7.   fejezet

A Gésák háza

A lányok egy házat pillantottak meg. A házból kedélyes nevetés hallatszott, de nemcsak női. Miroku hangja is belevegyült a többi közé.

- Legalább ő megvan!- indult Kagome. Bejutottak a házba. Bent egy ajtó mögül figyelték, amint Miroku néhány Gésa társaságában mulatja az időt.

- A szemét!- morgott Sango, és már indult is, hogy leüsse a szerzetest, de Kagome visszarántotta.

- Semmi sem az, aminek látszik!- suttogta. Sango tekintete egy Gésaruhára tévedt.

- Nahát lányok! Ti aztán ügyesek vagytok!- nevetett Miroku. Ekkor egy új Gésa jelent meg az ajtóban. Remekül forgatta a legyezőjét, akár Kagurával is felért. Alakja akár a nádszál, szeme akár két csillag. Miroku első látásra beleszeretett a kacér teremtésbe. Egy pillanatra bevillant egy kép. Mikor Sango nevetett. A szeme, az ajka, az alakja. Miroku gondolatait egy pillanatra csak ez az egy kép uralta. Hirtelen a Főgésa lerohanta az új lányt.

- Te nem ide tartozol!- kiáltotta.

- Sango?- Miroku felismerte a lányt, de igazából fel sem fogta a jelenlétét.

- A barátod a mi hatásunk alatt áll! A mi szépségünk hatása alatt!- nevetett a főgésa.

- Keh!- Sango keresztbe tette a karját.

- Egy ilyen sarki lotyó nem is tartozhat közénk!- folytatta.

- Keh! Bagoly mondja verébnek!

- Hah!- a gésák elámultak ezen a szemtelenségen.

- Ringyó!- mondta a főgésa.

- Nahát! Ez aztán a frappáns válasz! Komolyan megijedtem!

- Mi művészek vagyunk! Ez a munkánk!- emelte magasra a fejét a főgésa.

- Nem is tudtam, hogy a kurválkodást is művészetnek nevezik!

- Szajha!

- Vigyázz kisanyám, kit nevezel szajhának, mert megbánod!

- Ha úgy tudsz harcolni, ahogy táncolni, akkor nincs mitől félnünk!

- ha feleannyira tudnék harcolni, mint ahogy ti játszzátok az agyatokat, akkor egy csapással szét tudnám verni az egész kócerájt! Szerencsére, kétszer olyan jól tudok harcolni!- Sango megfogta a Hiraikotsu-t és elindította. Kagome kiugrott a fal mögül. Sango a gésák felé csapott. A gésák átalakultak szellemekké.

- Mik ezek?- sikított Kagome.

- Illúziószellemek! Ez az egész csak illúzió- Sango ütötte-verte a házat és a szellemeket. Pillanatok múlva a szellemek körbefogták. Gyorsan köröztek körülötte. A Hiraikotsu nem tudott áthatolni rajta, sőt visszaverődött róla. Kagome kilőtt egy nyilat, Csak ez volt épes megtörni a gyűrűt. A gésák széthullottak. A ház összeomlott és nem maradt semmi belőle. Miroku kiterült a földön.

Mikor kinyitotta a szemét Sango hajolt felé mosolyogva.

-        Jó reggelt!- köszöntötte a lány kicsit keserűen. Miroku felült.

-        Hol vannak a gésák?- nézett körül lelkesen. Sango felállt és elment.

-        Valami rosszat mondtam?- fordult Miroku Kagoméhoz.

-        Hát, Sango aggódott érted és csak nehezen győzte le a szellemeket. Lehetnél egy kicsit hálásabb. Néha egy jó szó is rengeteget tesz- tanácsolta Kagome. Miroku Sango után nézett.

-        Megyünk már?- kérdezte a lány. Szótlanul keresték tovább Inuyashát és Shippou-t. Kagome kicsit lemaradt, direkt.

-        Na, Kirara, most megnézzük, hogy a gazdi megbocsát e Mirokunak- mosolygott Kirarára.

-        Figyelj, Sango! Bocsi azért, amit a hóban mondtam. Kicsit lefagytam és nem igazán voltam tisztában a dolgokkal.

-        Tényleg? Jól lefagyhattál- válaszolt Sango ridegen.

-        Jól van, bocsi. És nagyon köszönöm, hogy megmentettél.

-        Nem tesz semmit- Sango még mindig nem mutatott semmi érzést. Miroku Kagoméra nézett. Kagome, aki minden szót jól hallott, megvonta a vállát és előreszaladt.

-        Ott vannak!- Inuyasha egy fotelban ült, mikor Kagome megpillantotta. Colát vedelt és mindenfélét összevett. Közben Tv-n nézte, amint Kagome és Kikyou tépik egymást az ő kegyeiért. Shippou szintén egy fotelben ült és Satsuki mellette ült. Kagome szőlővel etette, és ha csengetett Sango a rendelkezésére állt.

-        Osuwari!- kiáltotta Kagome.

-        Osuwari! Osuwari! Osuwari! Osuwari! Osuwari!- ismételte. Inuyasha máris a való világban érezte magát. Sango egy csapással szétverte a szellemeket és Shippou Sango szellemét.

-        Shippou nagyúr!- szólt ő maga.

-        Igen?

-        Ébredj fel!- ordított bele a róka fülébe. Shippou szintén felébredt. Miroku egy-két szelleműző cédulával elintézte a szellemeket.

-        Na, most, hogy kész vagyunk, mehetünk Akane ellen!- jegyezte meg Kagome.

-        Sango, talán dühös vagy Mirokura?- kérdezte Inuyasha. Sango szigorúan rápillantott. Inuyasha inkább elment két lépéssel arrébb.

-        Majd később elmondom!- suttogta Kagome. Inuyasha belegyezett.

Ahogy mentek az úton, Sango nem beszélt Mirokuval. Levegőnek nézte.

Sesshomaruék már egy ideje sétáltak. Valami elcsusszant előttük. Halk hörgést hallottak.

-        Ez meg mi volt?- gondolta Sesshomaru.

Egy fehér domb mellett sétáltak el. Shippou valamit látni vélt.

-        Inuyasha, láttam a valamit!- rángatta meg a hanyou ruháját.

-        Shippou, itt semmi sincs!- válaszolt az. Kicsit később…

-        Inuyasha, ott van valami!- Inuyashának kezdett elege lenni belőle, és mikor Shippou már harmadszorra rohant hozzá oda, fejbe vágta. Ekkor egy domb mögül felemelkedett a Hósárkány, és Akane.

-        Én láttam valamit!- mutogatott Shippou. Előkészültek a harchoz. A Hósárkány félresöpörte őket a farkával. Sango majdnem leesett a dombról a jégre. Inuyasha próbálta visszahúzni, de Sango leesett. Semmi baj nem történt, de Akane leugrott a sárkányról, és azt Sango ellen küldte, míg maga Inuyasháékkal harcolt. Főleg Inuyashával. Néhány perc után. Sango ütései a Hiraikotsuval valahogy mindig félresikerült.

-        Mi baja? Mintha fáradna-, jegyezte meg Miroku. Akane gúnyosan felnevetett, miközben Inuyasha elé tartott egy pajzsot. A pajzs mindig visszaverte Inuyashát.

-        A barátnőtök maga alatt vágja a jeget. A láz egyre jobban fárasztja, és nemsokára saját magát süllyeszti a jég alá. De ha mégsem, elájul, és meghal – magyarázta Akane.

-        Boszorkány!- morogta Inuyasha.