4. fejezet

Az öreg régész

-        Hayamashi úr?- kérdezte Sango.

-        Igen. Ki kérdi?- felelt az öreg. Kicsit kopaszodott már és egy öregebb bőrdzsekit viselt. Világoskék szemei mozgékonyan fürkészték a kérdezőt.

-        Sango Taijiya vagyok.

-        Ah! A kicsi Sango! Mennyit nőttél az óta! Apád és öcséd hogy vannak?

-        Meghaltak.

-        Oh! Részvétem. De hadd nézzelek meg jobban. Pont olyan vagy, mint anyád mikor ekkora volt- Sango elmosolyodott.

-        Ti honnan ismeritek egymást?- szólt Miroku.

-        Azon az ásatáson volt régész, ahol anya, Ayame és Higurashi úr- válaszolt Sango. Mellesleg gimnazista kora óta ismerte anyát. Reo Hayamashi.

-        Tehát, maga ismerte Ayamét?- kérdezte Miroku, és a poharával játszott.

-        Igen. Helyes kislány volt. És hogy lelkesedett!

-        Nekem mondja?!- sóhajtott a fiú.

-        Miért, talán ismerte? Ja, és volt egy helyes, markáns udvarlója. Azt hittem, majd elveszi, miután elvégezte az egyetemet. Nagyon szerették egymást. De a temetés óta nem láttam.

-        Tudom. Én voltam az - szólt Miroku és kortyolt egyet a teából.

-        Részvétem. Úgy hallom, mindenki, aki azon az ásatáson volt, meghalt. Nem értem, miért kergettek. A Shikon gyöngy nincs nálam. Marinánál volt.

-        Ő pedig rám hagyta- válaszolt Sango.

-        Aha.

-        Megpróbál kiszedni valamit magából-, magyarázta Inuyasha.

-        De azt nem lehet. Mostmár értem, miért halt meg mindenki, aki ott volt abban a pillanatban. Mert kötött az eskü.

-        Milyen eskü?- kérdezte Sango.

-        Esküt tettünk, hogy nem beszélünk a Shikon gyöngyről.

-        De hát, azt bárki meg tudta szerezni. Nem értem- mondta Kagome.

-        De ahol a Shikon gyöngy van, ott van néhány másik kincs is. A helyet csak mi tudtuk pontosan.

-        Azt akarja mondani, hogy egy hülye eskü miatt halt meg az anyám, és az egész családom?!- Sango levágta a pultra a tálcát.

-        Egy rohadt eskü! Gondoljon már bele! Egy 15 éves lány is meghalt, a miatt a hülyeség miatt!- kiabált Miroku.

-        Nyugalom! Shikon gyöngy biztonságban van-, mondta az öreg.

-        Most. De ki tudja, hogy öt perc múlva ott lesz-e?!- förmedt rá Inuyasha.

-        Jól van, na! Szóval, azok műkincsek, de az egyik újság úgy állította be, hogy nagyon értékesek. Szerencsére nem olvasták sokan.

-        És mi a pontos helye?- tért a tárgyra Kagome. Hayamashi megmutatta a térképen. Sango és Inuyasha ijedten összenéztek.

-        Mi van?- nézett értetlenül Kagome.

-        Ez a Szentély. Totosai szentélye- válaszolt Miroku. Kagome ijedten felszisszent.

Rögtön odasiettek a szentélybe. Totosai a nappaliban ült és teázott. A nappalit egyik oldalról nem védte fal. Szemben ült vele a kertész is, Hachi.

-        Hello, Miroku!- köszönt a kertész.

-        Ti ismeritek egymást?- kérdezte Sango.

-        Igen- válaszolt Hachi.

-        Mi járatban?- Totosai már tudta az egészet, mikor Inuyasha belekezdett le is állította.

-        Nekem haza kéne mennem! Már három napja nem aludtam otthon, legalább egy estére haza kell mennem - mondta Kagome.

-        De nem válhattok szét. Úgy könnyű megsebezni titeket- morgott Totosai.

-        Titokban jöhettek hozzánk- felelt a lány.

-        Hayamashi meg addig elalszik itt nálam- így szétváltak. Kagome kinyitotta az ajtót. A tö9bbiek felosontak a szobájába, Kagome meg bejelentette a megérkezését.

-        Hol voltál?- vonta kérdőre az anyja.

-        Edzettem. Holnap elmegyünk egy bajnokságra, és a suliban aludtam.

-        Nem vagy te normális!- morgott magában Higurashiné, de nem szólt semmit.

Vacsoránál Kagome kiszedte a fél tányért magának.

-        Kagome éhes vagy?- kérdezte Souta.

-        Igen! Felvihetem a szobámba? Tanulnom is kéne egy kicsit.

-        Persze!- bólintott az anyja. Kagome felvitte az öt adag kaját, és együtt elfogyasztották.

-        Üzenem az anyádnak, hogy finomat főz!- nyalta meg az ujjait Miroku.

-        Kagome!- kopogott Souta. Inuyasha az ágy alá, Miroku a szekrénybe bújt. Sango először az ágy alá akart menekülni, de azt elfoglalták, és az utolsó pillanatban ugrott az ajtó mögé.

-        Végeztél?- kérdezte a kisfiú.

-        Igen!- válaszolt Kagome, átadta neki a tálat, és kitolta a szobából. Miroku egy nagy rakás flottírral, szalaggal és ruhával megrakva, Inuyasha pedig tüsszögve és gyöszösen másztak ki a búvóhelyükről. A lányok nevettek rajtuk.