Az elrejtett szerelem felismerése

2. rész: Inuyasha álma

Inuyasha egy gyönyörű réten találta magát. A madarak daloltak, a virágok meg bódító illatot áraztottak magukból. Inuyasha sétált és közben a tájban gyönyörködött. Nem messze megpillantott egy gyönyörű vízesést. A víz kristálytisztán csillogott, ahogyan a nap sugarai megtörtek rajta. Inuyasha miközben szinte beleszeretett a tájba hirtelen valami mocorgást hallott az egyik bokor csoport irányából. Maga se tudta miért, de felugrott egy fára, ahonnan az egész területet be lehetett látni, de őt nem láthatta senki. A bokrok mögül nem más, mint Kagome lépett ki. „Vajon mit keres itt?” gondolta Inuyasha.

-         Ó, milyen gyönyörű egy hely! Szinte mesébe illő – miután körülnézett és úgy vélte, hogy nem látja senki elkezdett vetkőzni. Lassan lekerült róla az egyenruha, majd a fehérnemű is, és úgy állt a tó mellett, ahogy Isten megteremtette.

Inuyasha fülig vörösen és kikerekedett szemekkel figyelte a lányt. El akarta fordítani a fejét, de valami titokzatos erő nem engedte neki. „Jaj, de gyönyörű, nem is lehet halandó, hanem egy angyal.”

         Kagome kijött a partra és megtörülközött, majd lassan felöltözött. Inuyasha közben leugrott a fáról és közelebb ment a lányhoz, akin még csak a szoknyája volt. Kagome hirtelen megfordult és szembe találta magát Inuyashaval. Kagome már éppen sikítani akart mikor a fiú hirtelen megcsókolta. A lány nem nagyon ellenkezett, inkább élvezte a csókot. Mikor szétváltak Kagome folyamatosan Inuyasha nevét ismételgette.

         Inuyasha arra ébredt, hogy valaki lökdösi.

-         Inuyasha ébredj!

-         Ki, mi, hol? Kagome?

-         Nem, kedves barátom, nem Kagome vagyok, hanem Miroku. A lányok elmente fürödni, amíg te alszol. Csak elég furcsán viselkedtél: állandóan elpirultál, és érdekes dolgokat motyogtál. Egyébként is miből gondoltad, hogy Kagome vagyok? Csak nem vele álmodtál? – a szerzetes arcán egy hatalmas vigyor jelent meg.

-         Miroku mit képzelsz rólam? – Inuyasha dühöngött de közben el is pirult.

-         Inuyasha nyugodj meg! Nem bűn az, ha álmodozol a nőkről. De mond el, hogy pontosan mi is történt veled az álmok világában! – Inuyasha mindent elmesélt Mirokunak.

-         Ó, én ostoba! Kérlek, ne haragudj rám!

-         Na de miért haragudnék?

-         Jaj, Inuyasha, he most nem ébresztettelek volna fel, akkor talán más is történhetett volna közted és Kagome között. – Miroku egy hatalmas vigyort engedett meg magának.

-         Miroku mit képzelsz te rólam, én nem vagyok olyan, mint te, vagy Kouga! Nem akarok semmi olyat Kagométól, ne is beszéljünk róla többet és kérlek a lányoknak egy szót se erről. Ez egyébként is csak egy buta álom volt.

-         Inuyasha! Nem tudtad, hogy az álmok azt mutatják, amit igazán szeretnénk?

-         Ez nem igaz én nem érzek semmit Kagome iránt! „Vagy talán mégis?”