10. fejezet

Az éjszakai műszak

Aznap este egy árny mászkált a lépcsőházban.

Másnap reggel már mind kint voltak a nappaliban, csak Kagome hiányzott.

-        Kagome!- Sango benyitott Kagome szobájába. Éppen egy pohár víz volt a kezében, amit leejtett.

-        Kagome eltűnt!- ment vissza a fiúkhoz sápadtan. Újra próbálkoztak a mobilos trükkel. Kagome azonnal felvette. Csak halovány hangokat hallottak.

-        Valószínűleg nála van - jelentette ki Sango.

-        Várj csak!

-        Nahát, felébredtél?- hallatszott a háttérből. Miroku megborzongott a hang hallatára.

-        Ugyanaz a muksó, igaz?- szólt Sango. Miroku bólintott.

-        Legalább tudjuk, hol keressük.

A házon egy felirat volt: HeHeHe! Nem találtok meg! Nem találjátok ki, hogy egy forró helyen lakok!

- Talán a fürdőben?- tette fel Inuyasha.

- Nem. A vulkánban!- mondta Miroku.

- Igaz. A vulkánban? Nem nézel túl sok filmet?- kérdezte Sango.

- Emlékszem rá, hogy iszonyatosan melegem volt, amikor nála „vendégeskedtem”. Valamiért szeretheti a meleget- mesélte Miroku. Tehát elmentek a legközelebbi vulkánhoz. Azonban a vulkánhoz csak egy feljáró volt, amit nem tudtak megtalálni.

- Hol lehet az az átkozott feljáró!- kutatott Miroku a térképen.

- Ah, megvagy!- diadalmasan irányította Sangot a feljáróhoz. Ekkor már esteledett, úgyhogy a feljáró lábánál pihentek meg.

- Ki alszik a kocsiban hátul?- kérdezte Inuyasha.

- Én!- jelentkezett Miroku. Végül kő-papír-ollóval döntötték el a dolgot. Inuyasha nyert. Sango és Miroku elől aludtak, ülve. Az éjszaka közepén egy nagy robajra ébredtek.

- Onnan jön!- mutatott a vulkán tetejére Sango és a sportkocsi teteje hátrament.

- Ez kabrió?- kérdezte Miroku. Sango bólintott és beindította a motort. A menetszél Inuyasha arcába fújta a lány hosszú haját. Végre felértek a hegyre.

- Be kell oda mennünk!- Sango levette a farmerdzsekijét. Miroku is levette, és a kocsiba dobta a kabátféléjét. Pólóban rohantak a vulkán belsejéhez. Oldalt találtak egy vasajtót, amit csak megfeszített erővel tudtak felemelni. Ekkor már hajnalodott. Inuyasha szagolt valamit. Így elváltak. Miroku és Sango mentek tovább.

- Megpusztulok a melegtől-, nyögte Sango.

- Nem vagyunk egyedül- mondta Sango és egy sötét sarokra mutatott. Egy sötét sarokból két szempár nézett rá. A lány teljesen megdermedt. Miroku először Sango-t nézte, aztán az árnyékos sarkot. A két zöld rájuk meredt. Miroku közelebb ment, de a szempár eltűnt. Mentek tovább. Most a plafonon tűnt fel rengeteg ilyen szempár. Denevérek voltak, és szó szerint lerohanták őket.

- Ezek harapnak!- sikított Sango.

- Milyen dögök vagytok ti?- hajtotta el őket magától Miroku. A denevérektől alig látott.

- Ááá!- Sango a földön feküdt. Miroku közelebb ment hozzá és elhajtotta mellőle a denevéreket, akik lassan eltűntek. Nemsokára Mirokuval szemben egy kutya állt. Sárga szemekkel bámult a fiúra. A fogai egy kicsit véresek voltak. Miroku Sangora tekintett. A lány vállán egy harapás volt. Előrántotta a kardját, és megvágta a kutya mellkasát. Az eb vinnyogott egyet fájdalmában. Pillanatok múlva Miroku rohant ki egy járatból, a denevérek által üldözve. A kutya elmenekült.

- Hát itt meg mit történt?- nézett körbe Inuyasha.

- A kutya. Segíts- Miroku tömören válaszolt és szegény Inuyasha nem igazán, értette meg, de segített Mirokunak vinni Sangot. A lány nemsokára kinyitotta a szemét.

- Miroku felébredt!- tájékoztatta barátját Inuyasha. Sango kiugrott a fogásukból.

- Hol a kutya?- kérdezte.

- Passz. Jól vagy?- érdeklődött Miroku.

- Persze, semmi bajom.

- Milyen kutya?- értetlenkedett Inuyasha.

- Amelyiket elkergetted!- válaszolt Miroku és így haladtak tovább.