8. fejezet

Béke

Pár orával késöbb Kagome már teljesen megnyugodott és már nem sirt elmesélte hogy miket mondott Inuyashának és aztis megtudta Sessy hogy nemmondta el mifolyik most kettöjük között. Kis idö mulva lement az édesanyához is és vele is elbeszélgetett egy darabig... de ugy hogy elmondta a többieknek is. Sauta ezután mégjobban megutálta Inuyashasát. Néhány ora mulva Kagome ismét elbucsozott a családtol mert ugydöntött hogy nem érdekli semmi visszamennek a többiekért és a "lányáért" hisz ha a többiek utálják is attol még Rin szereti öt.

-Kagome biztos hogy ezt akarod? kéredezte Sessy a kuthoz érve

-Igen! Szeretem Rint mégha odaát találkozunk Inuyashával akkor is. mondta és megragadta a szellem kezét és ugy ugrottak a kutba. Mikor kimásztak csodálkozva látták a csapatot Sango Miroku és Shippou Kikyo Inuyasha és Rin na meg Jekyn is otvolt és a jo öreg Kayde.

Kagome rettegve figyelt szét tudta jol hogy most mind ömiatta vannak itt. Mindenki öt figyelte és a szellemet.

-Kagome... istenem de boldog vagyok hogy nincs semmi bajod!!! kiáltotta Sango és a karjaiba futott

Kagome könyezve tekintett szét barátai közt. Malyd visszaölelte Sangot.

-Hát nem haragszotok rám? kérdezte könyezve

-Már mért haragudnánk? kérdezte Kikyo

-Azért mert csak ugy eltüntem. felelte lehunyt szemekkel Kagome

-Inuyasha mindent elmesélt... mondta Shippou a lány nyakában

-Khm... köszürülte Kikyo keményen a torkát

Inuyasha aki eddig a hátérbe volt most elöjött a képén hatalmas tenyérnyomok és a fején is egy csomo pup volt. Kagome elöt megált kezét a hátamögöt tartotta és csak mereven a földet nézte. De nem mozdult. Ebben a pillanatban Kikyo Sango és szinten mindenki köszörülni kezdte a torkát a fiu még mindig nem mozdult. Kikyo egy nyilat vett elö egy láthatatlan mozdulatta jol beledöfte a fiu lábába aki fájdalmas arcal térdre hullot.

-Ka... Kagome.. én én izé... halgatott el de egy erös köhintés a hátérböl megint szora késztette. -Szoval bocsás meg... mondta félénken

Sesshoumaru aki eddig csak figyelte az eseményeket hangos nevetésbe tört ki... Eddig még eltudta valahogy folytani a feltörö kárörvendést de most aztán minden kijöt belölle.

-Te te? de nem tudta folytatni a nevetés folytogatta

Inuyasha nem messze volt attol hogy fel ne keljen és neki ne roncson a fölényeskedö bátyának de megigérte jobbanmondva megfenyegették ha valami olyat mer tenni amivel megharagitja Kagomét nagyon sulyosan kikap. Ezért csak türte tovább a megalázást és ismét Kagomére figyelt aki szomoruan nézet a fiu szemébe.

-Kagome... ez... ez a tiéd... mondta és egy virágot tartott a lány elé.

-Inuyasha köszönöm... és elvette a virágot -Inuyasha kérlek kelj fel. mondta csendesen.. Én... Nagyon megbántottál. De Inuyasha én tudom menyire önfejüvagy és makacs... és aztis tudom hogy nekem is szolnom kellet volna hogy ez történik de nem volt rá idöm. Nagyon sokat harcoltuk egymás mellet. És sokat köszönhetek nektek. Egy párszormár meghaltam volna ha ti nem vagytok... Inuyasha én nem haragszom rád csak soha nem mondj ilyet többet mert ez nem igaz... mondta mindezt könybenuszo szemmekel és felsegitette a hanuyut

-Kagome szerintem itt a legföbb idelye hogy mesélj nekünk egy nagyot. mondta Sango mosolyogva

-Jo csak mégvalami... Tudom nem lesz könyü választani de ha aztakarjátok hogy veletek legyek akkor ezt elkell viselnetek..

-Haljuk Kagome? szolt Miroku

-Szeretném ha Sesshoumaru és Rin is velünk jöhetne. mondta és Rinhez lépet és megsimitotta a fejét

-Kagome amit Sesshoumaru és Rin tettek veled azzal kiérdemlik azt hogy velünk legyelnek mégha ez egyeseknek nem a legnagyobb vágyuk... mondta Kikyo fölsöbséges hangon és Inuyashára nézet a szemei szinte villámokat szortak.

-Ugye Inuyasha? kérdezte Sango a hangja mintha csak zenget volna. Egyértelmü kérdés volt de a hang a választ is tartalmazza.

-Igen... mondta Inuyasha megalázottan

-Szoval akkor egycsapat vagyunk? kérdezte vidáman Kagome és a csapatra nézett aztán a pillantása Sesshoumarura tévedt aki nehezen tudta elfolytani a kárörvendését. A lány érdekes csillogást vett észre Sessy szemében látta benne hogy Kagomét bárhová követné foleg ha melletük ilyen idioták vannak mint az öccse. Sessy lágyan bolintott és átölelte a lábánál toporgo Rint.

Páróra mulva eltávolodtak a falutol. Ujra utnak indultak Inuyaha terve szerint a josnö segédje felé... Nemsokat sétáltak Kagomének világossá vált hogy Kayde miat találtak rájuk mert Inuyasha felismerte Rint. Ezalat az idöalat Inuyasha végig csendben menetelt. Kagome viszont egész nap Sango és Kikyonak mesélte mitörtént vele és halgatta hogy velük mitörtént, csak késö este áltak meg.

-Tulajdonképpen most hovamegyünk? kérdezte Sessy hidegen

-Aki Naraku mellet van josnö, annak a segédjéhez készülünk. szolalt meg Miroku

-Értelmetlen. jelentete ki a szellem

-Ezt meg hogyérted? döbent le a szerzetes

-Hagyad már. Nemlátod hogy csak okoskodik. csatant fel Inuyasha

-Drága öcsém ugylátom én egy lépéssel mindig elötted járok. mondta fölényesen Sesshoumaru

-Evvel mire célzol? kérdezte ingerülten Inu

-Ahoz neked semmi közöd. mondta a szellem és elforditotta a fejét

-Ha tudsz valamit el kell mondanod. mondta Miroku

-Ha Kagome akkor nem került volna veszéjben a josnöhöz mentünk volna. Tudom hol rejtöszködik a josnö. mondta magabiztosan

-Ez igaz? És hol van? kérdezte Miroku

-Ugyan mért mondanám el? kérdezte és lekezelöen nézet öccsére és a férfira

-Sesshoumaru nagyur... én tudom. Azért mert már egycsapat vagyunk! mondta Rin boldogan

Sessy bolintott a lánynak

-A sikolyerdön tul van. Öhozzá indultunk csak Kagoménak haza kellet mennie. zárta le a témát és egy fánakdölve probált elaludni

Eközben Kikyo és Sango faggaták Kagomét a toban.

-Kagome te szerelmes vagy Sesshoumaruba?! kérdés let volna de nem kellet kérdezni látni lehetett.

-Ezt honnan veszitek? nézet a két lányra pirongva

-Inuyasha mesélte hogy ép csokoloztatok amikor rátoktalált. magyarázott Sango

-Meg amugyis lehet látni. nevetett Kikyo -Csak a vak nem veszi észre. Még mostis pirosvagy mint az alma.

-Szoval mesélj. kezdte Sango

-És mit? kérdezte pedig tudta mire kiváncsiak

-Csak az elején. Mesélj el mindent. mondta Sango

-Az elején hát jo. Arrol tudtok hogy elmentem a tohoz. Megtámadtak. Rin észrevett és mint utobb megtudtam haldokoltam egy napig probáltak magamhoztériteni, de nem ment meghaltam. Sesshoumaru támasztott fel a Tensaigával. Titokban elvitt egy messzi hejre hogy elrejcsen Inu elöl hogy netudja öt kritizálni. Ételt hordott nekem és nemengedte hogy megtámadjanak. Nem engedte hogy lássam öt tehát fogalmam se volt kisegit nekem. Mikor felerössödtem akkor megtámadott egy tigris az egyiket az én tudtom nélkül ö ölte meg a másik már a barlangban járt és megtámadott volna de ö megmentett. Rájöttem hogy végig ö segitett nekem. Azért maradtam vele hogy segitsek neki.

-Jo oké ez mind szép és jo de mitöl lettél belé szerelmes? türelmetlenkedett Kikyo

-Párnappal ezek után láttam elöször mosolyogni. Nagyon kedves volt velem. Azelött csak halando voltam akkor hallototam a nevemet az ö száljábol. Aznap este történt mégvalami.... titokzaskodott Kagome

-Mi? kérdezte izgatottan Sango

-Büntudatom támadt mert elözö este durván bántam vele. Ö nagyon szereti Rint de én aztmondtam neki hogy kiméletlen vele és hogy csak azért nem mondja hogy fáradt mert tiszteli Sessyt. Nagyon megbántottam. Aznap este korán áltunk meg Rint kérdezte hogy fáradt-e. Sessy megmondta a kislánynak hogy soha nem akar ugyviselkedni mint ahogy vele bántak azok az emberek akik kidobták a falubol. Aznap este beszélgettem vele bocsánatott kértem tölle azét amit mondtam neki. Azthiszem ezvolt az elsö nap amikor ugyéreztem... hogy valami vonz negem hozzá.

-És még mi volt? kérdezte Kikyo furcsa mosolyal

-Másnap elmentem fürödni de valamit észrevettem egy halott nö volt furcsa kitekert nyakkal. Már halott volt legalábbis azt hittem felkelt és elkezdett mozogni. Nagyon megrémültem hátrálni kezdtem de nekiütköztem Sessynek. A nöt legyözte de annak a testéböl kirobbant egy kis sárkányszerü micsoda egyenesen Sessy felé száguldot az a kis dög és a hasába kötött ki. Nagyon megrémültem féltettem öt. Azt mondta hogy ö Naraku egyik számüzött inkarnácioja. Keromarunak nevezte magát.

-Mi... Naraku? De hisz neki már nincs hatalma. döbbent meg Sango

-Hallottad azt mondta számüzött... Lehet hogy még akkor csinálta amikor még az égkö nálla volt. mondta Kikyo

-Az lehet. Kagome hogytudtátok legyözni azt a kis dögött? kérdezte Sango

-Nyillat szurtam Sesshoumaru lábába kilyöt belölle a szellem és nekem támadt. Megöltem mire visszanézetem Sessy talpon állt egy ugyanolyan vakarcsal küzdött. Nyilat szurtam le elé és láttam hogy nagyon gyenge nembirta magaelött mégcsak a kardját se megtartani. Hát segitettem neki, megfogtam a kezét és legyöztük azt is. Mikor elengedtem összeset. Elvonszoltam a táborig bekötöttem a sebeit. Mire végeztem énis elfáradtam és elaludtam csak azt nem tudtam hol alszom... Csak másnap reggel tudtam meg....

-Rajta aludtál el? csattant fel Sango

-Igen. Szoval arra ébredtem hogy a nevemett ismételgeti. Nem tudtam miért de nagyon megnyugtatott hogy jolvan... a nyakába ugrottam örömömben. Késöbb jötem rá hogy ez még nem az az idö. Innentöl fogva minden megváltozott. Rintöl kaptunk egy-egy babát. Engem és ötábrázol. Volt nállunk egy napig. Az utolso nap estéjén a hátán vitt én elaludtam csak este keltem fel. Rinnék tüzifáért voltak. Malydnem megcsokolt, de jött Rin.

-Na ne. mondta dühösen Kikyo

-Másnap reggel jötetek ti. Mi akkor ép fürödni mentünk Rinnel. Neki elmondtam mindent hogy szeretem Sessyt. És van egy lányom. Rin anyukája vagyok.

-Mostvallotad be nekünk is. nevetet Sango

-Tudom... Aznap jötettek ti is. Tudjátok mi történt. Négy napig nem láttam azthittem soha nemfogom látni... De tévedtem azért nemtudott jönni mert Inu folyton a kut körül volt. Rin mindent elmondott neki... Mikor megláttam a karjaiba estem.

-Megcsokolt? kérdezték izgatottan Sangoék

-Igen... felelte bizonytalanul a lány

-És....? tették fel a kimondatlan kérdést

-Miaz hogy és? kérdezte Kagome de tutta jol mire gondolnak

-Kagome!!! szoltak rá hangosan

-Igen. mondta lesütött szemekkel elpirulva leste a vizet

Sango és Kikyo ezt a választ várták ám mégis meglepte öket ez az egész... "A nagy Sesshoumaru egy halandoval" kicsit furcsa volt. A hosszu csendett Kikyo törte meg:

-Azthiszem eléggé kiásztatuk magunkat... szolt rekedten

-Kérnék tölletek valamit... ha lehet ez maradjon hármonk közt... mondta Kagome

Sango nembirta viszatartani ezért kitört belölle egy mondta:

-Szerintem kilenc honap mulva ugyis mindenki megtudja... mondta nevetve és erre Kagome teljesen elpirult

-Azthiszem vissza mehetünk... mondta Kagome fáradtan

Mire visszaértek már mindenki aludt Kikyo lefeküdt Inuyashával szembe. Sango pedig Miroku vállára tette a fejét. Kagome mosolyogva tekintet körül de szeme megakat a gnomon aki a tüzet vigyázta hozzálépet és a kezét a vállára tette.

-Jekin. Menj aludni most ugyse tudnák semmit se pihenni. sutogta

-Jo. sutogta a kis talpnyalo hálás szemekkel

Kagome szembefordult a tüzzel és gondolkozni kezdett. Valyon tényleg állapotos leszek... De akkor csak félszelemeket szölök. Sesshoumaru utálja a félszellemeket. Lehet hogy a saját fiját is utálja malyd... Kagome annyira kécségbeeset ezektöl a gondolatoktol hogy halkan sirni kezdett. De nemvolt elég halk... Sesshoumarunak kipatantak a szemei és látta hogy kedvese sir. Csendesen felált a lány hátamögé került leült és átkarolta a lányt.

-Kagome mi a baj? kérdezte aggodva

-Félek... mondta és könyei a szellem karjára potyogtak

-Nem kell félned... Én mindig melleted leszek. sutogta és ovon szoritotta magához a lányt

-Nem érted, ha egyszer gyerekünk lesz te utálni fogod mer csak egy "korcs" lesz? kérdezte elcsuklo hangon

-Kagome.... ö az én fiam... hogy mondhatnák ilyent a saját véremre? kérdezte komoly hangon

-Sessy. Inuyasha is a salyát véred... mondta halkan a lány

A szellem magával szembeforditotta a lányt és arcát fölemelte

-Kagome tényleg gyerekeink lesznek? kérdezte és szemei felragyogtak

-Nemtudom... De te örülnél neki? kérdezte a lány reménykedve

A szellem szavak hejet egy csokkal mondott el mindent... hogy mennyire örülne egy kisgyreknek és ha Kagome örökre vele maradna

-Remélem olyan erös hanoyuim születnek mint az öcsém. mondta a csok után a szellem

Kagome felfogta az üzenetett ö már nem utálja a testvérét...

Eközben valaki végig hallotta a beszélgetést. Persze erröl senki nemkiván értesiteni senkit... Inuyasha volt az. Kagome tényleg szereti a báttyámat... Azt mondta Sesshoumaru hogy olyan gyereket akar mint én. Kagome tényleg igazat mondott. Bár nemvallota be magának de nagyon jolesett neki amit a báttya szavai. Lehet hogy egyszer lesz igazi családom? végül evve a kérdéssel aludt el. Kagome is lassan megnyugodott a szellem karjaiban aludt el. Reggel az egész tábor hangos kiabálásra kelt. Kikyo kiabált magábol kikelve.

-Hova tünt az égkö?! kérdezte és mindent felforgatott magakörül

-Micsoda?! Elhagytad az égkövett? kiabálta magábol kikelve Inuyasha

-Inuyasha nyugodj le... Nem kell kiabálni Kikyouval. mondta Miroku

-Tegnap este még a nyakamba volt az égkö most meg nem találom sehol se. mondta remegve a papnö

Kagome nyugodtan ébredt Sesshoumaru karjaiba. Mikor meglátta hogy Inuyasha csunyán beszél Kikyouval és dühösen ordibál nagyon mérges lett.

-Fekszik!! mondta Kagome és Kikyouhoz fordult. -Kikyou mi történt?

-Nemtalálom az égkövet!!! mondta siros hangon Kikyou

-Mért nem tudsz rá jobban vigyázni? kiabálta a földön hasalva Inuyasha

-Inuyasha... mondta Kagome fenyegetö hangon -Egy kicsit maradjatok csendben. mondta és körbetekintett malyd Rinhez lépet -Megmutatod a gyöngyöt? kérdezte és a kislányra mosolygott.

Rin remegö kezekkel nyujtotta oda az égkövet Kagomének.

-Ugye nem csináltam semmi rosszat? kérdezte reménykedve a kislány

-Hol találtad? kérdezte Kagome és megpuszilta Rin arcát

-Ugyan hol? Hát el... de nem tudta befejezni a mondatott a félszellem mert Kagome félbeszakitotta

-Fekszik!!!! Ne bántsd a lányomat!! mondta Kagome szigoruan

-Reggel találtam ahogy elmentem fürödni. Kagome ugye nem csináltam rosszat hogy elhoztam ezt a láncot? kérdezte megbáno arcal

-Dehogy is.

-Hazu... csatant fel Inu de most mindenki egyszerre válaszát hallotta

-Fogd be!

-Add oda Kikyounak a követ ö hagyta el. mondta szeliden a lánynak és a kezébe adta az égkövet.

-Tessék. mondta Rin Kikyounak és a kezébe nyomta a szent követ -Ne tessék haragudni. mondta bizonytalanul.

-Nem haragszom inkább köszönettel tartozom. mondta Kikyou mosolyogva -És tegez nyugottan.