***Kill Naraku***
sango-chan15 2005.11.16. 21:39
6. fejezet: Ébredés
6. fejezet
Ébredés
Miroku kinyitotta a szemét. Hasogatott a feje és nem bírta mozdítani a kezét. Hátranézett, és elmosolyodott. A keze egy székhez volt kötözve. A kardtokja a helyén lógott, karddal együtt. A szemébe belevilágított egy lámpa, alig látott. Egy árny mozgott a lámpa mögött. Miroku felhúzta a bal szemöldökét és enyhén mosolygott.
- Ki vagy, és mit akarsz tőlem?- kérdezte.
- Ezt én kérdezhetném- egy kicsit eszelős hang válaszolt neki.
- Ugyan miért? Ha jól tudom nem maga van megkötözve, hanem én.
- És?
- Tudni szeretném, hogy mi célból kell itt lennem, ebben a hosszú távon kényelmetlen pózban.
- Oh, neked ahhoz nincs jogod, fiam!
- Ugyan miért?
- Mert én azt mondtam, nem elég kielégítő ez a válasz?
- Hogy őszinte legyek, nem!
- Telhetetlen fiatalok. Mit kerestél az ásatáson?
- Köze?
- Igenis sok közöm van hozzá. Tudom ki vagy, Miroku- Miroku megrezzent, mégis halálosan nyugodt maradt. De úgy látszott, a fogvatartója észrevette a pillanatnyi bizonytalanságot.
- Ayame Hugigura barátja voltál. Csak a kis barátnőd, meghalt. És téged nem láttak a rokonok és a barátok a temetés óta.
- Nahát, ezeket honnan tudja? Felhívta a Tudakozót?
- Ne becsülj alá engem, Miroku!- ezt olyan nyájasan mondta, hogy a fiú belereszketett. Kezdett félni az idegen árnyéktól, ha életében még csak kétszer félt igazán.
- És, most mi a szándéka velem?
- Azt majd meghozza a jövő.
- Tehát még maga sem tudja.
- Dehogynem tudom- a sötétből előbukkant egy alacsony, tömzsi alak. Fekete szemei mélyen ültek ráncos arcában. Turcsi orra volt, és egy fehér köpenyt viselt. Megfogta a fiú állát, és jobbra fordította. Miroku alig bírt rásandítani, hogy minden mozdulatot lásson. Az ismeretlen eltávozott és Miroku egyedül maradt egy lámpával szemben.
- Ez jó. Nem tudom, hol vagyok. Annyi biztos, hogy egy lámpával szemben és valahol mászkál egy eszelős őrült. De jó nekem! Miroku, kellett neked kíváncsiskodni!- morgott a fiú.
|