***Az elrejtett szerelem felismerése***
Nimiko 2006.04.26. 14:39
5. fejezet
5. rész: Inuyasha csalódik
Inuyasha nagyon megijedt. Nem tudta mi lelte Kagomét.
- Kagome jól vagy, kérlek, mondj valamit! Tudtam, hogy nem szabadna elmondanom.
- I… Inuyasha ni… nincsen se… semmi b… baj.
- Ne hazudj! Tudom, hogy valami baj van. Tudod mit? Én most inkább elmegyek.
- Inuyasha várj! Kérlek, ne menj el! Tudod ez engem egy kicsit váratlanul ért, de jó lenne, ha ezt most rögtön megbeszélnénk.
Inuyasha visszafordult és leült a lány mellé.
- Inuyasha ez nekem nagyon jól eset, hogy ezt mondtad. Az igazat megvallva én is szeretlek téged, de szerintem te csak vágyaidat akarod csillapítani velem, mert hisz te még mindig Kikyout szereted, hisz a múltkor is láttalak benneteket.
- Kagome hidd el én csakis téged, szeretlek. Biztosan nem hallottad, amit Kikyounak mondtam, ugye?
- Hát nem.
- A múltkor mikor láttál minket, éppen akkor mondtam meg neki, hogy nem érdekel más csak Kagome, vagyis te, és ezt halálosan komolyan gondoltam.
- Inuyasha én… én nem is tudom mit…
Kagome ezt a mondatát nem tudta befejezni, mert Inuyasha megcsókolta, de olyan szerelemmel és szenvedéllyel, hogy a lány beleremegett. Inuyasha már annyira kívánta a lányt, hogy elkezdte a nyakát csókolgatni, aminek az lett az eredménye, hogy egy csodálatos csókfolt maradt utána. De a hanyounak nem állt szándékában itt megállni. A keze Kagome derekáról a lány lábára csúszott és onnan akart utat találni magának a szoknya alá. De hirtelen Kagome megszakította a számára is kellemes pillanatot.
- Inuyasha! Kérlek ne!
- Mi a baj Kagome hisz eddig nem ellenkeztél, talán valamit rosszul csinálok.
- Nem, nem erről van szó, csak tudod erre én, még nem vagyok felkészülve, még túl fiatal vagyok ehhez. Sajnálom, de (egyelőre) nem szeretném. Ugye megértesz?
- Igen. Ha nem akarod, akkor nem erőltetem, de most még jobban akarlak, mint eddig – Inuyasha felállt és visszaindult a többiekhez.
- Inuyasha én…
- Ne! Kagome kérlek ne, most ki szeretném szellőztetni a fejem.
- Na de…
- Kagome én megértelek téged, csak nem tudom, hogy meddig vagyok képes még visszafogni magam. Tényleg nagyon szeretlek Kagome remélem, ezt elhiszed nekem – ezek voltak Inuyashanak az utolsó szavai mielőtt eltűnt Kagome szeme elől.
Ha adnék egy ölelést, kérnéd a csókot, ha megkapnád, kérnéd a szívem, de ha megkapnád, elfogyna minden, s eldobnál apró darabokra hullva, mert megszerezni a kihívás; őrizni nulla.
Kagome még egy kis ideig nézte azt a helyet, ahol az előbb még Inuyasha állt majd ő is visszaindult barátaihoz. Ám ott meglepődve tapasztalta, hogy Inuyasha nincs ott.
- Kagome, Inuyasha nem jött vissza veled?
- Nem.
- Kagome mi történt csak nem? Ugye nem bántott meg megint? Mert, ha igen, akkor én kitekerem a nyakát! – Sango indult is volna rögtön a hanyou keresésére, ha Kagome meg nem állította volna.
- Nem Sango, nem történt semmi ilyesmi csak most mindkettőnknek gondolkodnunk kell.
- Kagome akkor Inuyasha bevallotta neked? – kérdezte sejtelmes vigyorral Miroku.
- Ha arra gondolsz, akkor igen és most nem tudom, mit tegyek. Félek, hogy csak ki akar használni.
- Figyelj Kagome! Én biztos vagyok abban, hogy semmi ilyesmiről nincs szó – Miroku nyugtatta Kagomét és mindeközben Sango egyáltalán nem, értette, hogy barátai miről beszélnek.
- Na most már elég! Elmagyarázná már nekem valaki, hogy most mi folyik itt?
- Sango én mindent elmagyarázok neked. Kagome te meg menj és keresd meg Inuyashat és bízz benne.
- Rendben Miroku igazad van.
Kagome Inuyasha keresésére indult, meg is találta egy tó mellett, amibe köveket hajigált miközben nagyokat sóhajtott.
|