***Kill Naraku***
sango-chan15 2005.11.13. 15:28
4. fejezet: Az öreg régész
4. fejezet
Az öreg régész
- Hayamashi úr?- kérdezte Sango.
- Igen. Ki kérdi?- felelt az öreg. Kicsit kopaszodott már és egy öregebb bőrdzsekit viselt. Világoskék szemei mozgékonyan fürkészték a kérdezőt.
- Sango Taijiya vagyok.
- Ah! A kicsi Sango! Mennyit nőttél az óta! Apád és öcséd hogy vannak?
- Meghaltak.
- Oh! Részvétem. De hadd nézzelek meg jobban. Pont olyan vagy, mint anyád mikor ekkora volt- Sango elmosolyodott.
- Ti honnan ismeritek egymást?- szólt Miroku.
- Azon az ásatáson volt régész, ahol anya, Ayame és Higurashi úr- válaszolt Sango. Mellesleg gimnazista kora óta ismerte anyát. Reo Hayamashi.
- Tehát, maga ismerte Ayamét?- kérdezte Miroku, és a poharával játszott.
- Igen. Helyes kislány volt. És hogy lelkesedett!
- Nekem mondja?!- sóhajtott a fiú.
- Miért, talán ismerte? Ja, és volt egy helyes, markáns udvarlója. Azt hittem, majd elveszi, miután elvégezte az egyetemet. Nagyon szerették egymást. De a temetés óta nem láttam.
- Tudom. Én voltam az - szólt Miroku és kortyolt egyet a teából.
- Részvétem. Úgy hallom, mindenki, aki azon az ásatáson volt, meghalt. Nem értem, miért kergettek. A Shikon gyöngy nincs nálam. Marinánál volt.
- Ő pedig rám hagyta- válaszolt Sango.
- Aha.
- Megpróbál kiszedni valamit magából-, magyarázta Inuyasha.
- De azt nem lehet. Mostmár értem, miért halt meg mindenki, aki ott volt abban a pillanatban. Mert kötött az eskü.
- Milyen eskü?- kérdezte Sango.
- Esküt tettünk, hogy nem beszélünk a Shikon gyöngyről.
- De hát, azt bárki meg tudta szerezni. Nem értem- mondta Kagome.
- De ahol a Shikon gyöngy van, ott van néhány másik kincs is. A helyet csak mi tudtuk pontosan.
- Azt akarja mondani, hogy egy hülye eskü miatt halt meg az anyám, és az egész családom?!- Sango levágta a pultra a tálcát.
- Egy rohadt eskü! Gondoljon már bele! Egy 15 éves lány is meghalt, a miatt a hülyeség miatt!- kiabált Miroku.
- Nyugalom! Shikon gyöngy biztonságban van-, mondta az öreg.
- Most. De ki tudja, hogy öt perc múlva ott lesz-e?!- förmedt rá Inuyasha.
- Jól van, na! Szóval, azok műkincsek, de az egyik újság úgy állította be, hogy nagyon értékesek. Szerencsére nem olvasták sokan.
- És mi a pontos helye?- tért a tárgyra Kagome. Hayamashi megmutatta a térképen. Sango és Inuyasha ijedten összenéztek.
- Mi van?- nézett értetlenül Kagome.
- Ez a Szentély. Totosai szentélye- válaszolt Miroku. Kagome ijedten felszisszent.
Rögtön odasiettek a szentélybe. Totosai a nappaliban ült és teázott. A nappalit egyik oldalról nem védte fal. Szemben ült vele a kertész is, Hachi.
- Hello, Miroku!- köszönt a kertész.
- Ti ismeritek egymást?- kérdezte Sango.
- Igen- válaszolt Hachi.
- Mi járatban?- Totosai már tudta az egészet, mikor Inuyasha belekezdett le is állította.
- Nekem haza kéne mennem! Már három napja nem aludtam otthon, legalább egy estére haza kell mennem - mondta Kagome.
- De nem válhattok szét. Úgy könnyű megsebezni titeket- morgott Totosai.
- Titokban jöhettek hozzánk- felelt a lány.
- Hayamashi meg addig elalszik itt nálam- így szétváltak. Kagome kinyitotta az ajtót. A tö9bbiek felosontak a szobájába, Kagome meg bejelentette a megérkezését.
- Hol voltál?- vonta kérdőre az anyja.
- Edzettem. Holnap elmegyünk egy bajnokságra, és a suliban aludtam.
- Nem vagy te normális!- morgott magában Higurashiné, de nem szólt semmit.
Vacsoránál Kagome kiszedte a fél tányért magának.
- Kagome éhes vagy?- kérdezte Souta.
- Igen! Felvihetem a szobámba? Tanulnom is kéne egy kicsit.
- Persze!- bólintott az anyja. Kagome felvitte az öt adag kaját, és együtt elfogyasztották.
- Üzenem az anyádnak, hogy finomat főz!- nyalta meg az ujjait Miroku.
- Kagome!- kopogott Souta. Inuyasha az ágy alá, Miroku a szekrénybe bújt. Sango először az ágy alá akart menekülni, de azt elfoglalták, és az utolsó pillanatban ugrott az ajtó mögé.
- Végeztél?- kérdezte a kisfiú.
- Igen!- válaszolt Kagome, átadta neki a tálat, és kitolta a szobából. Miroku egy nagy rakás flottírral, szalaggal és ruhával megrakva, Inuyasha pedig tüsszögve és gyöszösen másztak ki a búvóhelyükről. A lányok nevettek rajtuk.
|