13.rész

Néha kell egy kis nyugalom…

Ez a fejezet 12 éven aluliaknak nem ajánlott!

Nem viszi előrébb a történet fonalát, szóval 12 éven aluliak, ne olvassátok, nem maradtok ki semmiből!

Miközben sétáltak, Inuyasha mindent elmesélt Jonh-nak Kaguráról.(nem tartott sokáig elmondani azt a „rengeteg” információt.) Mire visszaértek, már mindenki ott volt. Kagome, Sango, Miroku, Shippou és Kirara először bizalmatlanul tekintettek a „jövevényre”, de a bemutatkozás és Inuyasha beszámolója után megváltozott a véleményük. A lányoknak nagyon tetszett az új ismerős udvarias modora. Főleg Kagome volt elragadtatva tőle.(„Végre valaki, aki nem olyan bunkó, mint Inuyasha!”) Miután a csapat összebarátkozott az „idegennel”, továbbindultak.. Egy ideig együtt mentek, de másnap estére Kagurának mennie kellett, hogy ne keltsen gyanút távollétével. Nem mehettek vele a többiek, hogy végezzenek Narakuval, mert az idő alkalmatlan volt rá. Újhold estéje volt, Inuyasha elveszà dtette démoni képességeit, és emberré vált. Nélküle pedig nem vehetik fel a versenyt a szellemmel. Jonh-nak nagyon nehezére esett elengedni Kagurát, mivel már elég jól „összemelegedtek”. A nő búcsúzásként súgott valamit Jonh fülébe, melynek hatására a férfi egész éjjel mosolyogva ült. Inuyasha aznap emberi mivoltának köszönhetően jobban vonzódott Kagoméhoz, így mindvégig körülötte sürgölődött. Sango a bemutatkozásnál jól láthatóan el volt ragadtatva Jonh-tól, ezért is Miroku féltékeny lett, és különösen kedvesen viselkedett vele. Kissé távolabb hívta a többiektől, és az ottani kis patak partján udvarolt a lánynak, anélkül, hogy fogdosta volna.(!)Sango nagyon örült a szerzetes társaságának. Inuyasha, mint ahogy emberré válásának éj szakáin szokta, egy percet sem aludt. A többiek is virrasztottak. Szerencsére semmi és senki sem zavarta meg a kellemes este nyugalmát. Aztán egyszercsak egy hangos puffanásra lettek figyelmesek. Mindenki felpattant, megragadták fegyvereiket, hogy harcba állhassanak a zaj okozójával. De harcra semmi szükség nem volt. Csak Jonh aludt, és dőlt el álmában. Mindannyian széles mosollyal nyugtázták az eseményt. Shippou és Kirara is a kialudt tűz mellett szunyókáltak már. Sango és Miroku visszamentek az iménti helyükre, és folytatták, amit elkezdtek. ( Kagome és Inuyasha is távolabb vonultak, de az ellenkező irányba. Így senki sem hallhatta, vagy láthatta, miről beszélnek, és mit csinálnak. Ők ugyancsak a patak partján telepedtek le.

-Nézd, Inuyasha! -szólalt meg Kagome. -Ott a patak forrása! -ermelte fel jobb karját, és a forrás irányába mutatott. Egy apró tóba csobogott a tiszta, és teljesen átlátszó víz, hogy aztán patakként folytassa útját egészen addig, míg egy folyóba nem ömlik, és így tovább.

-Menjünk oda! -ajánlotta fel Inuyasha. Kézenfogta Kagomét. A tómedret sziklák határolták, és a környékén is voltak kisebb-nagyobb kőtömbök. Közvetlenül a partjánál a természet műveként a sziklák egy kört formálva tornyosultak. A két fiatal megmászta a köveket, és néhány méter átmérőjű kör belsejében nem találtak semmit, csak selymes fűvel benőtt puha földet. Nem mentek be oda, a kövek tetején ültek tovább. Nézték a felhőtlen, csillagos égboltot. Fülledt idő volt. Inuyasha levette a felsőjét, és maga mellett összehajtogatta.

-Nekem is nagyon melegem van. -jegyezte meg Kagome.

-Akkor vedd le a felsőd. -tanácsolta a hanyou.

-De Inuyasha! Hisz azalatt már nincs ruha! -vetett egy kicsit gyanakvó pillantást a férfire. Még akart mondani valamit, de nem sikerült, mert a melegtől kicsit megszédült, és majdnem leesett a két méteres szikláról. Inuyasha könnyedén elkapta a csuklóját, és visszarántotta. A lány elájult. Ölébe kapta, és odavitte a forráshoz. Megmosta hideg vízzel az arcát, de nem ébredt fel rá. Karjai közt tartva ment vele vissza, majd úgy döntött, beviszi a sziklakör közepére. Néhány perc múlva Kagome magához tért. Felült, és a mellette ülőre nézett.

-Már jobban vagy? -kérdezte aggódva a féldémon.

-Igen, sokkal. Mostmár mintha kicsit lehűlt volna a levegő.-

-Szerintem ugyanolyan forróság van… Talán az segített, hogy levettem a blúzod…-

-Mit csináltál?!? -döbbent le a nő, és végignézett magán. Tényleg nem volt rajta a felsője. Védelmezően maga elé tartotta karjait, takarva ezzel majdnem meztelen testét. Mielőtt bármi mást tehetett volna, Inuyasha megfogta a csuklóját, másik kezével pedig gyengéden megérintette az arcát. Végigsimította ujjai végével a nyakát, majd a lány állát picit feltartva megcsókolta. Kagome már nem önmagával, sokkal inkább Inuyashával volt lefoglalva. Minkét kezével átölelte, magához húzta, csókjait pedig sorra viszonozta. A sötét miatt csak most vette észre, hogy kedvesén sincs felsőruha. A szellem ölelésével és ajkaival fogva tartva engedte lassan fekvőhelyzetbe Kagomét. Éppen csak annyira szakította meg a csókot, amíg lehúzta a nőről szoknyáját, aztán újra szájára t apasztotta az övét. A következő pillanatban már a nyakát csókolta végig, s próbálta kikapcsolni melltartóját, de mivel még sosem látott ilyet, nem sikerült neki. Végül egyszerűen letépte róla a „felesleges” ruhadarabot. Inuyasha keze lassan vándorolt le a nő combján, majd vissza, és elkezdte lehúzni a nő alsóneműjét.

-Ne, Inuyasha! -tolta el magától a fiút Kagome.

-Miért ne? -nézett teljesen értetlenül a szellem. -Hiszen szeretlek…-újra meg akarta csókolni, de a nő elfordította fejét.

-Ha minden védekezés nélkül megtennénk, az is lehet, hogy teherbe esnék tőled. Ami ilyen fiatalon még nem lenne jó. -mondta ki Kagome az okot, és kicsit elpirult, amiért ilyenekről kell beszélnie. A férfi csak minden lelki erejét összeszedve tudott eltávolodni a lánytól. Ágyékában a vágy még most sem szűnt, de azért megbocsátó volt a hangja.

-Megértelek…-suttogta el a szót. Felült, féloldalasan, bár inkább hátat fordítva a még mindig egy szál semmiben fekvő Kagoménak. A lány egy ideig csak figyelte szomorúan sóhajtozó párját. Amíg egy erő szélfuvallat az ezüstösen csillogó hajat a démon válla fölött előre nem dobta. A nyaklánc, Inuyasha bőre, és a hátán maradt, hosszan lelógó hajtincsek láttán Kagome ellenállhatatlanul megkívánta a férfit, hátulról átölelte, magához húzta, és ott fojtatták, ahol abbahagyták, immár megállíthatatlanul. Miután a sziklák között kétszer is egyesültek, a hőségre hivatkozva Inuyasha karjaiban a tavacskához vitte kedvesét, s a vízben újra egymáséi lettek.

Reggel Kagome arra ébredt, hogy a kőkörben fekszik, együtt Inuyashával. Bár fogalma sem volt, mikor jöttek ide vissza. Olyan gyönyörű volt az éjszaka… na, ha ettől nem esik teherbe, akkor semmitől! Gondolta, de most már nem érdekelte semmi. Inuyasha itt van mellette, ez a lényeg. Pár perc múlva a férfi is felébredt. Csókkal köszöntötték egymást, majd széles mosoly kíséretében szó nélkül öltözködni kezdtek. Egymás derekába kapaszkodva sétáltak vissza a táborhelyükre. Miroku Sango vállát átkarolva ült, és vártak a sülő reggelire. A többiek is mellettük voltak már. Kagome és Inuyasha ugyancsak a tűz mellé telepedett. Senki nem lepődött meg azon, hogy összejöttek a párok, hisz ez eddig is olyan természetesnek tűnt. Békességben elköltötték reggelijüket, és  továbbálltak. Útjuk a legnagyobb nyugalomban telt… Néha kell ilyen is… J