30. fejezet

Záródal

Miroku két hatalmas dobozzal lépett be Sango lakásába.

-        Ezeket hova tehetem?- kérdezte.

-        Mik vannak benne?- szólt Momoko.

-        Könyvek.

-        Erkélyre!- irányította a fiatalasszony. Nemsokára Sango is megjelent egy rakás könyvvel. Elbotlott a szőnyeg gyűrődésében és ráesett Kagoméra. Ezen mindketten nevettek.

-        Pálinkás jó reggelt!- az ajtóban Sesshomaru állt. A jobb kezét Kagura vállán nyugtatta.

-        Na mizújs, bátyó?- lépett mellé Inuyasha.

-        Remekül. És veletek mi újság?- érdeklődött Sesshomaru.

-        Ez lenne Ayame?- nézett egy képet Kagome. Miroku bólintott.

-        Tőlem megtarthatod, kivéve, ha állandóan, sóhajtozva és álmodozva nézegeted- mosolygott Sango.

-        Rendben!- Miroku megfogta a képet és egy szekrénybe rakta a többi régi kép mellé.

-        Itt jó helye lesz, nem?- porolta le a kezét és becsukta a szekrényajtót.

-        Megjött a kaja!- lépett be Momoko és Akim.

-        És mi is!- Haya úr megállt az ajtóban, de a fiúk berohantak.

-        Remélem nem zavarunk- mosolygott Haya asszony.

-        Hoztunk elég kaját!- emelt meg egy pizzaszeletet Akim csámcsogva. Az egész társaság letelepedett a nappaliban és evett.

Annyi másik ember tette ezt a világban akkor. Leült és evett. De senkinek nem volt olyan érdekes előélete, mint ennek a kis társaságnak.