***Az elrejtett szerelem felismerése***
Nimiko 2006.04.26. 14:38
4. fejezet
4. rész: Inuyasha vallomása
Kagome és Inuyasha visszamentek a többiekhez.
Teltek a napok, de Inuyasha egyre „rosszabbul” érezte magát. A szeme mindig Kagoméra tévedt és akkor alig bírta megállni, hogy ne rohanjon oda hozzá, és ne csókolja, vagy ne ölelhesse meg.
Egyik este mikor a lányok elmentek fürödni és már Miroku is indult volna utánuk akkor olyan dolog történt, amire szerintem senki még álmában sem gondolt volna.
- Miroku! Hová mész?
- Szerinted? Oda, ahová mindig is szoktam, amikor a lányok fürödnek!
- Miroku várj, én is megyek!
- Állj meg! Ki vagy te és mit műveltél Inuyashaval?
- Nyugodj már le te bolond én, vagyok az!
- Inuyasha miért akarsz velem jönni eddig mindig majdnem kitekerted a nyakam, mikor a lányok közelébe akartam menni mikor fürödtek.
- Jaj, Miroku nem tudom, mit tegyek? Minden nap egyre nehezebb, már alig tudom féken tartani magam.
- Inuyasha mégis miről beszélsz?
- Miről-, miről? Nem egyértelmű? Kagoméról!
- Na szóval innen fúj a szél. Szereted Kagomét, igaz?
- Miroku! Nem egyszerűen szeretem, magamnak akarom, asszonyommá akarom tenni, azt akarom, hogy örökre velem maradjon!
- Inuyasha és mi lesz Kikyouval?
- Ő már halott és már egyáltalán nem érdekel! (ebben a pillanat Kikyou semmivé lett valahol)
- Akkor drága barátom nem tudok mást tanácsolni csak azt, hogy minél hamarabb valld be az érzelmeidet Kagoménak!
- És, ha visszautasít?
- Az kizárt dolog. Ő is viszont szeret. Bízz bennem!
- Rendben van, akkor majd holnap bevallok neki mindent!
A lányok éppen akkor értek vissza mikor a fiúk befejezték a beszélgetést. Ennek csak Miroku nem örült.
Inuyasha másnap sem akart továbbállni, ezért még aznap is ott maradtak, mivel senki sem akart a hanyouval veszekedni és ők is szerettek volna egy kicsit pihenni.
Kagome egy idő után megunta a henyélést, ezért elment gyógyfüveket gyűjteni. Megkérte Sangot, hogy kísérje el, de mivel ő Miroku levakarásával foglalkozott így magára maradt. /vagyis ő úgy hitte/
- K… Kagome! É… én nem m… mehetnék veled? – Inuyasha fülig vörös volt, de megkérdezte.
- Persze!
Azzal elindultak az erdő belseje felé. Egész úton alig szóltak egymáshoz. Végül Kagome törte meg a csendet:
- Inuyasha! Elárulod végre, hogy mostanság miért viselkedsz olyan furcsán? Egyszerűen nem tudok kiigazodni rajtad.
- Kagome tudod minden Kouga, Miroku és az álmaim miatt van.
- Inuyasha nem értem! Magyarázd el, legyél szíves!
- Kagome kérlek, üljünk le!
- Rendben! – azzal leültek egy nagy fa gyökereire.
- Kagome! É… én szóval az van, hogy ö… ö… ö…
- Inuyasha! Ha nem tudod elmondani, akkor nem foglak megérteni. Tudod mit? Mutogasd el!
- Az nem tetszene.
- Akkor mondd már el, hogy mi bajod van! – Inuyasha egy nagy levegőt vett és…
- Kagome szeretlek téged és, azért viselkedtem furcsán, mert nagyon nehezen tudom visszafogni magam. Kagome ölelni és csókolni szeretnélek. Fel szeretném fedezni a tested minden szegletét.
Gondolom nem is, kell mondanom, hogy Kagoménak elállt a szava. Csak motyogni tudott, de azt sem lehetett érteni. /még szerencse, hogy nem szívbeteg/
|