9. rész

Indulás!

-Se… Se… Se…Sesshoumaru! -bökte ki végre Inuyasha. -A karod!-

Sesshoumaru és Chinatsu végre abbahagyta a csókolózást, és a férfi öccsére tekintet.

-Mit akarsz?-

-A…karod!-

-Mi van vele?! -nézett jobb karján végig a szellem.

-A másik! -kiáltotta kórusban a társaság. A démon a bal karjára pillantott, és majdnem hátraesett a meglepődöttségtől.

-Ez hogy történhetett?!?! -kérdezte fennhangon, miközben kimeredt szemel figyelte visszanőtt végtagját.

-Elárulhatom, ha gondolod. -szólalt meg Chinatsu.-Inuyasha, Miroku, Kouga, nézettek magatokra! Nem vettetek észre semmi különöset? -mindenki végigtekintett önmagán.

-A sebeink! -mondta Miroku -Mind begyógyult!-

-Igen, ez a helyzet. -folytatta tovább a nő -Nem vagyok én egy… khmmm… ribanc, nem azért csókoltam meg mindegyikőtöket. Hanem azért, mert ha megcsókolok valakit, a személy bármiféle sérülése azonnal meggyógyul.

-És gondolom, ezt a csókot nőknél nem vállalod…-mutatott Kagome az mozdulatlan, ájultan fekvő Sangora.

-Ez csak az egyik dolog lenne. De nőkön amúgy sem hatásos. És kisfiúkon sem. Csak és kizárólag fiatal, számomra külsőleg… imponáló férfiaknál sikeres.-

-Szóval számodra… én imponáló vagyok? -hajolt közelebb Sesshoumaru.

-Nagyon is! -mosolyodott el Chinatsu. Ennek a mondatnak is csók lett a vége. -Mikor Sesshoumaru-t megcsókoltam, a sebei eltűntek. Ám mivel visszacsókolt, egy régi seb, mint a levágott karja, is meggyógyult. Ilyen egyszerű! -fejezte be fülig érő vigyor kíséretében. -Akkor én megyek is…-

-Nélkülem sehova! -jelentette ki Sesshoumaru. Mindenki nagyon meglepődött. ”Ezt mondta? Sesshoumaru? Egy nőnek? Mik vannak manapág! ”Mielőtt még Chinatsu válaszolt volna, a démon az ölébe kapta, és elsuhant vele. A kis csapat csak nézte az utánuk lassan el-elmaradó porfelhőt.

-És most? Mit csináljunk? Hova menjünk? -kérdezte Miroku. -Sango súlyosan megsérült, így nem mehetünk Naraku után, és itt sem hagyhatjuk, kitéve minden veszélynek! Viszont ha nem megyünk Naraku után, és nem használjuk ki azt, hogy megsérült, új testet fog szerezni, és akkor megint csak nehéz dolgunk lesz! Ötlet?-

-Vigyük el Kaede anyóhoz a faluba. -közölte véleményét Inuyasha.

-Azt már nem! -jelent meg hirtelen Sango -Az az alávaló szellem kiirtotta a falumat, megölte az apámat, és rabságban tartja az öcsémet! Bosszút fogok állni rajta! -mondta Sango elszántan, miközben diadalittasan állt barátai előtt.(háta mögött cikázó villámok, stb…) Aztán elájult. Miroku épphogy el tudta kapni.

-Ez nem volt túl meggyőző… szólt félhangon Inuyasha. Kagome szúrós pillantása után hátrálni kezdett a lánytól, ami ahhoz vezetett, hogy felbukott Shippouban. A rókakölyök, pedig kapott egy-két pofont, amiért „állandóan útban van”.

-Tehát? -szólt két köhintés után a szerzetes.

-Elmegyek, és megölöm Narakut! Egyedül!-válaszolt idegesen a féldémon, miközben Shippout meglóbáltra a válla fölött, és jó pár méterrel arrébb hajította. -Inuyasha, ne légy őrült!-

-Esetleg van jobb ötleted?! -kérdezte Inuyasha, miközben szerzetes kicsit „megtaposta” a fejét.

-Ne ugrálj, korcs!-vetette oda Kouga.

-Te meg mit keresel még itt, bolond ordas?!-

-ööö.... igaz is. Nekem Kagome-n kívül semmi közöm hozzátok. Úgyhogy indulok is Naraku után! Szia Kagome! És viszlát, te csivava! -azzal akár egy tornádó, elcikázott a szemük elől.

-Csivava?!!!!!!! -őrjöngött Inuyasha. -Nem engedem, hogy a bolhás farkas végezzen Narakuval! Nincs időnk gondolkodni, most azonnal indulunk! -hátára kapta Sangot, és elnyargalt, Kouga, és egyben Naraku nyomát követve. A többiek Kirara segítségével tartottak lépést a kutyadémonnal. Egy fél óra múlva végre rendesen beérték Inuyashát.

-Mondd csak, tudod egyáltalán, merre mész? -kérdezte kissé dühösen Kagome.

-Igen! Érzem annak az alaknak az undorító szagát!

-Kougára vagy Narakura gondolsz? -kérdezett újra Kagome mély sóhaj kíséretében.

-Mindkettejükre! Együtt a legrosszabbak! Fúj. Mindjárt rókázni fogok!-

-Hogyan???! -kapta fel a fejét Shippou. Mielőtt választ kaphatott volna, Inuyasha már jó 10 méterrel előttük járt. Sajnos nem tudta sokáig tartani ezt a tempót, mivel hirtelen egy hatalmas fa nőtt ki pont előtte, az út közepén, mely olyan széles volt, hogy Inuyasha nem is látta a fától az erdőt.(haha)Ám egy diadalittas nevetés kíséretében felhuppant, és egy ugrással átszökkent a fa fölött. Csak arra nem számított, hogy a fa mögött egy mély szakadék húzódik....És Inuyasha csak zuhant és zuhant kapálózva, hátán a visítozó Sangoval, aki különféle nem kívánatos jelzőkkel illette a forrófejű hanyou-t...