25. fejezet

Sesshomaru múltja

-        Amikor apánk átpártolt a te anyádhoz, az enyém hetekig csak dühöngött. A közelébe sem mertem menni. Leírhatatlan az a félelem, amit a világgal szembe éreztem. Szerettem egyedül, mindentől elzártan lenni. Egyszer csak eltűnt ő is. Totosai-hoz kerültem, és ott éltem egy ideig. Akkor jöttél te. Egy évig laktunk együtt, mikor Totosai-tól átkerültem egy másik mesterhez, Gaurry mesterhez. Nála nevelkedtem és tanultam. Gaurry mester nagyon szigorú volt velem, Totosai-jal ellentétben. Szögeken aludtam, éjt nappallá téve harcoltam és gyakoroltam. Lándzsák felett kellett egyensúlyoznom kötélen, aztán harcolnom is. Nála megtanultam, mi az igazi szenvedés. Miután megtört, odajött hozzám, és azt mondta: „Mostmár elég érett vagy hozzá, hogy elkezdjük az edzést!” Ezt nem értettem. Persze a szigor nem csökkent, de teher alatt nő a pálma. Meg tanultam egyedül is edzeni. Végső célomnak tartottam, hogy megfeleljek - Kouga kiegyensúlyozta az ételeket. Sesshomaru felvágta a húst.

-        Milyen maximalista lehetett az a mester- motyogta teli szájjal Miroku, és egy újabb villa spagettit tömött a szájába.

-        Ilyen nagy a szád?- kérdezte Sango és egy sajtdarabot helyezett a szájába.

-        Folytassa csak az elbeszélést Sesshomaru! Nagyon kíváncsi vagyok rá! – mondta Inuyasha.

-        Tehát, Khm. A nappal keltem és a csillagokkal feküdtem. Egész nap gyakoroltam. Hetente egyszer tartottunk egy forrásban tisztító fürdőt is.

-        Keh! De azt kihagytad, miért hagytál egyedül!- csattant föl Inuyasha.

-        Inuyasha, kérlek, ülj le és maradj nyugton!- utasította Sango higgadtan.

-        Tehát, végül elég magas szintre küzdöttem fel magam. Kaptam tőle egy kardot, ezt a kardot- és a kardjára bökött a villájával- Ezután még edzettünk egy ideig, de aztán elhagytam a szentélyt. Ennyi a történet- Sesshomaru megtörölte a száját és jóllakottan hátradőlt. Inuyasha lehajtotta a fejét és beleharapott az ételébe.

-        Jónapot mindenkinek!- köszönt Kagura. Sangoék felugrottak.

-        Állj! Várjatok! Csak egy percem van, és egy dologra kérlek titeket. Naraku felettébb gonosz, és megöl, ha megtudja, hogy szövetkeztem ellene. Itt van ez a lyukkártya, ezzel bejuthattok a búvóhelyünkre, a régi Sampongyárba. De erről egy szót sem- ezzel eltűnt.

-        Bízzunk benne?- nézte Sango a lyukkártyát.

-        Nem tudom- gondolkodott Miroku.

-        Igen. Kagura jó lélek. Ő is Naraku szolgája, de nem önként. Naraku fenyegeti-, mondta Sesshomaru.

-        És te ezt honnan tudod?- érdeklődött Kagome.

-        Vannak kapcsolataim- vonta meg a vállát a kérdezett.

-        Honnan tudjuk, nem e ő is Naraku harcosa?- vetette fel Miroku.

-        Meg kell bíznunk benne. Kagurában és Sesshomaruban is. Nincs más választásunk.