27. fejezet

A sampongyár épülete

Aznap a kis csapat ellátogatott a Kagura által megjelölt búvóhelyre. Egy régi, lerobbant raktárépület volt. Kitört ablakok, rég nem használt omladozó kukák, kóbormacskák és hátborzongató érzés. Hirtelen Sesshomaru jelent meg a hátuk mögött.

-        Látom, végül jól döntöttetek- mosolygott. Ekkor minden lehetséges búvóhelyről harcosok álltak elő. Mind kardot rántottak. Szegény Kagome fegyver nélkül maradt. Inuyasha nekirohant egy harcosnak, aki két vasgolyóval harcolt. Azt kapta Kagome, és fintorogva, de nekiállt a küzdelemnek. Ugyan könnyen legyőztek egyet-egyet, de sokan voltak. Az egyik bevetett valami robbanótöltetet. Sesshomaru arrébb lökte őket.

-        Nektek tovább kell mennetek!- kiáltotta.

-        Sesshomaru!- üvöltött Inuyasha és a füst felé nyúlt. A többiek visszafogták.

-        Utáltam, de akkor is az egyetlen családtagom volt- motyogta Inuyasha.

-        Nem eszik olyan forrón a kását, öcsi!- Sesshomaru alakja jelent meg a füstből kitámolyogva. Az oldalát fogta, kissé begörnyedt, a szája szélén vér csorgott le. Csupa kosz és seb volt, de mosolygott. Ahogy szabad levegőre ért, összecsuklott.

-        Inuyasha! Nektek kell legyőznötök Narakut! Menjetek-, nyögte. A harcosok eltűntek és a kis csapat rohant befelé az épületbe. Puff! Egy nindzsa lépett eléjük.

-        Jaj, de jó!- mosolygott Miroku és nekiugrott. A nindzsa remek harcosnak bizonyult, és gyorsan vágást ejtett Mirokun.

-        Menjetek tovább!- mondta Miroku és elterelte a nindzsa figyelmét. A többiek továbbrohantak. Kagurával futottak össze.

-        Kagura?!- álmélkodott Kagome.

-        Pszt! Úgy kell tennünk, mintha harcolnánk!- suttogta Kagura.

-        Kagura!- játszott Sango.

-        Most meghaltok!- mosolygott Kagura és nekik rohant. A legyezőjével hatalmas porfelhőt csinált, és úgy tettek, mintha harcolnának. Naraku a kamerán csak kezeket, lábakat, kardot vagy legyezőt látott, és sikkantásokat hallott. Mire a porfelhő eltűnt, Kagura „véletlenül” kiesett az ablakon. Sesshomaru értetlenül nézett rá.

-        Maga kicsoda?- kérdezte Kagura és felállt.

-        Sesshomaru. És magácska?

-        Kagura. Mit keres itt?

-        Az öcsémnek jöttem segíteni.

-        Inuyashának?

-        Igen- Sesshomaru alig nyögdécselt. Kagura lehajolt hozzá.

-        Na, Kagurának vége, gyerünk tovább!- intett Sango, de útjukat állta egy nagyrakás harcos. Kagome és Inuyasha egymásnak háttal beálltak.

-        Sango! Menned kell tovább! Mi feltartóztatjuk őket, neked le kell győznöd Narakut! Állj bosszút helyettünk is! Az apámért és a nagybátyámért!- kiáltotta Inuyasha.

-        Az én apámért! Ayaméért és az ásatásért!- folytatta Kagome. Sango egy ideig csak állt, aztán elrohant. Egy nagy terembe lépett. A terem végében Naraku állt.

-        Hát újra találkozunk, Sango!- mosolygott. Sango megszorította az Ékkövet a nyakában.

-        Naraku!- sziszegte.