1. fejezet

Kagome néhány perccel ezelőtt érkezett meg a középkori Japánból. Arcát eltorzította a düh, kurta köszönés után felviharzott a szobájába. Családja behúzott a nyakkal hallgatta a fentről érkező tompa puffanásokat és szitoközönt. Néhány percnyi csend után újabb zaj hallatszott. Kagome éles hangjától visszhangzott a ház.

- Mi a fészkes fenét keresel itt, te bunkó idióta? Tűnj el!

- Kagome hagy magyarázzam el, félre érted az egészet.

- Mit akarsz itt megmagyarázni, nagyon jól hallottam minden egyes szót. Kikyou így meg Kikyou úgy elegem van már ebből!

- De…

- FEKSZIK!!!

Inuyasha elterült a földön.

- Most pedig kapard össze magad és húz el innen! Ja és ezt is vidd magaddal. – Vágta hozzá az ékkő szilánkokat tartalmazó üvegcsét.

- Szóval így állunk?

- Így.

- Rendben.

Kiugrott az ablakon és eltűnt a kútban. Kagome percekig mozdulatlanul állt és mereven bámulta az ablakot ahol a fiú eltűnt.

- Inu…Yasha – nyögte, az ágyra vetve magát zokogni kezdett. Nem sokkal később abbahagyta sírást, arcát eltorzította a harag.

- Ezért még megfizetsz. – suttogta maga elé.

Inuyasha kimászott a kútból és lerogyott a földre.

- Micsoda egy hisztis liba – dohogott magába. Észre sem vette, hogy Miroku közeledik felé.

- Inuyasha visszajöttél, Kagome? Ne mond, hogy nem tudtad kidumálni magad.

Ekkor észrevette Inu kezében szorongatott üvegcsét.

- Úgy látom nagyobb a baj mint gondoltam.

- Hozzám vágta és elküldött a pokolba.

- Valahogy ki kell engesztelned, szükségünk van rá.

- Na azt már nem, én biztos hogy nem. Különben is miattad van az egész, te kezdtél el faggatni a két lányról. Persze Kagome csak azt a részt hallotta amit Kikyouról mondtam. Most azt hiszi még mindig Kikyout szeretem.

- Miért, nem?

- Semmi közöd hozzá.

Inuyasha dühösen felpattant és eltűnt az erdőben.

A falu csendes volt már e késő éjjeli órán csak Kaede kunyhójában világított a tűz fénye. A bent lévők csendesen beszélgetek.

-… és még az ékkőszilánkokat is visszaadta, rendesen berágott.

- Csodálkozol te idióta, hogy a fenébe nem vettétek őt észre!

- Hát nagyon belemerültünk a témába.

- Azt meghiszem, ha nőkről van szó te süket és vak leszel, de hogy Inuyasha is ez új nekem.

- Sango ne legyél rám dühös én csak tudni akartam hányadán állnak egymással.

- Na persze, szerintem inkább azt akartad megtudni, hogy sikerülte már kétvállra fektetnie Kagomét. Perverz disznó!

- Ne veszekedjetek már ti is – szólt bele Kaede az egyre jobban eldurvuló csevegésbe – valamit ki kell találnunk. Kagome nélkül sokkal nehezebb lesz megtalálni a szilánkokat, persze nem lehetetlen csak sokkal lassabban fog menni. Ráadásul Inuyasha ereje is nagyban függ Kagométól.

- Igazad van anyó, ha együtt vannak semmi sem lehetetlen számukra, de mit tehetnénk az biztos, hogy ez a csökönyös bolond nem megy át és könyörgi vissza magát Kagome kegyeibe.

- Miért is nem? 

- Ugyan Sango ismered jól.

- Hagyunk neki egy kis időt hagy főjön a saját levében. – szólt Kaede.