9. fejezet

Az utolsó szó

Sango éppen az igazak álmát aludta, mikor Inuyasha felébresztette, és a nappaliba rángatta.

-        Mi van már?- kérdezte álmosan a lány.

-        Nagy baj!- óbégatott Inuyasha. Sango odavánszorgott a kanapéhoz. Kagome már ott állt mellette. Miroku a kanapén feküdt csatak izzadságban.

-        Szerintem lázas, már mérem is- tájékoztatta Kagome. Sango ásított egyet.

-        Mi történt?- a hangja nem árult el semmi izgatottságot.

-        Nem tudom - nyögte. Kagome kivette a lázmérőt.

-        38 és fél- jelentette ki. Beszaladt és előhozott egy tankönyvet.

-        Itt is van! Mirokunak valószínűleg gyógyszermérgezése van, méghozzá súlyos- mondta.

-        De az halálos!- mondta Sango.

-        Hívjuk az orvost!- ajánlotta Inuyasha.

-        És mit mondjunk neki?- szólt Sango.

-        Hogy fejfájás ellen akart gyógyszert- mondta Kagome.

-        És félrenyúlt. De okos vagy- Sango máris tárcsázta az orvost, aki kb. fél óra múlva ért ki.

-        Jó napot!- mondta. Látszott rajta, hogy kicsit morcos, amiért ki kellett kelnie az ágyból.

-        Gyógyszermérgezés. Kell egy gyomormosás-, jelentette ki egy kis vizsgálódás után.

-        És azt hogy mossam fel a szőnyegről?- hüledezett Sango.

-        Sehogy. Be kell vinnünk a kórházba. A láz, a homályos látás és az izzadás már jelentkeztek, de lesz még hallucináció is. A gyomormosás után rögtön jöhet haza- a mentők, kijöttek és Miroku mellé Sangot is berángatták az autóba.

-        Kell egy hozzátartozó is, hogy megnyugtassa, ha felkel!- magyarázta a mentős.

-        Kagome, ne törd össze a ko…- Sango orra előtt becsapták az ajtót. Kagome és Inuyasha beszálltak a kocsiba és Inuyasha nyeldekelve kapcsolta be az övét.

Miroku igazán homályosan látott. Négy hangot halott: Sangoét, és három ismeretlent. Megemelte a kezét és hadonászni kezdett.

-        Hé, hölgyem!- az egyik mentős a fejével Miroku felé bökött. Sango sóhajtott egyet és odament hozzá.

-        Sango?

-        Igen.

-        És…

-        Egy mentőben.

-        És miért?

-        Mert kimossák a gyomrodat.

-        Na azt nem!- Miroku felugrott, de abban a pillanatban vissza is hanyatlott.

-        Ezt Ayame is végigcsinálta veled?- kérdezte Sango.

-        Mondja meg neki, hogy elég gyenge, és hagyja abba!- csámcsogott az egyik mentős. A másik aludt. Sango mobilja megcsörrent.

-        Szervusz Inuyasha!

-        Sango, dugóban vagyunk, úgyhogy később érünk csak oda!- szólt a vonal másik oldaláról. Ekkor valami eszelősen sípolni kezdett. Inuyasha eltartotta a fülétől a mobilját, és még úgy is halotta.

-        Sango, mi ez a sípolás?- hallatszott Kagome hangja a háttérből.

-        Csak kilazult valami a kocsiban- mondta a vezető.

-        Csak a kocsi- ismételte Sango és lerakta. Csak a kocsi lerobbant és a sötét éjszakában álltak az út szélén.

-        Remek- nyögte Sango.

-        És most hogyan tovább?- kérdezte a mellette álló mentőstől.

-        5 perc- a vezető már szerelte a motorháztetőt. Valóban öt perc múlva indultak és meg is érkeztek a kórházba. Fél óra múlva megjelent Inuyasha és Kagome is

-        Ti aztán késtetek- szólt Sango.

-        Kagome okozott egy dugót- tájékoztatta Inuyasha.

-        Nem is!- csattant fel a lány.

-        Dehogynem!

-        Állítsátok már le magatokat. Egy óra, és mehetünk haza- közölte Sango.

Aznap este Sango motoszkálást halott kintről. Miroku fosztogatta a hűtőt. Kagome a kanapénál állt és figyelte.

-        Már ezt csinálja vagy negyed órája!- suttogta, mikor meglátta Sangot.

-        Khm!- szólt Sango. Miroku megijedt.

-        Ja, csak ti vagytok!

-        Légy szíves ne edd fel a házat!- mondta Sango.

-        És ne hagyj annyi mosogatnivaló!- szólt Kagome.

-        És csendesebben!- mondták egyszerre és mindketten visszamentek a szobáikba. Miroku megvonta a vállát és tovább zabált. Sango mosolyogva rázta a fejét.