kurama visszajött és átölelte Botant

-Most mennem kell- Kurama