4. fejezet

Ajándék

Kagome reggel arra ébredt hogy melege van ami nem is csoda hisz a szellem prémje volt ráteritve. Kagome fülig elpirult nemis tudta miért.

-Nem kellene este kimászkálnod. hallota meg Rin hangját

-Rin már fenvagy? Mennyi lehet az idö? kérdezte a kislányt fáraddtan nyitotta ki a szemét

-Már rég fen vagyok... csak téged vártalak. mondta Rin mosolyogva

-Értem és mit csinálsz? kérdezte Kagome mikor meglátta a kislány kezét hogy televan apro tünyomokkal

-Ö... ö... csak egy sündiszno. mondta Rin

Kagome körülnézet akkor vette észre hogy megin csak ketten vannak.

-És a többiek hol vannak? nézet körül mégegyszer

-Elmenntek nemsokára ithon lesznek.. Valoszinü mondta Rin

-Nos akkor jo én elmegyek a közeli tohoz lefürdeni. Te nem jösz Rin? kérdezte Kagome

-Nem.. izé.. fázom. Mondta és összehuzta magát

-Nem hültél meg? kérdezte Kagome kezét a kislány homlokára tette -Nem nemérezlek melegnek. a prémet ammi eddig a vállán volt a lányra teritette. -Nemsokára itt vagyok.

-Rendben. mondta Rin és elöszedtt egy tüt amivel ügyetlenkedett egy darabig

Kagome miután lemozsdott halat ejtet és megsütötte gondolt egyet ismét halászni kezdett és annyit fogot hogy eléglegyen mindanyiojuknak. Tudta jol hogy a szellem nem eszik ilyesmit de táncsak sikerül rávenni hogy legalább probálja meg. Mikor visszaért a többieknek még nyoma se volt egyedül Rin volt ott valamit csinált de Kagome nem tudta kivenni mit is az inkább hagyta.

-Rin, Kagome! Indulunk! szolt Sessy hideg hangja

Kagome már érezte hogy már megint roszkedve van a szellemnek kiment hozzá. Mikor Sesshoumaru észrevette hogy a lány kiment rögtön elforditotta a fejét.

-Aztmontam indulunk. mondta nem ép barátságosan

-Teneked mindig ilyen furcsa hangulatingadozásaid vannak? nézet rá mosolyogva Kagome de a szellem elkapta a fejét. Kagome észrevett az arcán egy vékony sebet igaz nagyábol már begyogyult de még meglátszodott. Kagome közelebb lépet.

-Miaz az arcodon? kérdezte kedvesen

-Az öccsémmel csatáztam. mondta mire a felelet egy nagy nevetés lett -Mi olyan vicces? kérdezte a szellem ingerülten

-Semmi csak mindig olyan morcos vagy amikor vele küzdesz... igazán murisak vagytok. Énis sürün vitázok a tesommal de nem életre halálra. Olyan bugyuták vagytok... nevetet a lány. Sesshoumaru már nem találta annyra viccesnek ezért sértödötten megfordult.

-Na neduzzogj már! kérte Kagome és megragadta a szellem kezét és leültette egy köre és az arcát kezdte nézni.

-Hogy találkoztál velük? kérdezte elsönek a lány

-Kougához mentem mert arrol az átkozot Narakunrol kérdeztem tölle valamit. Mikor odaértem otvolt az az átkozot félvér is. mondta dühösen

-De azért tudtál beszélni Kougával? kérdezte a lány és egy ruhadarabbal törölgetni kezdte a szellem sebbét utánna pedig fertötlenitö szert rakot rá.

-Ez csip... de igen beszéltem vele. Aztmondta pontosan nem tudja álloűitolag a sikoly erdö után lakik. És otvanvele a josnö is..... Mellesleg... mit csinálsz? kérdezte a szellem mert Kagome a méregcsikjait nézegette

-Ö.. ö.. ö... semmit! kapta el a kezét rögtön a szellem arcátol -Akkor most a Sikolyerdöbe megyünk? kérdezte Kagome elpirulva

-Igen. mondta Sesshoumaru határozottan

-Sesshoumaru nagyon messzevgyunk a kuttol? kérdezte Kagome

-Milyen kuttol? értetlenkedet a szellem

-Ami Kayde anyo falujánál van. Tudod én csak ott tudok hazajutni a saját világomba. mondta Kagome kedvesen

-Ami aztilleti igen. Neked három napnyi járás. De mért kérded? mondta a szellem aggodva nemakart hogy most elmenjen a lány de tudta jol aztis hogy nem tarthatja vissza.

-Haza kellene mennem. Jolenne tiszta ruha és egy-két dolgt még elkell intéznem. De nemakarlak magadra... ööö azaz magatokra hagyni benneteket. fujt a végén egy nagyot

-Ha szükségét érzed elmehetsz... mondta a szellem szomoruan de az arcán nem lehetet látni

-Van egy ötletem gyere velem! mondta Kagome vidáman

-Én? döbbent le Sessy

-Persze. És várj Rin... Igen öt elvisszük Kayde anyohoz öt biztos szivesen látja. mondta harsányan a lány

-Ez biztos jo ötlet? kérdezte a szellem

-Az igen. mondta és Rinért szaladt

Az ut negyedénél Sessy ugydöntöt hogy lassuságuk miatt Kagomét és Rint elviszi a faluig a talpnyalo meg jön ahogy akar... Kagome Sessy hátán Rint pedig a karjaiba vitte. Nem voltak nehezek pehej sulyukat könyenn elbirta. Magasan szögdelt hamar oda akart érni mert neki akadt némi elszámolnivalolya Narakuval. Napnyugtafele Kagome hozzábujt a szellem hátához és elaludt. Késö este értek a faluba szerencsére nem találkoztak Inuyasáékkal.

-Kagome.. szolt Rin csendesen

-Fenn vagyok. mondta mosolyogva

-Ittvagunk. felelte Rin vidáman

Sesshoumaru és Rin Kagome kérésére az erdöbe maradtak mig a lány vissza nem jön de megkell arrol gyözödnie hogy Inuyasháék nincsenek-e ott. Szerencséjére nemvolt ott senki. Csendesen kopogtatot a kunyho ajtaján. Mikor nemhallot választ ismét kopodtatott valamivel erösseben.

-Tessék. hallotta meg Kayke álmos hangját és belépet az ajton Kagome

-Lányom csakhogy végre megvagy... a töbiek égre földre ker.. de Kagome az öreg szájja elé rakta a kezét

-Tsss... mondta Kagome

-De mitörténik itt hetekre eltünsz mostmeg nem akarod hogy tudjanak rollad? kérdezte Kayde kicsit mérgesen

-Most nincs sok idöm. De igérj meg valamit... Ne szolj senkinek hogy láttál. Kérnem kell valamit. mondta csendesen

-Lányom én ugyan nemtudom mi folyik itt de bennem bizhatsz. Mitakarsz kérni? mondta valamivel nyugottabban

-Vigyáznod kellene egy kislányra de ugy hogy Inuyasháék ne jöjenek rá hogy Rinre vigyázol az én kérésemre. mondta Kagome nyugodtan

-Mi Rinre de ö nem...

-De igen Sesshoumaruval szokot lenni. De nemkell félni tölle nem fog bántani hisz ö... de nemfejezte be a mondatot mert nemakart szegény Kaydének egy szivinfartust okozni.

-Lányom fejezd be ha elkezdted! mondta Kayde és nevetni kezdett

-Mi az mért nevetsz? Lehet hogy sokkot kapot? kérdezte a lány magában

-Jaj lányom csak nemazt akarod mondani hogy eddig nálla voltál. kérdezte és hirtelen megkomolyodott

-De... most ezt inkább hadjuk... ugye foglalkozol addig Rinnel még vissza nem jövünk? kérdezte Kagome

-Igen. Szavamat addom hogy vigyázok rá... de miaz hogy jövünk? Kimegy még veled? Te jo isten... csak nem.... mondta volna tovább is de látta Kagome dühös arcát ezért visszafogta magát. -Lányom nemtudom mire jo ez az egész de bizom benned és az itélöképességedben. Remélem nem tévedsz.... Csak aztakarom vigyáz magadra, és nebizmeg minden utszéli vadba. (evvel Sessyre célzott) -Holvan a kislány? enyhült meg Kayde.

-Máris szolok neki. mondta Kagome és kisietett a kunyhobol. Az erdöhöz érve szolt a kislánynak aki elbucsuzott Sesshoumarutol és elindult.

-Várj itt azonnal jövök. mondta Kagome a szellemnek

-Kayde ittvan Rin. mondta Kagome mosolyogva

-Azt látom...

-Csokolom. mondta Rin félénken

-Hát ebbe a ruhába semmikép nemtudlak elrejteni ugy hogy Inuyasháék ne jöjenek rá hogy te ki vagy. Tessék lányom vedd ezt fel. odaadott egy kislányruhát és egy másik szobába vezette.

-Lányom annyit még árulj el mért nem szolhatok Inuyasháéknak hogy megkerültél? kérdezte az asszony elgondolkozva

-Ezt nem mesélhetem el egyellöre. De könyörögve kérlek ne meséld el!!! kérlelte szinte sirva Nem tudhatják meg hogy Sesshoumarunál vgyok. Biztos rögtön elakarnának vinni tölle. Rádásul vissza kerülnék abba a csapatba ahol nemérzem magam jol. Most nem...

-Jo rendben nem mondom el. De ugye nemkeveredtél semmi bajba? kérdezte Kayde aggodva

-Nem. Semmi bajom nemesik... mondta megkönyebbülve

-És most mégis hova készülsz? kérdezte gyanakodva Kayde

-Ne faggatoz kérlek. mondta Kagome szomoruan

-Kész vagyok. mondta Rin és csodálkozva nézett végig uj ruháján

Kagome vidáman elmosolyodott és csak nézte a lányt utánna átölelte.

-Lányom valamit csinálni kell a hajadall és a szagoddal is mert Inuyasha hamar kiszurja a szagodat. mondta Kayde és egy láncot rakott Rin nyakába. -Ez elveszi a szagodat ugy hogy nemismeri fel Inuyasha se... De arra vigyáz hogy ne érjen vizbe a lánc mert elmegy az ereje. mondta az anyo és egy fésüt adott Rin kezébe. -Kezdj valamit a hajaddal.

-Köszönök neked mindent... hálálkodott Kagome megölelte az asszonyt és utoljára visszaintett Rinnek

Kagome igyekezet gyorsan szedni a lábát nehogy Sesshoumaru eltünjön mert hirtelen rosz érzése támadt. Mikor odaért ugyanugy találta a szellemet ahogy othagyta. Sohajtott egy nagyot.

-Mehetünk? kérdezte a szellem

-Mehetünk. jelentette ki Kagome

A kuthoz érve Kagome megszolalt:

-Egyet igérj meg... Nembántasz senkit. mondta komolyan

-Rendben. mondta Sessy

Kagome megfogta a szellem kezét és a kutba ugrottak. Mikor átértek Kagome mászot ki elsönek. Kimászott a kutbol boldogan szippantotta be a nyáresti levegö kellemes illatát. Lenézet a kutba mert Sesshoumarut sehol nem látta de a kut alján megpillantota a szellemet elzöldült arcal nagyon ugynézet ki mint aki nemsokára hányni fog.

-Mi a baj Sessy? kiáltotta Kagome a szellemnek

-Mi ez a rettenetes büz? kérdezte furcsa hangon -Minden olyan füstszagu és csipös erös szagok. Fuj... mondta undorral a hangjába

-Gyere menjünk be a házba. mondta Kagome

Nagynehezen a szellemnek sikerült kimászni a kutbol odabent egy kicsit jobban lett.

-Érdekes Inuyasha soha nem panaszkodott a szagok miatt. mondta kedvesen mosolyogva

-Igen mert az én orrom sokkal érzékenyebb. mondta fölvágoan

-Kagome! halloák meg mindketten Sauta kiáltozását

Kagome nemszolt semmit szonélkül rohant fel a lépcsön a testvére azonnal átölelte.

-Holvoltál eddig halálra aggodtam magam miattad. Itjárt Inuyasha és azt kérdezte hogy hol vagy megmontam neki hogy otkellene lennie mellete de aztmondta hogy egyiknaprol a másikra eltüntél... Erre én megmondtam neki hogy biztos miatta voltál ithon hetekig és miatta voltál szomoru mindig. Erre megmondtam neki ha bántani mer téged megölöm. mesélte Sauta -Tényleg holvoltál ennyi ideig anya is rájött és hallálra agodja magát miattad.

-Te megölni az én öcsémet?! Hisz ez csak egy gyerek.... nézet a fiura Sessy akit eddig nem vet észre a kisfiu

-O bocsálsatok meg. mondta Kagome -Sauta ö itt Sesshoumaru eddig nálla voltam. Sessy ö a testvérem. mondta Kagome nevetve

-Kagome ö nem aza a szellem aki mindig bántot benneteket? kérdezte félve Sauta

-Hát.. ö.. ö itt Inuyasha testvére. Egyébként ezt mind Inuyasha mondta és azthiszem féreismertük egy kicsit... mosolygot a lány

-Na haljam hogy akarsz végezni az öcsémmel?! kérdezte a szellem komoly arcal

-Ö... ö.. csak viceltem.. mondta félénken a kisfiu

-Sesshoumaru a tesom csak fenyegette Inuyashát... mondta Kagome elgondolkozva

-Kagome.. szolt Sauta és lehuzta magamellé Kagomét. A lány legugolt az öccse mellé és az valamit a fülébe mondott. Kagome nevetni kezdett.

-Persze hogy igen. mondta Kagome még mindig nevetve

Sauta tet pár bátortalan lépést a szellem felé malyd megfogta a ruhájja uját és lehuzta maga mellé.

-Miaz? kérdezte a szellem közömbösen

-Neked nem olyan puha a füled mint Inuyasháé? kérdezte és elkezte fogdosni a fülét a szellemnek malyd csalodottan elengedte. -Nem. mondta és visszament a növére hátamögé

-Anyuék holvannak? kérdezte Kagome

-Holnap reggel jönnek. Nagyapa korházbament ujjab betegségeket keres anya meg az egyik barátnöjénél alszik. monta Sauta

-Sesshoumaru kérhetek tölled valamit? kérdezte a lány a szellemet

-Csak nem teis megakarod fogni a fülem? kérdezte leeste állal és kikerekedet szemekkel. Még mindig nemfogta fel mivolt ez az elöbbi.

-Nem... Nemmehetnénk holnap haza? kérdeezte szinte könyörögve

-Jo. mondta beleegyezöen

-Sauta menj aludni, holnap találkozunk és elmondok mindent. mondta Kagome mikor észrevette hogy tetvére ásitozik

Sauta föment a szobájába Kagome pedig a konyhába ment ahol Sesshomaru nézegette a mikrohullámu sütöt.

-Mit csinálsz? nézet Kagome a szellemre

-Ö...ö.. semmit. Mi ez? kérdezte hülledezve a fiu

-Csak egy mikro... egy olyan eszköz amivel felmelegitjük az ételt. gondolkodot el Kagome

-Aha..

-Gyere menjünk fel a szobámba. mondta Kagome

-Te itt fogsz aludni. mutatot Kagome egy kanapéra a sarokban. -Mingyárt jövök lemozsdok máris jövök. mondta Kagome -Kérsz valamit?

-Nem.

Kagome kiment a fürdöszobába vizet engedett magának. És beleült a meleg vizbe. Else hiszem hogy itvan és milyen kedves velem... Minden olyan szép. Lehet hogy tényleg megváltozott. Már nem utálja a halladokat. De hiszen megmentett igaz még mindig nemtudom mért tette de... Ezaz még ma mekérdezem tölle. Az nem igaz hogy csak Rinn miat megtesz ennyi mindent.... Te jo isten mien képet vágott mikor Sauta megfogta a füleit... Kagome nem birta tovább hangosan felnevetet. Lassan kezdtek leregadni a pillái ugydöntött hogy megtürölközik és lemegy vacsorázni. De akkor eszébejutott a szellem. Elsönek benézet a szobába ahol Sessy is volt ép a rádiot bögdöste.

-Kagome megnyomtam azt az iét azota állandoan fütyölészik meg beszél. mondta a szellem megbánoan

-Nincs semmi baj ez csak egy rádio. mosolygot Kagome elsönek leakarta kapcsolni utánna átcsavart egy másik adásra ahol halk zene szolt.

-Gyere lemegyünk vacsorázni. mondta Kagome

-De én..

-Jo tudom nemszoktál ilyesmit enni de attol lejöhetsz? kérdezte a lány

-Igen. vont vállat Sessy

Kagome a hütöben kezdet el kutászkodni talált egy zölcségtálat és egy pizzát mindkettöt felmelegitette és lerakta az asztalra. Sessy elé kikészitett egy tányért és a zölcségeket rakot mellé.

-Ha ezt nemeszed meg akkor pizzát kell enned. mondta Kagome

-És az mi? kérdezte Sess gyanakodva

-Ez. és az orraelétartotta a még melleg pizzát.

-Ennek olyan csipös szaga van kizárt hogy abbol én egyek. mondta fanyalogva

-Jo akkor zölcséget kapsz. mondta Kagome nevetve

-De csak egyfeltételel eszem meg.. ha megmondot mi az a hideg akármi mikor ittis nyárvan?!  és a hütöre mutatot

-Mi itt tartjuk az élelmiszert ami amugy megromlana. Most pedig láss neki. mondta Kagome és a szellem elé tolta a tányért .

Mikor befejezték a vacsorát Kagome elmosogatott és felmentek vissza a lány szobájába.

-Kagome kérdezhetnék valamit? szolt a szellem

-Nyugottan. várt a lány

-Nem értem mért akartad hogy veled jöjjek. Miért akartad? kérdezte Sesshoumaru gyanakodva

-Azért mert nemakarok visszamenni Inuyasháékhoz mert jolérzem magam melletetek és mert megszeretelek titeket. mondta Kagome

A szellem felült a kanapéra törökülésbe tette a lábait és a falnak támasztotta a hátát.

-És mért beszélsz roluk igy? kérdezte meglepödve -Hisz a barátaid?!

-Igen ez igaz de nemvesznek észre rajtam semmit, és nem nagyon foglalkoznak velem... Mindenki elvan foglalva magával és a barátjával... Én ugyérzem nem tartozom oda. mondta és letérdelt a kanapé elé. -De ugye nem haragszol hogy elhívtalak?

-Nem... mondta Sesshomaru és lehunyta a szemét

Kagome még figyelte egy párpercig a szellemet utánna ugydöntött öis lefekszik.

Másnap reggel Kagome kelt fel elsönek és szemével a szellemet kezte keresni. Megnyugodva tapasztalta hogy Sessy még mindig ugyanott van ahogy othagyta. Kagome csendesen felkelt és elpakolt egy-két váltásruhát és még pár dolgot. Malyd lement a konyhába ahol anyukája ép mosogatott.

-Szia anya. mondta Kagome és megölelte édesanyát

-Szerbusz Kagome. mondta aggodva az asszony -Jol vagy?

-Én remekül. mondta vidáman a lány

-Látom a kedved is jobb. jegyezte meg az anyukája

-Igen. bologatot Kagome

-Akkor gyere reggelizni. mondta az édesanya és megteritet

-Anya kellene mégegy teriték! mondta vidáman és felszaladt a szobába

-Jo... mondta az anyukája leesett állal

Mikor belépet a szobába a szellem még mindig aludt. A lány ovatosan mellé ült és a szellem vállára hajtotta a fejét. Sesshoumaru hirtelen felébredt és dühösen nézet szét utánna vette észre Kagomét a vállára dölve.

-Jo reggelt! mondta Kagome csöndesen

-Neked is. Elkészültél mehetünk? kérdezte Sesshoumaru nyugott hangon

-Persze..., menjünk reggelizni. mondta a lány

-De...

-Csak semmi de. Gyere!!! mondta Kagome megfogta a szellem kezét és magával rántotta

-Bemutatom neked az édesanyámat. mondta Kagome mikor leértek a konyhába

-Szerbusz. köszönt az asszony meglepve

-Ö... ö... Jonapor. mondta alig halhatoan

Már mindenki az asztalnál ült mikor végeztek Kagome felált és körbenézet a családján.

-Kérni akarok tölletek valamit. kezdte a lány. Mindenki figyelme rászegezödött.

-Szeretném ha most nem kérdeznétek miért de nagyon kérlek benneteket ha Inuyasha vissza jönne ne mondjátok neki meg hogy voltam ithon. mondta komoly hangon. Párperc néma döbenet után az édes annya szolalt meg:

-Ez csak természetes. nyögte ki az asszony -Menjetek csak nyugottan, malyd én elmosogatok. mondta mosolyogva és elbucsuzott Kagométöl. Utánna elköszönt a többiektöl is és felsietet a szobájába hátára vette a táskáját és vissza indult

-Mostmár mehetünk. mondta Kagome mosolyogva Sessynek. A szellem felált az asztaltol és kagome édesanyára nézet

-Hát... izé... köszönöm! mondta és az asztalra nézet

-Igazán nincs mit, remélem még találkozunk. mondta az asszon vidáman

Mikor átértek a 500 évvel késöbre Kagome megkérdezte Sessyt hogy érzi-e az öccse szagát mikor erre nemleges válasz jöt a szellemtöl Kagome megindulta a falu felé és Kayde anyonál ált meg.

-Szerbusz Kayde! köszönt Kagome mikor megált az idös asszony elöt

-Szerbusz Lányom már vissza is jöttél? kérdezte az idös asszony

-Persze csak tiszta ruhákért kellet vissza mennem. Rin itvan? kérdezte a lány

-Igen máris szolok neki... mondta és bement a kunyhoba és kikisérte a kislányt aki boldogan szaladt Kagome felé

-Szia Rin. mondta Kagome a kislánynak és magához szoritotta

-Szia Kagome.

-Kayde ugye nem volt vele gond? kérdezte Kagome

-Nem dehogyis. felete Kayde nevetve

-Kayde néni elkérhetem a csomagokat? kacsintott Rin mosolyogva. Kaide két papirzsákot nyujtott oda Kayde a kislánynak.

-Mi ez Rin? kiváncsiskodott Kagome

-Semmi! érkezett a válasz egyszerre Rintöl és Kaydétöl

-Micsoda összeesküvés... nevetet Kagome malyd elbucsuztak Kaydétöl és vissza mentek a szellemhez.

-Kagome sietnünk kell ha tényleg nemakarsz találkozni Inuyasháékkal. mondta a szellem

Kagome megrémült és futni kezdett.

-Nem!! Azt már nem. kiabálta

-Azthiszem igy egy kicsit gyorsabb lesz! mondta és a hátára vette Rint karjában Kagomét vitte sietett ahogy csak tudott. Késö este megált egy tisztáson.

-Azthiszem leráztuk öket. De holnap mennünk kell tovább, most megállunk pihenni. mondta Sesshoumaru és körbenézett

-Jekin. szolt szigoru hangon Sessy

-Igenis nagyuram?! mászott elö egy bokorbol Jekin

-Keres tüzifát! förmedt rá Jekinre

-Mi elmennénk lefürdeni. mondta Kagome a szellemnek.

-De csak akkor ha nem keveredtek bajba. mosolygot Sessy

-Nem. felelték egyszerre és megindultak a közeli folyohoz

Gyorsan lefürödtek és mire vissza értek a tábortüz már égett és Sesshoumaru pedig már aludt.

-Biztos nagyon elfáradt hisz nagyon gyosan jöttünk. sutogta Kagome Rinnek aki csak bologatott

Kagome letelepedet a szellem mellé és Rin pedig a másik oldalára.

-Joéjt Rin.

-Neked is. mondta a kislány de nem aludt helyette megvárta mig elaludt Kagome. Elövette a csomagokat és kivet belölle egy furcsa tárgyat és egy tüt malyd elkezte varrogatni. Bár töbször is megszurta az ujját de nem foglalkozott vele. Még szerencse hogy Kayde néni segitett mevarni a másikat. Sietnem kell hogy reggelre készenlegyek. gondolta a kislány. A hajnali orákban végzet vele alaposan visszacsomagolta a tárgyat és maga mellé rakta, majd vissza feküdt.

-Furcsa nem? Miota alszik pedig tegnapelöt még ö keltett fel enem. mondta Kagome aggodva

-Lehet hogy tegnap nemtudott aludni a faluban. mondta a szellem

Ezekre a szavakra riadt Rin. Kinyitotta a szemét és figyelte ahogy Kagome és Sesshiumaru mosolyognak rá. Sessy a karjaiban vitte a kislányt mellete pedig Kagome sétált. Az ölében pedig a két csomag volt.

-Tegyél le nagyuram! mondta Rin Sessy lassan leengedte a lányt és tovább sétált Kagome mellet. Rin pedig mozdulatlanul ált. -Áljatok meg! mondta Rin. Kagome azthitte valami baja eset a kislánynak azonnal vissza kapta a fejét de arra nemszámitot hogy egy kö az utjába fog álni. Ha Sesshoumaru nemkapja el a kezét pofára esik. Mire észbekapot még mindig érezte a szellem kezét a sajátján, erre alaposan elpirult. Miután Rin alaposan kinevette magát megszolalt:

-Szeretnék neked adni valamit. mondta Rin

-Adni valamit? csodálkozot Kagome

Rin kutatni kezdett az egyik csomagban kivett belölle egy tüt és némi cérnát malyd zsebrevágta. És odaadta a csomagokat az egyiket Sesshoumarunak a másikat pedig Kagoménak. Kagoménak csak akkor eset le hogy Sessy még mindig fogja a kezét amikor Rin felé nyujtotta a csomagot Kagome lágyan kihuzta a szellem kezéböl a saját kezét.

-Boncsátok ki! mondta visdáman Rin

Mindakét csomagban egy-egy baba volt amit Rin csinált a saját kezével. Az egyik ami Kagoménél volt az saját magánál tartotta, a másik pedig Sessyé volt és az öt ábrázolta.

-Rin szoval süni mi? Kérdezte Kagome és magához ölelte a kislányt. -Köszönöm. mondta és megpuszilta a kislány arcát.

-Én is köszönöm. mondta a szellem és megölelte Rint

-Van egy jobb ötletem... gondolkozott el Rin és kivette Kagome kezéböl a babát. Sesshoumaru a kislány szemébe nézet akkor már tudta hogy mirekészül, ezért sajátját odaadta Kagoménak Rintöl pedig megkapta Kagomét. Kagome kicsit zavarba jöt de örült az ajándéknak. Magához ölelte a bábut utánna pedig Rint.

-Jekin ez a tiéd. nyujtot oda a gyiknak egy pálcika bábut

-Komolyan? nézet rá meghatodva Jekin

-Persze. felelte mosolyogva Rin és megölelte a talpnyalot

Kagome nagyot nevetet a látványon és még Sessy is mosolyt eröltettet a képére.

-Azthiszem mennünk kellene. szolt a szellem komoly hangon és a babát az öve alá rejtette Rint a karjába vette Kagomét pedig a hátára és nyargalni kezdett.

-Pedig én azthittem hogy nekem adod oda hogy malyd én vigyázok rá. mondta Rin utközbe

-Tény hogy nemszoktam babázni de mégis csak te adtad és nekem...