Egy délben, éppen ebédeltek. Jó volt a hangulat, sokat nevettek. Sango hirtelen kiejtette a kést a kezéből.

-         Au!- mondta halkan.

-         Mi baj?- kérdezte Inuyasha.

-         Megindult a szülés!- kiáltotta Higurashi asszony.

-         Wow!- mondta Souta.

-         Gyorsan a telefonhoz!- kiabált Kagome. Miroku, Inuyasha, Kagome nagyapja, Kouga és Ayame egyszerre rohantak a telefonhoz. Jól össze is vesztek rajta.

-         Nem is tudod, hogy kell telefonálni!- kiabált Kagome nagyapja.

-         Az én gyerekem!- süvítette Miroku.

-         Menjen innen, vén kecske! Majd én!- kapott a készülék után Kouga.

-         Ti nem értetek ehhez!- ugrált Ayame. Ekkor Kagome közéjük vágott, és végül ő hívta a mentőket.

A mentő végigsivított fél Tokyo-n. Kagomééknak viszont kocsival kellett menni.

- Gyerünk!- kiáltotta Inuyasha.

- megengeded, hogy én vezessek?- kérdezte Higurashi asszony, miután sikerült Sango néhány ruháját összeszedni. Ezen szintén összevesztek. Inuyasha végül hátraszállt.

Nagy nehezen beértek a kórházba.

-         mi újság?- kérdezte Miroku az orvost.

-         Semmi baj, várjanak a váróban!- mondta az orvos, és bement egy üvegajtón. Egy órát várták, de legalább négyszer annyinak tűnt. Végül az orvos megjelent. Elsőnek Inuyasha ugrott hozzá.

-         Fiú?- aztán Miroku a fejére támasztva a két tenyerét. 

-         Hogy van Sango?- aztán ugyan ezt tette Kagome.

-         Lány?- aztán Higurashi nagyapa.

-         Milyen nagy?- aztán Higurashi asszony.

-         Hány kiló?- aztán Kouga.

-         Milyen a szeme?- aztán Ayame.

-         Mi a neve?- aztán Souta.

-         Sango fáradt?- aztán Shippou.

-         Megnézhetjük?- végül pedig Shippou fejére ráugrott Kirara és vinnyogott egyet.

-         Egyszerre csak egy kérdést jó? Botan, 3 kg, 52 cm,sötétbarna szemű, ami igen szokatlan, ilyen is lesz majd. Sango egy kicsit fáradt, de nagyon boldog, és jól van. Megnézhetik, de csak csendben, jó?- az orvos nevetett egy kicsit, Sango-nak milyen baráti társasága van. Sango egy kórházi ágyon feküdt, és volt azonosító karperece és kórházi hálóingje. A kezében feküdt egy gyönyörű kislány. Miroku megcsókolta Sango homlokát, majd a babáét. Mindenki megfoghatta a kicsi Botant, de legelőször Miroku.

-         De aranyos!- suttogta Kagome- te is meg akarod fogni?- Botant Inuyasha felé nyújtotta.

-         Én?- Inuyasha elvette a kicsi, rugdalózó testet. Botan ásított egyet.

-         Hát köszöntünk a világban!- mondta Inuyasha. A hangja teljesen megváltozott- ne félj, nemsokára belejössz ezekbe a dolgokba, főleg ha én tanítalak! Tudod, a mamád a legjobb harcos a középkori Japánban. A papád pedig a legviccesebb szerzetes, de egyben a legjobban tud egyéjszakás szobát szerezni.

-         Fel tudom ajánlani, hogy Ginta és Hakakku meg még két farkas veletek tart és megvéd titeket- mondta Kouga.

-         Nagyon köszönjük!- mondta Miroku.

A középkori Japánban sok helyen ismerték Sango-t vagy a szellemirtókat, és kellőképpen üdvözölték őket. Ha meg nem, Miroku szerzett egy szállást. A babával még könnyebben ment neki, hiszen a fogadótulajdonosok megsajnálták. Botan pedig két csodálatos, de veszélyes világban nőtt fel.