12. fejezet

Újabb hazugság

-        Igen, Higurashi asszony! Beszéltem Kagoméval! Persze, ezen a számon érheti el!- Tamira egy cetlit nyújtott át Kagome mamájának, aki ahogy hazaért fel is hívta lányát.

-        Kagome?

-        Anya! Szia!- mind felugrottak a helyükről, Kagome elhúzta a száját.

-        Igen, jól megy a verseny! Nemsokára jön a szobaszerviz- Kagome a kezével mutogatott, hogy játsszák el a dolgot. Inuyasha kopogott.

-        Tessék!- mondta Kagome.

-        A szobaszervi!- jelentette be Miroku. Közben Sango majdnem megfulladt a röhögéstől, meg hogy vissza kellett tartania. A fotelban fetrengett és rázta a visszafojtott röhögés. Inuyasha és Miroku közben némán veszekedtek. Kagome intett, hogy hagyják abba. A fiúk levertek egy nagy rakás könyvet.

-        Mi ez a robaj?- kérdezte az anya a lányától.

-        Semmi!

-        Majd beszélünk, szia!- Kagome letette a telefont. Sango hangosan nevetni kezdett.

-        Juj!- hirtelen leesett a földre, de ezen is röhögni kezdtek.

-        Nem tudok csendben maradni?- kérdezte Kagome.

-        Nem!- nyögte Sango és aztán, folytatták, ahol abbahagyták. Kagome is bekapcsolódott.

-        El kell menni, vásárolni!- állt fel Sango.

-        Megint? Morgott Inuyasha.

-        A fontos dolgok mindig akkor történnek-, jegyezte meg Kagome.

-        Pihenjünk egy kicsit! Ugorjunk le a tengerpartra!- javasolta Kagome.

-        Igazad van. A nyomozást felfüggeszthetjük - szólt Sango. Ekkor az utcán valami robbant. Az égő kocsiból Miroku és Kagome tömzsi elrablója kászálódott ki.

-        Én ugyan le nem megyek hozzá!- rázta a fejét Miroku, de Sango lerángatta őket. Ahogy kilépett az ajtón máris odament hozzá. Megfogta a köpenyét elől és kicsit fel is emelte.

-        Ide figyelj, te ki köcsög! Most rögtön megmondod a nevedet, és mi célból nem hagysz minket békén!- fenyegetőzött a lány.

-        Naraku társainak nem mondok semmit!- mondta az emberek. Sango leengedte.

-        Előttem ne használd azt a szót, hogy Naraku! Megértetted?

-        Ugyan minek? Hiszen a csatlósai vagytok.

-        A jó édes anyád a csatlósa. Pont az ellenségei vagyunk!

-        A nevem Makiwara professzor. Az egész laboromat tönkretette, mert ismertem a…- Makiwara holtan rogyott össze. Mögöttük egy fekete motoros állt, pisztollyal a kezében. Sango sóhajtott és az eltűnő motoros után nézett. Kagome a vállára tette a kezét. Sango fájdalmasan sóhajtott. Miroku és Inuyasha még mindig az ajtónál álltak.

-        Tehát megölettünk egy társat!- mondta Miroku később fent a lakáson.

-        Nem hiszem el! Amióta létezik az a nyavalyás kő, azóta csak vér folyik a nyomában- hőbölgött Sango.

-        Így igaz. A szüleid, a tudósok, Makiwara, Ayame még csak néhány. Ki tudja, ki hal még meg Naraku keze nyomán- helyeselt Miroku.

-        A legtöbb 15 éves fő problémája a suli és a fiúk. Nekem egészen más az életem. Az apámat is megölte az a szemét, talán engem is megfog - mondta Kagome.

-        Ki tudja. De miért kell erről beszélgetnünk? Még nem ettünk - jelentette ki Inuyasha. Mind elmosolyodtak és elindultak egy étterembe. Az étteremben Kouga szolgálta ki őket.

-        Hozhatok valami inni, amíg az étel elkészül?- kérdezte.

-        Naná! Két ásványvizet és két kólát!- felelt Inuyasha. Kouga elment és hozta.

-        Jaj ne!- Inuyasha egy étlappal takarta a fejét.

-        Ki az?- kérdezte Sango.

-        Sesshomaru. A bátyám.

-        Valahol már olvastam róla- gondolkodott Miroku.

-        Nahát! Te újságot is olvasol? Azt hittem, teljesen antiszociális vagy- mondta Inuyasha. Miroku rásózott a saját étlapjával Inuyasha fejére.

-        Ah! Ezt miért kaptam?

-        Találd ki!- válaszolt Miroku.

-        Inuyasha? Mit keresel itt? Azt hittem Totosai-nál élsz- Sesshomaru ott állt mellettük.

-        Te csak tudod!- feleselt Inuyasha.

-        Inuyasha! Ne légy ilyen neveletlen!- szólt rá Kagome.

-        Látom, még mindig elég gyerekes vagy- jelentette ki Sesshomaru.

-        Honnan tudod? Életedben kétszer, ha láttál!- morgott Inuyasha.