2.fejezet

Másnap a csapat egy falut vett célba, ahol egy rettenetes szellem rabolta el a falufőnök fiát.

-Nem értem, minek jótékonykodunk már megint! Teljesen hasztalan, Narakun kell bosszút állnunk!- Inuyasha a szokásos szövegét mondta.

-Jaj, Inuyasha! Képzeld csak bele magad annak a szegény gyereknek a helyzetébe! Hogy félhet és várhatja a megmentőit!- Kagome megpróbálta meggyőzni, de…

-Emellett gazdag jutalom üti a markát a szabadítónak! Ez sem utolsó szempont!- Mirokou már a pénzt számolta gondolatban.

-A vezető azt mondta, hogy egy félelmetes sasszellem vitte el a gyermeket a hegyekbe. Majd én kiszabadítom, ha Inuyasha nem akarja! Ő úgyis olyan lusta!- így Shippou.- Aú!

Egy hatalmas búbbal lett gazdagabb a kicsi, ami félszellem megsértéséért járt. Kénytelen-kelletlen mindannyian felkapaszkodtak a szellem fészkéig, ami egy veszélyes, kiemelkedő szirten volt. Kirarát előre küldték megfigyelőnek.

-Mért nem a földön fészkel ez a buta madár!- mondta sírósan Kagome.- Tériszonyom van!

Épp egy keskeny úton egyensúlyoztak libasorban Kagoméval az élén, ha itt átérnek egy ideig biztonságban lesznek.

-Ne nyafogj már folyton Kagome!- tólta le Inuyasha.

-Én nem nyafogok! Ááááá!

-KAGOME!!!- kiáltották egyszerre. Inuyashában egy másodpercre megfagyott a vér, de még időben észhez tért. Hála a félszellem gyors reflexeinek a lány megúszta. Innentől kezdve ölben vitte biztonságos helyre.( Már amennyire egy szellem otthona az.)

Kagome és Sango bemásztak a fészekbe, a kisfiú rettentően megörült nekik, de a fiókák keserves vijjogásba kezdtek.

-Hogy a fene vinné el ezeket a büdös madarakat, ide hívják az anyjukat!- Inuyasha feltevése beigazolódott.

Pár perc múlva feltűnt a dühös anya, aki mindenáron meg akarta védeni fiókáit.

-Kirara vidd el Kagomét és a gyereket a faluba! Én majd fedezlek titeket.- adta ki a parancsot a szellemírtó. Azzal már elő is kapta csontbumerángját. A macska helyeslően nyávogott és felkapta a hátára őket.

-Te ostoba madár, nem akarjuk bántani a fiaidat!- Inuyasha kihúzta a Tetusaigát a hüvelyéből.

A szerzetes Sango mellé állva elővette varázsigéit és botját maga elé tartotta. A szellem őket vette célba, a védekezés hatástalan volt, mindkettejüket kegyetlenül félre söpörte. Miroku éppen hogy meg tudott kapaszkodni egy kiálló gyökérben, a lány a bumerángját leejtette, de nem foglalkozott vele, rohant a fiú megmentésére.

Hátat fordított nekik az anya és Inuyasha helyett most Kirarát vette célba. A macskaszellem kitért a csapás elől, de utasai a föld felé zuhantak. Kirara sehogy sem tudta lerázni ellenfelét.

-INUYASHA!!!!!!!!- Kagome zuhanás közben erősen magához szorította a gyereket.

-KAGOME!- és rögtön utána ugrott, még épp időben kapta el őket.

Addig a szellem szárnyával megcsapta Kirarát, aki így neki ütközött a hegy falának és bezuhant a fészekbe, szegény fiókák vesztére. Saját anyjuk végzett velük. Mikor ezt meglátta a madár eszét vesztve rontott rá az éppen biztonságos helyzetbe kerülő Mirokura és Sangora. Felkészületlenül érte őket a támadás, csak annyi idejük volt, hogy a szerzetes rávesse magát a szellemírtóra, így is védelmezve. Már fel voltak készülve a legrosszabbra, mikor egy láncon függő buzogány belecsapódott a madár testébe. A lánc egy fiú kezében volt, súlyosan megsebesítette a szellemet. Ekkor tűnt fel Inuyasha, a Tetusaigával se perc alatt kettészelte az ellenséget. Megakadt a tekintete a fiún. Ismerős volt a kinézete.

-Te meg ki vagy?- vonta kérdőre rögtön.