11. rész

Kagura terve és az ismeretlen férfi

-Miroku, biztos, hogy jó ötlet bemenni? Ki tudja, mi lehet ott! -tekintett körbe Kagome a környéken.

-Érzem a gonosz energiákat… Mivel nem szóltál, gondolom, nincs a közelben égkőszilánk.-

-Legalábbis én nem érzékelek egyet sem. -helyeselt Kagome

-Gyertek! -Miroku ment elől, a többiek követték. A barlang mélyéből beszéd hallatszott. Egy ismerős női hang volt az, bár egyikük sem tudott rájönni, hol hallották ezt az illetőt. Mikor végre olyan közel értek, hogy halhatták a nő által mondott szöveget, és láthatták is alakját, elrejtőztek egy nagyobb szikla mögött, és onnan figyelték az eseményeket. Ugyan tisztán látták a nőt, a félhomály miatt mégsem tudtak rájönni kilétére. A gyertyákból egy furcsa, mindannyiuk számára ismeretlen jelkép volt kirakva, melynek központjában egy kör volt, s azon belül állt az alak, kezében kard. Előtte egy kb. egy méter magas szikla, rajta valamilyen ruhadarab. Végre azt is értették, amit az illető mondott:

-… szellemeket többé nem szolgálok,

Teremtőm, rajtad bosszút állok,

Tegye meg e kard, amire vágyom,

Halálos átkom Narakura szálljon!

-amint ezt kimondta, felemelte a kardot, hogy aztán keresztüldöfje vele a sziklán lévő szövetet. Éppen szúrt volna, amikor egy kiáltás megzavarta.

-Kagura! -ordított Miroku, mikor az egyik játékosan lobogó gyertyaláng fényénél megpillantotta a szélboszorkány arcát. Kagura a hang hallatára megijedt, és hátraugrott egyet. Immár teljes megvilágításból nézett farkasszemet a jövevényekkel.

-Kagura…-szólította meg újra Miroku-… milyen jól áll neked ez a ruha! -vigyorgott csillogó szemekkel, és jól megnézte magának Kagura idomait, melyet az alig-valamit-takaró-szertartási-ruha remekül kihangsúlyozott.

-Miroku… te…-ordította le a szerzetest a pont erre a mondatra betoppanó Sango, majd bumerángjával leütötte.(aztán egy kicsit meg is taposta, de ezt most ne részletezzük)

-Ti meg mit kerestek itt?! -kérdezte fennhangon Kagura.

-Az most egyáltalán nem fontos! -jött rögtön a válasz Inuyashától. -Hol van Naraku?! -elindult a nő felé, felrúgva minden útjába kerülő gyertyát.

-Ne döntsd fel őket!!! -visította a szélboszorkány. Már későn szólt, hisz a viasztárgyak fele már a porban füstölgött.

-Te idióta! Elrontottad az egészet! És már nem tudom újra elkészíteni! -egy kézmozdulattal tucatnyi forgószelet indított a hanyou felé. Annak sikerült kitérnie előlük. Kagura szemében még néhány másodpercig düh lángolt, de azután összezárta legyezőjét.

-Nem akarok harcolni veled.-

-Mi… Miért? -szólalt meg értetlenül Inuyasha.

-Mert ti is ugyanazt akarjátok, amit én…-körbetekintett a jelenlévőkön -megölni Narakut!

D-Ö-B-B-E-N-E-T

-Hiszen te Narakuból jöttél létre! Akkor mégis hogy fordulhatsz ellene? -érdeklődött Kagome.

-Úgy kezel, mintha a rabszolgája lennék! De én vagyok a szél, és nem akarok szolgaként élni! Mivel a szívem Naraku kezében van, nyíltan nem fordulhatok ellene, ezért próbáltam megátkozni… de ti megzavartatok, mielőtt még sikerült volna! Inuyasha pedig összetörte az összes kelléket!-

-Azért nem mindet…-emelt fel a kutyadémon egy félbetörött gyertyacsonkot a földről.

-Inuyasha, inkább ne beszélj! -szólta le Sango és Kagome.

-Miért éppen most próbáltad megátkozni? -tápászkodott fel Miroku. Alig mondta végig, egy újabb ütés következtében már megint a földön feküdt.

-Sango, azért hagyj neki egy kis szabadságot…-védte a szerzetest Inuyasha.

-Te csak ne szólj bele! -a hanyou megfogadta a tanácsot.

-Olyanok vagytok, mint a gyerekek. -jegyezte meg Kagura. -Hajlandóak vagytok segíteni nekem?-

-A kérésed nélkül is megölnénk Narakut! -vágta rá Inuyasha. Hirtelen halk zümmögés hallatszott, és egy darázs repült ki a barlangból. Egyike Naraku mérgező darazsainak.

-El kell kapnunk! Ha elér Narakuhoz, akkor nekem végem! Meg fog ölni, ha megtudja, hogy ellene szövetkezek! -mindannyian futni kezdtek a rovar után, majd ahogy csak tudták, a szakadékból feljutva is követték. Elől repült Kagura, mögötte valamivel futott Inuyasha, tőlük jóval messzebb hozta Kirara a többieket. A darázs és üldözői között a távolság nem csökkent, sőt egy kis idő után nőni kezdett. Végül elveszítették a mérgező darázs nyomát is. Kagura a földre rogyott.

-Halott vagyok! -mondta. Egyszer csak azt vette észre, hogy egy kéz nehezedik a vállára. Felnézett, és egy ismeretlen férfi állt mellette.

-Csak nem ezt üldöztétek? -szólalt meg kellemesen mély hangján, mosolyogva az idegen, majd feltartotta bal kezében a törött szárnyú, alig mozgó darazsat. Kagura száján a meglepődöttség miatt csak egy mondat bukott ki.

-Ki vagy te?