***Féltékeny szív***
Noriko 2006.04.07. 20:31
Egy nagyon romanci fic egy remek írótól! 1. fejezet
1. fejezet
Kagome néhány perccel ezelőtt érkezett meg a középkori Japánból. Arcát eltorzította a düh, kurta köszönés után felviharzott a szobájába. Családja behúzott a nyakkal hallgatta a fentről érkező tompa puffanásokat és szitoközönt. Néhány percnyi csend után újabb zaj hallatszott. Kagome éles hangjától visszhangzott a ház.
- Mi a fészkes fenét keresel itt, te bunkó idióta? Tűnj el!
- Kagome hagy magyarázzam el, félre érted az egészet.
- Mit akarsz itt megmagyarázni, nagyon jól hallottam minden egyes szót. Kikyou így meg Kikyou úgy elegem van már ebből!
- De…
- FEKSZIK!!!
Inuyasha elterült a földön.
- Most pedig kapard össze magad és húz el innen! Ja és ezt is vidd magaddal. – Vágta hozzá az ékkő szilánkokat tartalmazó üvegcsét.
- Szóval így állunk?
- Így.
- Rendben.
Kiugrott az ablakon és eltűnt a kútban. Kagome percekig mozdulatlanul állt és mereven bámulta az ablakot ahol a fiú eltűnt.
- Inu…Yasha – nyögte, az ágyra vetve magát zokogni kezdett. Nem sokkal később abbahagyta sírást, arcát eltorzította a harag.
- Ezért még megfizetsz. – suttogta maga elé.
Inuyasha kimászott a kútból és lerogyott a földre.
- Micsoda egy hisztis liba – dohogott magába. Észre sem vette, hogy Miroku közeledik felé.
- Inuyasha visszajöttél, Kagome? Ne mond, hogy nem tudtad kidumálni magad.
Ekkor észrevette Inu kezében szorongatott üvegcsét.
- Úgy látom nagyobb a baj mint gondoltam.
- Hozzám vágta és elküldött a pokolba.
- Valahogy ki kell engesztelned, szükségünk van rá.
- Na azt már nem, én biztos hogy nem. Különben is miattad van az egész, te kezdtél el faggatni a két lányról. Persze Kagome csak azt a részt hallotta amit Kikyouról mondtam. Most azt hiszi még mindig Kikyout szeretem.
- Miért, nem?
- Semmi közöd hozzá.
Inuyasha dühösen felpattant és eltűnt az erdőben.
A falu csendes volt már e késő éjjeli órán csak Kaede kunyhójában világított a tűz fénye. A bent lévők csendesen beszélgetek.
-… és még az ékkőszilánkokat is visszaadta, rendesen berágott.
- Csodálkozol te idióta, hogy a fenébe nem vettétek őt észre!
- Hát nagyon belemerültünk a témába.
- Azt meghiszem, ha nőkről van szó te süket és vak leszel, de hogy Inuyasha is ez új nekem.
- Sango ne legyél rám dühös én csak tudni akartam hányadán állnak egymással.
- Na persze, szerintem inkább azt akartad megtudni, hogy sikerülte már kétvállra fektetnie Kagomét. Perverz disznó!
- Ne veszekedjetek már ti is – szólt bele Kaede az egyre jobban eldurvuló csevegésbe – valamit ki kell találnunk. Kagome nélkül sokkal nehezebb lesz megtalálni a szilánkokat, persze nem lehetetlen csak sokkal lassabban fog menni. Ráadásul Inuyasha ereje is nagyban függ Kagométól.
- Igazad van anyó, ha együtt vannak semmi sem lehetetlen számukra, de mit tehetnénk az biztos, hogy ez a csökönyös bolond nem megy át és könyörgi vissza magát Kagome kegyeibe.
- Miért is nem?
- Ugyan Sango ismered jól.
- Hagyunk neki egy kis időt hagy főjön a saját levében. – szólt Kaede.
|