9. fejezet

Meglelt ellenség

Napok telltek el és csak mentek elöre. Mindenki csendes volt nemtudtak mitkezdeni az ujj hejzettel Jekint és Rin nameg Shippout visszaküldték Kayde falujába mert ha tényleg megtalálják Narakuékat nagyon nehéz lesz megbszabadulni töllük... Közel voltak a céljukhoz de nemtudtak olyan gyorsan haladni mint amikor Sesshoumaru és Kagome mentek egyedül. A testvérek napok ota nemszoltak egymáshoz. Sesshoumaru ha belekötött az öcsébe az csak pislantott egyet és tovább ment.. Nemtudta elfelejteni amit Kagomének mondott a bátya. Valahogy ugyérezte nemképes a békülést kezdeni ezért csak nemtörödött vele nemszolt bele a dolgaiba és nem vitázott vele. Már nagyon közel jártak a sikoly erdöhöz...

Aznap reggel Kagome kelt fel elsönek Sesshoumaru ölében ébredt. Mozsdani indult a közeli tohoz. Ovatosan lefejtette magárol a szellem karjaitt. Amikor elért a közeli folyohoz gyorsan levetközött és bement a vizbe... De ép mikor feljött a vizböl hangos zörejt hallot a bokorbol kezeit magaelékapta és lejjebukot a vizbe hogy ne lássák meg.

-Ki az? kiabálta remegve

-Nyugodj meg csak én vagyok... szolt egy hang és utánna elölépet Sesshoumaru is

-Szolval csak kiváncsiskodsz? mondta a lány megnyugodva

-Ö ö ö nem, csak meghallotam hogy elmentél és azthittem hogy valami bajod lesz... szoval csak aggodtam miattad. mondta a szellem

-Tudok magamra vigyázni már nagykislány vagyok... De azért köszönöm... mondta és kisétált a vizböl malyd egy türölközött kötött magára.

-Én azért mégis jobban szeretem ha melletemvagy.... szorosan melletem. mondta és közel huzta magához a lányt

-Ugylátom felolvadt a jég... azt mondtad hideg leszel. mondta és átkarolta Sesshoumaru nyakát.

-Azt szeretnéd ha hüvös lenék? mosolyogta Sessy

-Dehogy is. mondta Kagome és megcsokolta de történt valami... Nagyon elgyengült ugyérezte minden ereje kimegy a lábibol hogy elnehezülnek a pillái és alig kap mégcsak levegöt is, utánna egyszerüen eszméletét vesztette. Sesshoumaru csak tartotta a kezében a lányt és nemtudott vele mihez kezdeni. Kétségbeesetten szolongatni kezdte a lányt de nemsikerültfelébreszteni. Karjaiba vette és elkezdett vele futni a táborig mivel nemnagyon volt joban senkivell ezért öcsének szolt.

-Inuyasaha! szolt neki és megrázta a vállát mert még mindenki aludt

-Te... tessék? szolt bizonytalanul

-Segítened kell azthiszem Kagome bajban van.... mondta remegö hangal Sesshoumaru

-Mi a baj? kérdezte Inuyasah de amikor meglátta Kagomét a karjaiba nem kérdezösködött

-Sango! kiáltota

-Tessék? Mitörtént Kagomével? nézet a lányra

-Nemtudom csak ép fürödnivolt és miután kijött a vizböl össze eset.. Ugye nem komoly? kérdezte agodva

-Honnan tudjam? kiáltotta dühösen Sango -Amugy meg jolenne ha kimenétek innen... meg akarom vizsgálni. mondta hangosan.

Már mindenki kiment a barlangbol ahova bevitték a lányt. Sesshoumaru fels-le járkált olyan ideges volt. Mikor kijött Sango a barlangbol kicsit megkönyebbülve tapasztalta a lány mosolyát.

-Mitörtént vele? kérdezte aggodva

-Szerintem ha bemész hozzá ugyis megtudod. mondta Sango mosolyogva

Sesshoumaru gondolkozás nélkül berohant a barlangba és Kagome mellé ment.

-Jol vagy? kérdezte aggodva

-Sango nem mondta?

-Nem. Mit kelletvona mondani? kérdezösködöt a szellem feszülten

Kagomének felragyogott a szeme malyd felkelt és megölete Sesshoumarut

-Gyereked lesz. sutogta a fülébe

Sesshoumaru elfelejtett levegötvenni olyannyira ledöbbent hogy egyszerüen nemjutott eszébe...

-Ez komoly?! kiabálta és a levegöbe emelte Kagomét és megpörgette

-Igen! kiáltotta Kagome -De ne pörges mert szédülök! mondta nevetve

A szellem soha életébe nem volt ilyen boldog mint most, legszivesebben mindenkinek elmesélte volna hogy gyermeke lesz de nem tehette könnyen kihasználták volna ezt az ellenségei és ezt nem engedhette.

-A többieknek azért elmondhatom? kérdezte Kagome elgondolkodva mert a szellem elmondta neki hogy ezt titokba kellene tartani.

-Ök a barátaid! mondta mosolyogva

Kagome kiszaladta a barlangbol mindenki aggodva pillantott rá.

-Kagome jol vagy? kérdezte Kikyou

-Hát... ennél jobban nem is lehetnék! mondta boldogan

-Akkor mi volt a baj? kérdezte Miroku

-Semmi különös de van valami amit elkel mondanom nektek. folytatta bizonytalanul Kagome. -Szoval hát én... Sango inkább mond el te. háritotta a feladatott barátnöjére

-Mondjátok már el mi a baj? Remélem nem vagy beteg. mondta Inuyasha Kikyout ölelve

-Nyugi Kagoménak semmi baja. Bár ezt nem nekem kellene elmondani de legyen... Kagome állapotos.

Mindenkinek egyszerre eset le az álla. Kikerekedet szemekell néztek hol a lehendö apára hol Kagoméra.

-Hát gratulálok. mondta rekedten Kikyou

Kagome mosolyogva nézet végig barátain és olyan boldog volt hogy legszivesebben mindenkit átkarolt volna. Mindenki a lányhoz ment és átölelte öt. Gratuláciok halmazait kapta.

-De kérlek benneteket erröl ne beszéljetek másnak. Tinektek elmondtam mert ti a barátaim vagytok. Nagyon sokminden köt hozzátok és mindegyikötöket szeretlek. nézet végig a többieken

-Kagome ez szinte természetes hogy nem mondjuk el mitörtént...

-És szerintem mi is elégsokmindent köszönhetük neked.vette átt Kikyou Sangotol a mondatott

Egy pár orával késöbb a csapat tovább indult nem vesztegetheték az idöt miután Kagome rábeszélte a többieket hogy ne küldjék vissza öt Kayde falujába. Ezn a napot nemsokat tudtak haladni Sessy álandoan Kagome után ment egy perc egyedülétet se nagyon adott neki, most mégjobban féltette mint amikor még nemtudott a gyermekéröl. Az ö ötlete volt hogy menjen vissza a faluba Kagome mert féltette öt és a kicsit. Napok teltek el jobban mondva majd két hét. Elsö napokban nagyon nehéz volt. Kagome állando jellegel szédült, hányt vagy gyenge volt. Aztán abba maradtak ezek a tünetek.

A sikoly erö végénél táboroztak le aznap éjjel. Már mindenki nagyon fáradt volt pedig már nemmesze volt a kastélytol. Kagome nemmesze észre vett egy tavat a tábortol.

-Mindjárt jövök elmegyek lefürdeni mert már két napja nem találtam valami rendes fürdöhejet... panaszkodott a lány

Sesshoumaru felált hogy kövesse Kagomét de az vissza küldte.

-Nem kell követni mindenhova. mondta Kagome

Sesshoumaru lehuppant egy fatövébe és megprobált aludni mikor a testvére lépett elé.

-Régen nem beszéltem Kagoméval de ugye jol van?! kérdezte Inuyasha

-Azért nem beszéltél vele mert nem akarsz. Amugy jol van. mondta a szellem de rá se nézett a félvérre

Inuyasha nem szolt többet vissza ment Kikyouhoz. Nem akart már vitatkozni bátyával töbször probált vele beszélni de ö mindig hideg és ellenszenves volt vele. Szomoruan nézet szét és Kikyou mellé ült.

-Még mindig nem szol hozzád normálisan? kérdezte Kikyou szomoruan

-Miröl beszélsz? kérdezte feszülten Inu. Bár soha nem emlitette de érezte Kikyou hogy mostanában valahogy máshogy néz az idösebbik felére.

-Tudod te.

-Nem egyszerüen nem képes velem normális hangon beszélni pedig én igyekszem vele nem vitázni de ö gyülöl engem. Azthiszem joblenne ha én elmennék innen. mondta bánatosan

-Kell neki egy kis idö. Szerintem ö nemgyülöl csak éppen még nemtudja mit akar. De hidd el malyd megenyhül. mondta és átölelte a fiu nyakát

-Szeretlek Kikyou.

Kis idö mulva mikor már Inuyasha lehiggadt és elszunditott Kikyou bár kicsit félve de a szellem mellé ment. Hátha én tudok valamelyest rá hatni. gondolta és leült háttal Sesshoumarunak

-Mit akarsz Kikyou? kérdezte csukot szemmel a szellem

-Beszélni veled. mondta csendesen

-Mit akarsz?

-Gondolkodj. Mitgondolsz mért vagyok itt. Azt szeretném ha nem lenne vita itt, pontosabban csak te és Inuyasha közt. mondta Kikyou kicsit felbátorodva

-Mit akarsz vele. Nem ölöm meg örüljön neki. Nemfogok még hálát is mondani mert itt lehetek. mondta feszülten Sesshoumaru

-Én nem erröl akartam beszélni veled. Inuyasah már töbször is békülni akart veled. De te folyton elutasitod ahejet hogy egy kicsit elgondolkodnál. Nekem sokat mesélt a gyermek korárol hogy volt olyan idö amikor nem voltak álandoak a viták söt még joban is voltatok nem értem mért nemtudsz legalább egyszer beszélni vele. Egyébként a kisbabának se tesz jot ha folyton feszültség van körülötte attol hogy még nem született meg sokmindent észrevesz. És mégiscsak te volnál az apja.... mondta Kikyou és magára hagyta a szellemet a gondolataival.

Eközben Kagome már megmozsdott de csak ült a toparton és figyelte a lassan megjelenö csillagokat. Gondolkodott. Miután megunta az egyfolytában csak ülést elment sétálni. Nem vette észre de hamarosan olyan messze került a tábortol hogy senki nemvette tudta hogy holvan. És azt meg ö nemvette észre hogy valaki követi.

El se hiszem nemsokára gyermekem lesz. O ha ezt a családom megtudja... De elsönek még végeznünk kell Narakuval. Ha ö meghal végre nyugtunk lesz. Még az a szerencse hogy Naraku már nemhasználhatja az égkö erejét. Emlékszem amikor Inuyasha a Tessaigával csapást küldött arra a szemétre elejtette az égkövet. Na és igen ö megint elmenekült de már nem volt ereje. Haldoklott ha az a josnö nem segitet volna neki már nyugtun lenne tölle. Miroku is vissza kapta a szabadságát de sajnos Kohaku meghalt. Kikyou pedig visszakapta az életét és Inuyashát. végülis ha ugyvesszük hepiend lett a vége... de várjunk mégsincs vége... Ameddig ilyen alakok élnek mint Naraku nem lessz nyugtom...

De itt Kagome abba hagyta a gondolkozást mert hangos nevetésre lett figyelmes.

-Ki ki van ott?! kérdezte remegö hangon és egy botot vett a kezébe. Ujbol nevetett a hang.

-Ne csinálja kivan ott?! kérdezte Kagome sikitozva

-Tényleg nem tudod? derengte vészjosloan egy hang. Kagome ide-oda kapkodta a fejét de nemlátott semmit amugy is sötét volt de most aztán semmit nem talált. Egyszer egy erös szurás hasitott a hátába és hirtelen összeeset. Onantol nem látott semmit és nem érzett...

-Nemtudod hogy hovament Kagome? kérdezte Sesshoumaru az öccsét. Tulajdonképpen nem aggodot a lányért mert az alig 10 perce ment el, csak azért kérdezte most ezt mert mással nemtudta kezdeni és azért mert amit Kikyou mondott neki.

-Nemtudom de ne aggodj érte, nem lessz semmi baja. nyugtatta Inu

Sesshoumaru nem tudott mást kinyögni ezért csak állt és leset elöre a semmibe.

-Mért nem ülsz le rossz rádnézni hogy itt szobrozol. mondta a félszellem

-De.... nem baj? kérdezte elgondolkodva

-Nem.

Sesshoumaru leült az öccsével hátal és elgondolkodva nézett körül.

-Nem is mondtam még nekedd... szolalt meg Inu kis idö mulva

-Mégis mit? értetlenkedett a szellem

-Csak gratulálni akarok... a gyereketek.

-Kösz. mondta Sessy kimeredt szemekkel

Láthatolag jolmegvoltak igaz nemmondták ki egymásnak söt még magujnak sem de a béke közel járt hozzájuk. Beszélgettek legalább fél orát még akkor is amikor már mindenki elaludt körülöttük kivéve Kagomét mert ö mindig nem került vissza.

-Kezdek aggodni Kagoméért. mondta Sessy -Utánna megyek megnézem hol lehet.

-Nekem itt valami nagyon nem tetszik. mondta Inu

-Miaz?

-Valami furcsa szag... ismerös... de nemtudom... Uram isten ez Naraku szaga. mondta Inuyasah kikerekedett szemekkel

-Micsoda ez nem.... Kagome... sutogta magaelé Sesshoumaru és futásnak eredt

-Várj énis megyek. mondta a félvér és bátya után eredt. Követték Kagome illatát és egy tisztáson kötöttek ki ott elvesztették a nyomokat.

-Nem érzek semmit. mondta idegesen a szellem

-Nyugodj meg. mondta a hanoyou

-Mi az hogy... várj ez Naraku szaga. Elrabolta Kagomét. Követnünk kell. mondta egyre kétségbe esetebben

-Várj szolnunk kell a többieknek. mondta Inu és karon ragadta a bátyát

Mikor visszaértek rögtön elmagyarázták a hejzetett a töbieknek és együtt indultak vissza a tissztásig Kikyou Inu hátán Kirara pedig Sangot és Mirokut vitte. Sesshoumaru pedig egyedül száguldott elöl Inunak is nehezen tudta utolérni. Utánna követni kezdték a szagokat fél ora mulva a hegyek mögött találták magukat ahova eleve menni akartak. Egy romos kastély élöt áltak meg.

-Ide hozták volna Kagomét? értetlenkedet Sango

-Gonosz eröket érzek. aggodalmasokodott Miroku

-Várj Sesshoumaru ne érj hozzá. mondta Kikyou mikor a szellem a kapuhoz ért

-Mért?

-Védöburok. felelte Inu. Sango felkapott egy követ és a kapuhoz dobta de az a kapuhoz sem ért és porrá válva szált szét

-Akkor most mégis merre? kérdezte tanácstalanul Sesshoumaru

-Én megprobálom hatástalanitani a védöpajzsott. mondta Miroku és pergamenekett vett elö amin külömbözö szimbolumok voltak és a kapura tette. -Most! kiáltotta a szerzetes és föltárult a kapu a többiek pedig besiettek rajta

Kagome eközben magához tért. De nemtüdott mozdulni se mert egy köoszlophoz volt láncolva. Hova kerültem vajon holehetnek a többiek? Mitakarnak töllem? kérdezte magában némán és erölködni kezdett hátha kijut valahogy a láncok szoritása alol.

-Ugylátom végre magadhoz tértél. kezte ugyanaz a gunyos hang mint aki elrabolta

-Mitakarsz töllem? kérdezte Kagome remegve

-Hogy mit? A véredett és a barátaid vérét akik azthiszik megmenthetnek. nevetett fel a nö és elölépet a Kagome elötti oszlop mögül. Hosszu fekete haja majdnem a bokájáig ért és a feje tetejéröl két denevérfül nött ki nagy szemi voltak. Lila kimonot viselt a kezében pedig egy ezüst szinü gömbött tartott a homlokán pedig egy pánt volt amin egy vörös kö villogott.

-Ki vagy te? És ha megakarsz ölni akkor eddig mért nem teted?! sipitozott Kagome dühösen.

-Minaryko vagyok aki látja a jövöt. És ha megöltelek volna nem látják a többiek és akkor hol marad az élvezet?!

-Azthiszem engem már nemkell bemutatni. szolt egy ismerös nyájas hang és Naraku is elöbujt egy oszlop mögül

-Naraku.... mondta undorodva Kagome

-Pontosan és most megbosszulom amit velem tettetek. Elloptátok töllem a hatalmamat. mondta gunyos nevetéssel a képén -Megfizettek mindenért.

-Én ezt kétlem. szolt valahonnan Inuyasha hangja. -Ugylátom te nagyon nemférsz a börödben Naraku. Ha aztakarod nem végzek mégegyszer félmunkát. Megöllek Naraku. vicsorogta Inuyasha

-Á... josnö ahogy megmondtad. Itt a felmentösereg a nyomorult halandokkal és a két polyáca. nézet Naraku a két testvérre

-Kagome ugye jolvagy? vette semmibe Sesshoumaru Narakut és Minarykot. Átölelte a lányt Kagome viszont alig tudott mozogni a láncok miatt.

-Pont ahogy lenniek kellet. mondta selytelmesen Minaryko és a gömb a kezében fényleni kezdett és egy fénycsova vágodott ki a szellem felé de Kagome ellökte magátol Sesshoumarut igy öt találta el a csapás.

-Na jo elég legyen ebböl! kiabálta Inu és nekitámmadt Narakunak Kikyouval a hátán. Miroku és Sango pedig Minarykoval probált elbánni

-Kagome ezt mért tetted? kérdezte aggodva a szellem és megölelte a lányt akinek a hasán egy seb tátongott

-Sze... szeretlek.. mondta elhallo hangon és kilehelte a lelkét

-A gömb soha nemtéved. Elpusztult a fatyad és a mocskos halando is... Jaj mennyire sajnálom. nevetett Minaryko de szavai süket fülekre találtak.

-Te áljcsak meg! kiabálta Sango és eldobta a csontbumerángott

-Kagome nemhagyhatsz igy itt. mondta a szellem és elszagatta a láncokat malyd a tensaigáért nyult. Mikor meglátta a küldtteket megölte azokat de valami mégsem stimmelt Kagome hasán a seb nemgyogyult be.

-Most elástad magad. nevetet Minaryko

Kagome kinyitotta a szemeit ami vörösen csillogott, nevetni kezdett és hosszu agyarai kivillantak. Hoszu vérszinü körmei nöttek és az arcán méregcsikok lettek.

-Kagome... mitörténik vele? kérdezte kétségbeseve a szellem

-Vigyáz Minaryko varázslata alat áll! kiáltotta Miroku de Sesshoumaru rá se hederitett. Megölelte a lányt evvel lefogta a karjait de az kapálozni kezdett. Sesshoumar erössen ölelte a lányt.

-Naraku most végzek veled egyszer és mindenkorra. kiabálta dühösen Inuyasha. Naraku mozdulni sem tudott mert Kikyou nyilai a földnek szegezték.

-Nem értitek te nemölhetsz meg engem! kiabálta magábolkikelve Naraku

-Tévedsz! Naraku véged!!!! malyd magaelé tartotta a Tessaigát mikor megjelent a szélborda belehasitott. A hatalmas pusztitás ledöntötte a kastély eggyik oldalát Naraku hején pedig csak 3 nyilvesszö maradt némi ruhacafattal alatta és a kard retentö erejének jelei.

-Ennek vége. jelentette ki Inu

-Mennyi szenvedést okozott nekünk. nézett a hejre Kikyou

-Én mondtam hogy megfizet azért mert ellened uszitott. Annyi minden történt azota de egyetlen egytlen egyszer nemkértem tölled bocsánatott. Lehetett volna annyi eszem hogy látom hogy mitörténik körülöttem. Miattam haltál meg. mondta Inuyasha elkenödve -Bocsáls meg

-Inuyasha én nem haragszom rád és nem is fogok. Vissza kaptam az életem hálla az égkönek és neked. Akkor amikor ez a tragédia történt... nem volt hibás egyikünk sem. Naraku tehetett mindenröl de most megfizettet érte és minden másért is.

-Kikyou... Szeretlek. mondta és megcsokolta a lányt

-Gyere segitsünk a többieknek...

-Miroku vigyázz! kiáltotta Sango mert a bumerángott Minorykounak dobta de az kitért a támadáss ellöl igy a bumeráng egyenesen a fiu felé igyekezet. Nehezen de sikerült kitérnie elölle.

-Látom Narakuval végeztetek de velem nemfogtotk látom a jövöt és irányitom azt... kiabálta és egy csapást küldött Sango felé

-Kagome necsináld ezt, térj magadhoz! mondta szinte könyörögte és magához huzta a lányt. Kagome elsönek hadakozott utánna gunyosan mosolyogni kezdett és engedett a szellem ölelésének mikor a szoritás lejjeb engedett Kagome a szellem hátára tette az egyik kezét másikat pedig a vállára.

-Kagome... sutogta Sesshoumaru mert azthitte hogy Kagome végre magához tért. Kagome ismét nevetni kezett és az egyik keze a hátába mélyett a másik kezén a karmokkal elvágta a szellem ütöereit.

-Miért? kiabálta a szellem kétségbe esve és térdre rogyott

-Álj csak meg!!! mondta Inuyasha és leütötte Kagomét. -Sajnálom de most jobb ha inkább az arcodat sajnálod mint a gyermeked apját. mondta és az eszméletlen lányt Kikyou elé rakta. -Vigyáz rá. Te jolvagy báttyo?

-Megmaradok. mondta fálydalmas hangon de a kezében lévö tensaiga hamarosan elkezte begyogyitani a sebeit. -De vele mivan? kérdezte idegesen

-Minaryko a jövöt akarja irányitani ezért tartja Kagome tudatátt most börtömbe. Ameddig él a josnö Kagome elmélye nemlessz szabad.

-A gömb ha a gömb megsemmisül ö is. mondta Kikyou

-Akkor ép ideje hogy végezzek evvel a boszorkával. mondta és a josnönek támadt Inu pedig utánna indult

-Véged! mondta Sesshoumaru és egy kisseb csapást küldött a josnö felé hogy Sango és a szerzetes ne sérüljenek meg.

-Látod mennyire gyengültél két ilyen szánalmas halando miatt nem teljes erödböl támadsz. Tudod mit jelent ez? A halálod. nevetett a josnö

-Te ezt csak hiszed... mondta Sesshoumaru és egy ovatlan pillanatba levágta a josnö kezeitt. A kezek a porba hultak a gömb pedig Sessy lába elé -Látod te se tudsz mindent a jövöröl.. nemhogy azt irányitani... mondta és a gömbre taposot. -Ezt Kagoméért kapod! mondta és a gyöngyre nyomta a lábát amin repedések jelentek meg. -Ezt azért mert annak az átkozott Narakunak segitettél! Ezt pdig azért mert a gyermekemet is megölted! üvöltötte a szellem egyre dühösebben Minoryko már a földön fetrenget szemei rengeteg szenvedést tükröztek de ez mongyuk nem hatotta meg Sesshozmarut söt méginkább dühitette. -Ezt azért mert bántottad a barátaimat!!! Szayoanara!!! mondta és minden erejével a gömbre taposott ami széroppant. Hatalmas ezüstös fény árasztott el minent és Minoryko utolso eltorzult sikolyával a fény is eltünt.

-Ezt megcsináltad. mondta elismeröen Inu

-Kagome... mondta Sesshoumaru és kedvesére pillantott, aki ismét halott volt. A kezét a Tensaigára tette. Miesz ha nemfog sikerülni? Ha nemlátom viszont soha? gondolta de már a kard a kezében volt. Köny gyült össze a szemeiben és a kardot magaelé tartotta. Tensaiga kérlek téged segits... Ebben a pillanatban meglátta az alvilág küldötteit és meglenditette a kardott.

-Nem halhatsz meg! mondta és megölte a küldötteket.

Térdre ereszkedett és várta mikor ébred fel a lány.

-Sesshoumaru. szolt Kagome gyengén

-Kagome.. mondta és magához ölelte a lányt

-Neharagudj... nemtudom mitörtént velem... megakartalak ölni... ne neharagudj. zokogta Kagome

-Semmi baj. Töllem nemszabadulsz meg olyan könnyen! nyugtatta Sesshomaru és lágyan ölelte a lány derekát

-Menjünk innen. mondta undorodva Sango kisidö után.

Epilogus

Jopár nap beletellet még visszaértek Kayde anyo falujába de ot elmesélték hogy Naraku soha nemfog ártani senkinek. Kiderült azis hogy Kagome gyermeke teljesen jolvan és hogy az apuka nemcsak egy gyermeknek örülhet.

-Kagome aztmondtad két gyerekem lesz?! kiabálta önfeledte a szellem

-Dupla öröm! vigyorgott Inuyasha

-Nem bánom! mondta és boldogan huzta magamellé Kagomét

-Inuyasha és te mitszolsz hozzá? nevetett Kikyou

Már mindenki tudta hogy aznap mikor Kagome sirt mitmondott neki este Sesshoumaru. A lány nembirt magával és elmesélte Sangonak és Kikyounak hát persze ök meg tovább adták. Már csak arra vártak mikor békülnek ki igazán.

-Mégis miröl beszéltek? fakadt ki mérgesen Inu

-Szerintem azt malyd elmondja a bátyád. mondta Sango

-Mit kell elmondanom mégis miröl beszéltek...? gyanakodva nézett Sessy Kagome nevetö arcába

-Meséld el neki azt amit nekem mondtál aznap este amikor sirtam. mondta vigyorogva és mindanyian bementek a kunyhoba

-Te tudod mitakarnak? kérdezte Inu

-Azthiszem igen. mondta és megcsoválta a fejét

-És

-Egyszerü nemakarják hogy veszekedjünk. magyarázta Sesshoumaru magában vigyorogva

-És?! szolalt Inuyasah tanácstalanul

-Szerintem menni fog. nevette elmagát a szellem

-Akkor jo. nyujtott kezet a Inuyasha a bátyának

-Szent a béke? viszonozta a kéznyujtást Sessy

-Szent a béke. mondta és elsönek megszoritotta a bátya ujjait malyd átölelte a vállát. -Egyébként tudom mitmondtál aznap este. vigyorogta a félszellem

-Micsoda?! csatant fel a szellem

Inuyasha csak vigyorgott malyd szaladni kezdett.

-Álj meg! Mitkébzelsz te magadrol? Kihalgatsz és most meg a pofámba mondod hogy tutsz mindent!! Alj meg most mert ha utolérlek méalaposabban elátom a bajodat! kiabálta és a testvére után eredt

Kagoméék a kunyhoban fetrengtek a nevetéstöl mert az ablak alat mindent láttak és hallotak.

-Ezek soha nem nönek föl még én vagyok a gyerek. mondta nevettve Shippou

-Végre kibékültek. mondta Kikyou és Kagome vállára tette a kezét.

Fin!!!