1. fejezet: Kis korcs...

A v�z szel�den csengett, mik�zben a langyos sz�l gyeng�den
v�gigsim�totta t�kr�t, min b�rsony hull�mok kavart�k fel �s
torz�tott�k el az alakokat. Egy labda pattogott v�gig
huncutul a k�ton, nyom�ban egy feh�r haj� kisfi�val. A j�t�k
a t�loldalon meg�llt �s pimaszul kicsiny gazd�j�ra meredt,
mikor r� fenyeget� �rny�k borult. A kisfi� k�ts�gbeesett,
f�l�nk szemeit a fel�je magasod� f�rfira szegezte, ki �ben
tekintet�vel r�merdt. Az ember s�t�t, r�ncokt�l torz k�p�n
�rd�gi grimasz ter�lt sz�t, amint felvillantak a fogai,
mik�zbe ngonosz ujjait a labda k�r� csavarta. A gyerek nem
�rt� szemeit a fenyeget�, ropog� ujjakra szegete, mik
incselked�en a magasba emelt�k a „ny�sz�t�” j�t�kot. A fi�
ujjait kiny�jtotta, de nem �rte el a labd�t. Hars�ny, gonosz
nevet�s hull�ma lobogott meg a leveg�ben:
-Menj haza kis korcs!
Embert�meg gy�lt a fi� k�r�, kinek test�t el�nt�tte a
rosszindulat� rik�csol�s, mi a megvet� mosolyok m�g�l habzott:
-Kis korcs!
-Takarodj kis korcs!
A gyerek nem �rtette a szavakat, de �gett�k elm�j�t, mert
forr� gy�l�let sug�rzott bel�l�k. A fi� arany szemei s�s
dereng�ssel teltek meg. A gonosz f�rfi ujjai nyikorogva
kit�rultak eleresztve a s�r� labd�t. A kisfi� �tszaladt a
h�don anyj�hoz. A n� b�natos szemeivel fi�ra meredt, ki
mened�ket keresett hossz� hajtenger�ben. A gyerek �rtatlan
hangon megsz�lalt:
-Anyu. Mit jelent az, hogy korcs?
A fi� nem �rtette, hogy mik azok az ez�st�s cs�kok, mik
v�gigfolytak a n� arc�n. Hidegek voltak...Hirtelen forr�
v�r�ss�g csorgott v�gig a fi� arc�n. Mikor feltekintett,
szemeit el�nt�tte valami kegyetlen nedvess�g. Anyja homlok�n
seb t�tongott, mib�l szapor�n bugyogott a v�r. �jabb, �les
k� csap�dott a n�h�z, mi a f�ldh�z csapta a t�r�keny test�t.
Viygorg� t�meg �llt a t�loldalon. Az egyik f�rfi k�p�re
�rd�gi r�ncok kunkorodtak fel, mik�zben kez�t a magasba
emelve kit�rta ujjait. A k�darab suhogva kett�szelte a
leveg�t. A fi� arc�hoz csap�dott. Rik�csol� , irt�zatos
hahot�z�s zengett. A fi� lassan felkelt. Habz� v�re ajkaira
csorgott, onnan le a f�ldre. Szemeit nem lehetett l�tni,
azok �ben semmibe mer�ltek bele, mik�zben haj�t megfodorta a
sziszeg� sz�l.
-Tan�tsuk m�resre a kis korcsot �s az anyj�t!-ord�tott fel
az egyik ember.
A f�ld�n fekv� n� remeg� ujjait fia fel� ny�jtotta, mik�zben
szemeib�l k�nnyek z�pora t�rt el�. A sz�l k�s�rtetiesen
suhogott. Hirtelen a gyerek szemh�lyai eltasz�tott�k egym�s,
szinte kil�velni a szemgoly�t, mi v�resen ragyogott d�h�dt
szikr�kat sz�rva. A f�ktelen nevet�s hirtelen eln�mult v�res
semmibe fulladva...

Folytat�sa k�vetkezik...

2. Fejezet: Csak egy korcs!

Kagome �j�t hat�rozottan el�re r�ntotta, mik�zben szent
f�nyt�l lobog� hegy�n tiszta f�ny csillant fel.
-Kagome! Siess! Mire v�rsz m�g?-fordult meg agg�dva Inuyasha.
-Azt mondtad b�zol bennem!
Inuyasha elmosolygott, majd visszapillantott Menomaroura,
kinek homlok�n a  f�ktelen er� fenyeget�en felragyogott.
Kaguya arc�n g�nyos mosoly jelent meg, amint r�pillantott a
fel�je k�zeled� sz�lbord�ra, minek ragyog� habjai �d�zul
fel�je csaptak, hogy elnyelj�k:
-Ezzel nem tudsz meg�ll�tani!
Menomarou homlok�n ragyog� szimb�lumb�l a vad, szik�z�
vill�mok k�s�ret�ben el�robbant az er� gyilkos f�ny�vel
t�ltve meg a s�v�t� leveg�t.
Kagome kil�tte a nyilat.
Kaguya tekintet�t h�tra kapta k�nos meglepetts�gt�l s�padt
arccal, amint a szerzetes botja let�pte r�la a tekerg�
tal�rt �s belerobbant a t�kr�be annak ez�st�s szil�nkjait
sz�tsz�rva a leveg�be. A n� gonosz szemeit �jra a t�tog�
sz�lbord�ra szegezte, mik�zben romlott, csapkod� haja
belekapott az arc�ba.
-Megmutatom, hogy milyen puh�ny alak vagy! Ezt  az er�t
nevetted ki! Menj sz�lborda!-�v�lt�tte el mag�t Inuyasha.
Menomarou vigyora hirtelen a m�lybe zuhant d�bbent grimaszt
festve torz k�p�re, mire lobog� �rnyakat vetett a sz�lborda,
mi eggy� v�lt Kagome szent ny�lvessz�j�vel.
Kaguya �v�lt�se visszhangozva omlott r� a mindens�gre, amint
elnyelt�k a t�p� habok.
Hayu s�rga szemein megt�rt a j�g, amint �resen t�tong�
pupill�ja �sszezsugorodott a d�bbenett�l. A ny�l ragyogni
kezdett a keze k�zt tiszta f�nnnyel bor�tva el arc�t, mi
torzz� v�lt a f�jdalom miatt, amint a t�rgy felrobbant az
ujjai k�zt, cafatokra t�pve sz�t. Hayu d�bbenten
eleresztette Inuyasha nyak�t, ki kit�pte a n� �ve m�g�l
Jaken botj�t �s a Tensaig�t, majd lecsapott a Tetsuig�val. A
n� fagyos tekintete megakadt a p�ron, mik�zben g�rcs�sen
kiny�jtotta �pen maradt kez�t a k�zeled� kij�rat f�nyeit
pr�b�lva el�rni. Haja csendesen lobogott, mik�zben teste
kett�szakadt. Torz ajkai d�bbenten szakadtak el egym�st�l,
mikb�l s�v�tve buggyantak el� utols� szavai, miket a FORR�
gy�l�let sz�lt meg:
-�....Csak egy korcs......�s �...............Csak egy
ember................
Menomarou alakja g�rcs�sen megr�ndult az �t felperzsel�
sz�lborda f�nyeiben, mik�zben ny�gve kilehellte az eg� leveg�t:
-Hogy tudott egy f�lszellem �s egy ember.......
Az elcsenedesed� f�nyvihar utols� szikr�i tekeregve a
magasba csaptak, mik�zben m�g mindig sziszegett Kaguya
f�jdalmas hangja:
-� csak egy korcs!!!!!!! �s �k csak emberek........
-Legy�z�tt egy korcs. Mindkett�nket...-g�bbadtak ki Hiten
szemei, amint kett�has�totta a Tetsuiga.
Hisz � csak egy korcs...
Egy kis korcs.
Csak egy gyenge korcs!

-Azt gondolod hogy csak egy kis f�lszellem az utamba
�llhat?-morogta a sz�rnyeteg, mik�zben kiny�jotta pengeszer�
karmait.
Inuyasha peckesen meglend�tette a kardj�t, mib�l el�robban�
sz�lborda egy pillanat alatt elsorvasztotta a besti�t.
-Ez sz�p volt Inuyasha.-mosolygott Kagome.
-Keh! M�r nagyon unom. Mindig ugyanaz a sz�veg. Olyan
bek�pzeltek n�ha a d�monok, hogy ideges�t�en fenn hordj�k az
orrukat a sz�rmaz�suk miatt.
-Nem baj ha al�becs�lnek. A meglepet�s erej�vel csapsz le r�juk.
-Nem az a baj, hogy engem n�znek le, de a szavaik m�g�tt
�rzek egy m�s fajta g�nyt is.-s�t�tte le a Inuyasha arany
tekintet�t.
A n� b�natos szemeivel fi�ra meredt, ki mened�ket keresett
hossz� hajtenger�ben. A gyerek �rtatlan hangon megsz�lalt:
-Anyu. Mit jelent az, hogy korcs?
A fi� nem �rtette, hogy mik azok az ez�st�s cs�kok, mik
v�gigfolytak a n� arc�n. Hidegek voltak...
-Inuyasha?-suttogta Kagome.
A fi� makacsul a v�ll�ra csapta a kardot els�t�lva a l�ny
kezei el�l. Kagome figyelte, ahogy a fi� el�tte l�pked.
Szemei halv�nyan derengeni kezdtek, de azt�n �des mosoly
k�szott fel arc�ra, mi vid�m g�rcsre r�ntotta l�bait, amint
a fi� ut�n sz�kkent.

Folytat�sa k�vetkezik...

3. Fejezet: A v�rv�r�s szem� f�lszellem

Egy l�ny futott az erd�ben. Sz�ke haja vadul lobogott a
leveg�ben, meg-meg csapva hegyes f�leit, mik�zben agg�d�,
k�k szemeivel, mik a v�gtelen tenger gy�ny�r�vel �rtek fel,
futva tekintett a s�r�be. Lassan f�ktelen dereng�s t�rte meg
tekintete szel�d v�zt�kr�t. Ajkai k�ts�gbeesetten
eltorzultak, mik�zben tudat�t mereng� eml�kek �nt�tt�k el.
� futott gyerekk�nt az erd�ben. Ny�gve, zih�lva rohant a
s�r� gallyak �tveszt�in, mik�zben ijedten sik�tozott:
-Ashka! Ashka! Hol vagy Ashka!?
Hirtelen agg�d�, k�nnyes szemei megtal�lt�k a fi�t, ki a
patakn�l �lt, kez�t megm�rtva a v�zben, mibe v�rv�r�s cs�kok
burj�nztak. A l�ny ijedten Ashka fele fordult:
-Ashka! Mi a baj? Megs�r�lt�l?
A fi� feh�r haja meglobogott a s�s szag� sz�lben, majd
furcsa, arany szemekkel h�tra fordult kutya f�leit a magasba
csapva �s r�meredt az el�tte �ll� alakra:
-Ayure...K�rlek, menj el...-suttogta.
-Mi t�rt�nt Ashka?
Ayure most vette �szre a borzalmas dolgot, hogy a fi� kezeit
�t�ztatta  v�r�s masszak�nt bugyog� v�r, mi fr�cs�gve
csorgott le a g�rcs�s ujjakr�l. A fi� furcsa, zavarodott
szemeivel r�meredt a k�nnyez� l�nyra:
-Valami borzalmasat tettem...
Ayure tork�b�l k�ts�gbeesett, f�jdalmas zih�l�s t�rt el�.
Ajkai elszak�tott�k egym�st, nyelve g�rcs�sen form�lta a
szavakat, mik�zben el�v�lt�tte mag�t:
-Ashka!
Az �ben s�r�ben v�gre megpillantota a fi�t. Mint egy
gomolyg� k�s�rtet, v�lt l�that�v� a lobog� �rnyak k�zt. A
l�ny meg�llt �s r�meredt. Ashka szemeit nem lehetett l�tni,
mert s�t�t semmiben �sztak, mik�zben ez�st�s hajf�rtjei
csom�ban az arc�ra omlottak fenyeget�en, fekete �rnyakat
vetve r�ncos arc�ra. A fi� m�r nem volt gyerek, ifj�k�nt
�llt a gy�ny�r�s�ges, fiatal l�nnyal szemben. Ayure csak
most vette �szre a r�ncos �rnyak kavarg� tenger�ben a
szikr�z� dolgot. D�bbenten fogta fel, hogy a fi� agyarai
ragyogtak fel, tompa f�ny�kben az �, s�padt arca t�kr�z�d�tt.
-Ashka...-suttogta halkan.
Hirtelen az �ben arcon felvillantak a szemek, mik v�rv�r�sen
ragyogtak. A l�ny tett egy l�p�st h�tra, de azt�n
meggondolta mag�t �s a fi�hoz l�pett, kinek �llkapcsa
csattogva kit�rult ny�ltengert fr�cs�gve. A l�ny kiny�jtotta
egyik kez�t:
-Ashka...
A fi� felmordult, ropog� fogai m�g�l fenyeget� morg�s
hull�mzott ki.
-Ashka...Megismersz?
A fi� szemei v�resen, cuppogva forogtak medr�kben.
-Ashka...Tudod ki vagyok?
A fi� t�p� kezein a karmok v�rszomjasan felvillantak.
-Ashka! �n vagyok az, Ayure!
Er�s�d� morg�s t�lt�tte meg a leveg�t, mi g�rcs�s remeg�sre
k�nyszer�tette a l�nyt:
-K�rlek, n�zz a szemembe Ashka! Le tudod gy�zni! Tudsz
uralkodni rajta! Hatalmad van felette! K�rlek, n�zz r�m!
N�zz m�r r�m!!!!!-azzal �t�lelte a fi�t.
A l�ny nyugtat�, sz�ps�ges tekintettel r�meredt a fi�ra,
kinek sz�ja lassan becsuk�dott. �r�zatos, v�res szemei k�r�l
a gonosz k�d lassan megt�rt, majd sercegve eloszladt,
megl�tva benne Ayure saj�t arc�t a f�ktelen dereng�s
rejtek�ben. A fi� hirtelen kit�pte mag�t a l�ny karjai m�g�l
�s ijedten r�pillantott:
-Menj el...k�rlek, nem akarlak b�ntani.
-Tudom, hogy sosem tudn�l b�ntani. K�rlek, hadd seg�tsek.
-B�ntani foglak, ha nem m�sz el innen.
-Ashka, tudom, soha nem tudn�l m�sokat
b�ntani...Vagy................Igen?
Ashka nyak�n s�t�t f�ny villant fel. A fi� elfutott. Lassan
elt�nt az erd� m�ly�ben mag�ra hagyva a l�nyt, kinek
k�ts�gbeesett arc�t el�nt�tt�k a r�ncos k�nnyek.
Folytat�sa k�vetkezik...