3. rész: Az összecsapás

Mikor megtalálták őket mindenki elfoglalta helyét a támadáshoz. Inuyasha a tessaigával, Kagome az íjjal, Sango a csönttörővel, Miroku pedig bottal, mivel Naraku elpusztításával a lyuk is eltűnt a kezéről végre J.

A harc nehéz és kemény volt. Váratlanul megjelent Kouga Sesshoumaruval az oldalán.

- Á végre mi tartott ennyi ideig?

- Nyugi öcsi az a lényeg, hogy itt vagyok nem?

- DE.

- Akkor harcra fel!

Folytatódott a harc. Igaz a szellemek túleerőben voltak, de végül is sikerült legyőzni őket.

- Na ezzel megvolnánk. Mindenkio jól van?

- Én igen.

- Én is.

- Rendben. És te Kagome?

- …

- Kagome? KAGOMEEE!!!

- Mi történt?

- Nem lélegzik.

- Inuyasha sajnálom, de kagome meghalt.

- NEEEEM. Nem halhatott meg. Kagome ébredj fel. Kérlek ne tedd ezt velem, velünk.

Ekkor már mindenkiből potyogtak a könnyek.

- Sesshoumaru segíts kérlek.

- Sajnálom, de.. de nem tehetek semmit.

- Mi miért nem?

- Mert nem a közép korban vagyunk. Sajnálom.

- Nem Kagome! Szeretlek! Miért hagytál itt?

Sajnos Kagomét nem lehetett megmenteni és örökre elment erről a világról.

Csak egy kis szöveg maradt utána:

Nagy miko volt ő,

Ki életét áldozta a világáért.

Itt hagyta szerelmét,barátait,

és családját.

Csak egy valaki volt aki sose fogja elfeledni azt a vidám lányt ő pedig nem más, mint Inuyasha, aki emlékezett a következő szavakra ( amit egy filmbe hallott):

,, A szerelmünk olyan akár a szél,

Nem láthatom, de érzem…”