4.fejezet

Másnap visszavitték a kisfiút a faluba és közölték a főnökkel, hogy nem várnak fizetséget a munkáért. Na jó, ezt Kagome mondta a többiek nevében is. Arra persze nem gondolt, hogy hol fognak ma éjszakázni…..

-Jaj, nem kérhettem pénzt, ti is láttátok, milyen szegények voltak! Nem halunk bele még egy szabadban töltött éjszakába!

Hát, tényleg nem haltak bele, csak majdnem….

Naraku reinkarnációja, Kagura rengeteg szellemet szabadított rájuk. Az ütközet során Inuyasha, Miroku és Sakumoto is megsérült. Már csak a lányok voltak talpon, a még mindig gyenge Kirarára Shippou vigyázott egy bokorban. A szélboszorka a pengetáncot küldte Sango ellen, a csonttörő hatástalan volt ellene, már majdnem eltalálta, amikor a két rivális elrántotta előle. Ez módfelett bosszantotta Kagurát.

-Lám, csak, lám! Új taggal bővült a csapat, még egy férfi bolondult bele abba a szerencsétlen szellemírtóba! Hahaha! ”Ez még a hasznunkra válhat!”- gondolta. Azzal elszelelt.

-Ez a nő az őrületbe kerget! Csak nem azt akarjátok mondani, hogy a gazdája még nála is erősebb?!- kelt ki magából Sakumoto.

Senki nem felelt, szótlanul látták el egymás sebeit.

-Sango, beszélnem kell veled!- fordul a lány felé Sakumoto.- Kettesben.

-Rendben, menjünk!- elsétáltak egy kis patakhoz.

A többieknél:

-Miroku nem zavar téged, hogy…..- kezdte Kagome.

-Egy cseppet sem!

-… Shippouban elszorítod a vérkeringést!

-Ó, bocsánat.- és engedett a kis rókaszellem szorításán, aki fájdalmasan hörgött ezután.

”Vajon hol járhat az esze?!”- mosolygott magában Kagome.

A pataknál a fiatal pár leült egy fa alá és a vizet nézték, vagyis zavarukban inkább bámulták.

-Sango, ööö, hol is kezdjem….

A lány nem felelt, tudta, mit akar mondani neki a fiú, ő is emlékezett az ígéretre, mely szerint egy családot fognak alkotni a jövőben…… most.

-Emlékszel a megállapodásra?

-Persze.

-Nos, én ööööö, szívesen ööööö, valóra váltanám szüleink elképzelését. Tudom, hogy a falut elpusztították, de ha mi visszatérnénk, újból felvirágozna. Szeretlek és szeretném, ha a gyermekeink által benépesülne a szellemírtók faluja. Én lennék a legboldogabb férfi a világon, ha a házassági ajánlatomra igent mondanál.

-Sakumoto, én is szeretlek, de nem úgy, mint, ahogy te engem. Jól esik, hogy ezeket mondtad nekem, de nem mondhatok igent, amíg nem szabadítottam ki az öcsémet. Emellett még nem lennék teljesen őszinte, ha nem árulnám el, hogy másba vagyok szerelmes.

-Miroku igazán szerencsés.- sóhajtott szomorúan.

Sango elpirult, de hozzábújt a szegény fiúhoz. Nem is sejtették, hogy az imént elhangzottakat a bokorban megbúvó barátaik mind hallották. Inuyasha száját úgy fogta be Shippou és Kagome, mert különben rögtön hangot adott volna véleményének, mely szerint nem érti, Sango, hogy választhat egy szoknyavadász szerzetest élete párjául. Miroku legszívesebben tombolt volna örömében. Sango ŐT választotta.

Gyorsan és hangtalanul visszalopóztak, nehogy lebukjanak (most az egyszer sikerült).

Kisvártatva feltűntek Sakumotoék is. A többiek úgy tettek, mintha nem is tudtak volna semmiről…. Este Sango és Miroku sétálni mentek. A szerzetes nagyon hálás volt a lánynak, de nem tudta, hogy mondja el, hiszen ő ”nem tud” a lánykérésről!

-Tudom, hogy hallottatok mindent,- szólalt meg a lány.- Shippou odaadta Sakumotonak a kedvenc csokiját.

Miroku azt sem tudta, mit mondjon, csak magához rántotta a lányt és szenvedélyesen megcsókolta. Sango nem tolta el, de nagyon meglepődött. Élvezte a csókot. Kellemes bizsergés áradt szét mindkettejük testében. A lány megremegett mikor ajkuk szétvált, félt, hogy nem tud megálljt parancsolni szenvedélyüknek. Nem is gondolta, hogy ennyire kívánja a fiút. Bezzeg Miroku tudta, hogy ennél többre vágyik, de nem akarta elsietni. Csak átölelte Sangot, így mentek vissza a táborhoz. A többiek már aludtak, vagy csak úgy tettek… Sango Kagome mellé ment aludni, míg a szerzetes Inuyasha jobbjára ült a tűzhöz. Boldogok voltak, egyikük sem tudott hamar aludni.