10.rész

A szakadék mélyén

-Inuyasha, te alávaló, te idióta, te szerencsétlen, te! -visszhangzott Sango hangja. Inuyasha többször próbálta lábát a szakadék oldalához szorítva lefékezni az esést. Nem sikerült. Csak annyit ért el, hogy sok járást megért talpáról lekopott szinte a teljes bőr.

-Átkozott! -szizegte fogai között a hanyou, miközben tovább estek lefelé.

-Nem akarok Inuyahával meghalni! Miért pont vele?! Akkor már inkább Mirokuval! -kiabált a lány. Inuyasha csak nézett.. Mivel már eléggé közel volt hozzájuk a szakadék alja, elhalgattak. Szemüket becsukva készültek a halálra… Mikor… Valaki megragadta a féldémon vállát, ezzel megállítva mindkettejük zuhanást.

-Sesshoumaru?!!!-

-Mit meg nem teszek egy nőért! -beszélt Sesshoumaru inkább magának, mint Inuyashának.

-Te meg hogy kerülsz ide?-

-Ez a hála, amiért megmentettelek, korcs?-

-Köszönöm a kedvességed…Amúgy? Hogy kerültél ide? -közben a démon felvitte Inuyashát és a rajta lógó Sangot is a felszínre. Sesshoumaru szakadék fölött lebegett, Inuyasha előtte állt, hátán a sokkos állapotban lévő, még mindig görcsösen kapaszkodó lánnyal.

-köhhh… San-go… en-gedd… el… a… nyakam! Nem… kapok… le-ve… gőt…-a szorítás nem gyengült. Inuyasha végül nagy nehezen lefeszítette magáról Sango karjait, s végre beszélhetett bátyjával.

-öhm-köhm. Tehát, Sesshoumaru? Mi az oka annak, hogy megmentetted az életem, annak ellenére, hogy köztudottan gyűlölsz engem?-

-Csak Chinatsu miatt… -

„Tessék?!!! Egy nő miatt?! Sesshoumaru?! Érdekes dolgok történnek mostanság…vagy csak én nem haladok a korral?”
-…Ő kért meg arra, hogy segítsek nektek. -folytatta a démon -És én segítettem. Viszlát.-és elsuhant.

-kösz…-mondta nagyon halkan a hanyou. -Sango, jobban vagy?-

-IGEN!!!!!!!!!!REMEKÜL VAGYOK!!!!!!!!!! -ordított vörös fejjel a lány.-

-Azt látom…-jegyezte meg félhangon Inuyasha. -Akkor… talán keressük meg a többieket. -megpróbálta a hátára kapni a nőt, de az visszalökte.

-SOHA TÖBBÉ!!!!-

-Ahogy gondolod Sango…-húzódott el félénken a féldémon. Ezután egymás mellett(persze, megfelelő távolságot tartva)sétáltak, keresve valami hidat, melyen átkelhetnek a repedés másik oldalára, ahonnan jöttek.. Sango állandó szúrós tekintetét viselve Inuyasha úgy döntött, inkább meg se szólal.

Eközben a szakadék ellenkező oldalánál

-Vajon lezuhantak? -kérdezte Miroku, miközben a szakadék pereméről bámult le a mélybe.

-Inuyasha… mormolta Kagome könnyes szemmel, ugyancsak lefelé nézve.

-Nyugodj meg Kagome. Nem tudom elképzelni, hogy bármi bajuk esett volna! Figyelj, ez az Inuyasha fanatikus író úgysem ölné meg a főszereplőt, úgyhogy nyugodj meg!-

-Azt hiszem, igazad van. -felelte alig látható halvány mosollyal a lány.

-De mivel sehol sem látom őket, úgy vélem, lent lehetnek a mélyedés alján. Kirara segítségével lemehetünk oda, és megbizonyosodhatunk a valóságról.-

-Induljunk máris!-

Eközben a szakadék másik oldalánál, ami valójában nem is a másik oldal, hiszen az egész fejezet ott kezdődött, TEHÁT vissza az eredeti helyszínhez… J

-Te, Sango… szólalt meg bátortalanul Inuyasha.

-Mi az?!-

-Közel s távol semmilyen hídféleség sincs. Esetleg megpróbálhatnánk azt, hogy átugrom veled együtt ezt a szakadékot…-

-Veled?!! Soha!!! Amúgy sem tudnál ilyen nagyot ugrani!-

-Jól van, én csak kérdeztem… De figyelj csak! Látod ott messzebb azt a foltot? Nem pont úgy néz ki, mint Kirara?-

-De igen! Az ő lesz! És a hátán ülnek a többiek! Bizonyára azt hiszik, hogy lezuhantunk!-

-Ami igaz is…-

-Szólnunk kell, hogy itt vagyunk!-

-Már késő. Lementek.-

-Akkor utánuk kell mennünk! -azzal Inuyasha hátára ugrott. -Induljunk!Gyí!-A féldémon inkább már nem is mondott

semmit, csak futott.

-Miroku, az már az alja, nem? Hadonászott elem nélkül működő zseblámpájával Kagome.-

-Én is úgy vélem…-válaszolt a szerzetes, miközben fel-le kapcsolgatta az elemlámpát, és sehogy sem tudott rájönni arra, hogy hogyan képes ez a valami fényt előállítani?-

-Nézzétek! Az ott egy barlang nyílása! -szólt Shippou. -Fény szűrődik ki belőle! Mintha gyertyákkal világították volna ki!-

-Vajon mi lehet odabenn? -kérdezett Kagome. Miroku rögtön rávágta a választ.

-Nem tudom, de menjünk be!-