3. rész: A végső küzdelem

Mindenki felkészült a harcra. Elindultak befele, de egy láthatatlan erőtér miatt nem jutottak be!

- Á végre megjöttek a barátaid! És ahogy látom többen is lettek, de ez nem elég ellenem! Kanna, Kagura! Menjetek, fogadjátok őket illően. Én addig előkészítem a meglepetésemet.

- Igenis!

- Nos Kagome veled különösebben semmi tervem nincs, csak látni akarom, mit csinálsz, ha a szerelmed meghal.

- Inuyasha…- Kagome csak ennyit tudott mondani a kimerültségtől, mivel nagyon megkínozták.

Végre sikerült eltüntetni a védőpajzsot, de szembetalálkozta Kannával és Kagurával.

- Menj Inuyasha mi addig lefoglajuk őket.

- Rendben. Sesshoumaru, Kouga ti nem jöttök?

- DE- hangzott az egyértelmű válasz.

A kastélyban:

- La la la nanana ma meghal Inuyasha. Így énekelgetett Naraku.

- Fogadjunk? Szélborda.

- Ó már itt is vagy.. tok?

- Hol van Kagome?

- És Rin?

- Nos a barátnőd itt van, a kis védenced pedig amott van.

- Na akkor lássuk, kiér előbb oda?

Elkezdődött a csata. Mindenki Narakut támadta, de amíg odaértek addig több ezer szellemet magába olvasztott és így nem tudtak bánni vele. Mindenki a földön volt!

- Látod Kagome én, megmondtam, hogy semmi esélyük nincs…

De hova lett ez a lány?

Kagome valahogy kiszabadult a fogságból, és eszébe jutott egy igézet, amit még Kalde anyó tanított neki!

- Talán engem keresel?

- Hát te meg hogy szabadultál ki? Na de ez nem számít!

Ekkor Kagome elkezdte mondani az igézetet:

A szeretet hosszútűrő, kegyes,

Nem irigykedik, nem kérkedik,

Nem fuvalkodik fel, nem éktelen

Nem haszonleső, nem gerjed haragra,

Nem rója fel a gonoszt.

A szeretet nem örül a hamisságnak,

De örvend az igazságnak.

A szeretet mindent elfedez, mindent

Hisz, remél, mindent eltűr,

Bármit hozzon a sors.

Ekkor váratlanul a szellemek Narakuból elkezdtek kijönni és megsemmisülni. Végül eltűnt. Nem maradt más csak a shikon no tama. Ami teljes volt! Azt nem tudni hogyan, de teljes volt! Eltűnt a vár és minden vele együtt. Kagura és Kanna nem értették mi történt, de azt érezték, hogy végre szabadok. Lezárult a harc! A fiúk kezdtek magukhoz térni és Inuyasha odarohant az ájult Kagoméhez, akit nagyon kifárasztott az igézet!

- Kagome jól vagy?- kérdezte aggódva Inu.

- Inuyasha és úgy féltem, hogy valami bajod esik.

- Miattam aggódtál? De miért?

- Mert szeretlek.

- Mi?- értetlenkedett Kouga – Azt a pincsit szereti?

- Én mentem – mondta szomorúan.

- Kouga várj- szólt Inu.

- Mit akarsz?

- Megköszönni a segítségedet és remélem ezen túl barátok, leszünk.

- Ööö.. Rendben.

A kér fiú kibékült végre.

- Ö fiúk én is bocs, és sajnálom azt a sok hülyeséget öcsi.

- Semmi baj. Szent a béke?

- Kezet rá!

- Ja Kagome..

- Igen?

- Én is szeretlek.

- Tudom.

- Tudod?

- Igen. A sok féltékenykedés elárult.

- Te tényleg ismersz.

Ezzel megcsókolta Kagomét és odamentek a többiekhez, akik már rég békét kötöttek és akkor, amit láttak, nem felejtik el soha!

Sesshoumaru megcsókolta Kagurát, Miroku pedig Sangot. Ja amúgy a közelbe volt Ayame és látta az eseményeket és odament. Kouga csak nézett. Nem ismerte fel azt a kislányt, akit még annak idején megmentett. Rögtön meg is tetszett neki. Végül elindult a nagy csapat.

- Álljunk meg!

- Mi van már?

- Hol van Rin és Kohaku?

- Itt vagyunk!

Mindenki megkönnyebbülten tért vissza a faluba, ahol nagy ünnepséget rendeztek a győzelemre. De nem csak azt ünnepelték, hanem a párok eljegyzését is. Mindenki nagyon boldog volt nem is sejtve, hogy valaki bosszút esküdött Naraku halála miatt. Boldogan élték életüket. Pár év múlva Kagomééknak, Sangóéknak, Kaguráéknak és Ayamééknek megszülettek első gyermekük.

Azt hitték nem fognak többet harcolni, de tévedtek.