5. fejezet

Az ásatás

Másnap hajnalban indultak útnak, nehogy valaki meglássa őket. Reggel négy óra volt és mind félálomban voltak. Mivel a sötétre még egy kis köd is rátett, Sango majdnem nekiment egy fának. Nagyokat ásítoztak. Betértek az első kávézóba, ami nyitva is volt. Ittak egy-egy kávét, feléledtek és megreggeliztek.

-        Szóval, ma hova megyünk?- kérdezte Miroku és betömött a szájába egy jó nagy adag rántottát.

-        Az ásatásra- válaszolt Sango.

-        Oh! Sango! És nem fogunk ásni, ugye?- nyögte Kagome.

-        Persze, hogy nem!- válaszolt a kérdezett.

-        Akkor minek megyünk oda?- csámcsogta Inuyasha.

-        Hogy nyomozzunk!- felet Miroku.

-        Hát, itt semmi sincs- nézett körül a félbehagyott ásatáson Kagome. Sango belebotlott valamibe. Egy kis zöld ásó volt az.

-        Ez Kohakué volt- mosolygott. Kagome visszamosolygott. Valami megcsillant a földön. Miroku felvette a csillogó csatot.

-        Ez pedig Ayaméé - mondta és elrakta a kabátzsebébe, pont a mellkasa bal oldalán.

-        Mégis van itt valami- nézelődött Inuyasha. Beleugrott egy gödörbe és körültekintett.

-        Inuyasha!- visított Kagome. Inuyasha fölött egy hatalmas oszlop állt, ami elkezdett dőlni felé. Kagome a földre tekintett. Talált két vasgolyót lánccal összekötve. Felkapta és eldobta. Az oszlop darabokra tört.

-        Köszi!- fújta ki magát Inuyasha.

-        Te ilyen jól tudsz harcolni?- kérdezte Miroku.

-        Igen. Az apám is harcolt.

-        Hogy hívták az apádat?- puhatolózott Inuyasha.

-        Jana Higurashinak- válaszolt a lány és megigazította a haját.

-        Totosai mesélt nekem róla. Rengeteg díjat nyert. De megölték-, mondta Inuyasha. Sango Kagome vállára tette a kezét.

-        Pedig Totosai szerint tehetséges volt, csak nagyon makacs- folytatta Inuyasha, Miroku meg inkább hátrahúzódott. Kagome megfordult és égett a dühtől.

-        Nincs benned semmi tapintat? Neveletlen fráter!- kiabált a lány. Sango szúrósan nézett a fiúra. Inuyasha bűnbánóan mosolygott.

-        Benned tényleg nincs semmi tapintat!- jelentette ki végül. Miroku csak kuncogott magában, míg Inuyasha a lányokat engesztelte. Mintha valaki nézte volna őket. Mikor Miroku arra nézett, az alak eltűnt egy nagy rakás fa mögött. A férfi először a másik háromra pillantott, akik belemerültek a veszekedésbe, majd a farakásra. Elindult a farakáshoz. Benézett mögé, nem látott senkit. Beljebb ment. Egy puffanást hallott a háta mögött, de mielőtt megfordult volna, az árny megfogta a nyakát. Valami vattaféleséget szorított az orrához, aztán elaludt.

-        Inuyasha, beletiportál a lelkébe!- tudósított Sango.

-        Kagome, légy szíves bocsáss meg!- könyörgött Inuyasha.

-        Reménytelen!- morgott Sango.

-        Te ne szólj bele!- kiabált Inuyasha.

-        Miroku, ugye, hogy igazam van!- Sango megfordult és csodálkozva bámult maga elé.

-        Hol van Miroku?- forgolódtak a többiek.

-        Miroku!- szólongatta Inuyasha.

-        Kaja van!- kiáltott Kagome. Semmi válasz. A lányok kezdtek aggódni.

-        Ugyan, elég talpraesett gyerek! Semmi baja sincs. Biztos csak elment valahova, mire hazaérünk, ott toporog majd az ajtó előtt!- legyintett. Ezzel hazamentek, de az ajtó előtt nem volt senki, és mögötte sem.

-        Hát, itt nincs senki-, mondta Kagome.

-        Mostmár kezdek aggódni!- Sango kinézett az ablakon. Már 11 óra, és Mirokunak semmi nyoma nem volt.

-        Felhívhatna!- morgott Inuyasha. Kagome tárcsázta Miroku mobilját, és ők nem látták, de a telefon a farakás mögött csörgött.

-        Semmi- ingatta a fejét a lány. Csengettek.

-        Nyitva!- kiáltott ki Sango és még mindig kihajolt az ablakon. Inuyasha a kanapén tehénkedett Kagome pedig a telefon mellett állt.

-        Megjött a pizza!- Shippou jelent meg az előszobában, pizzafutár egyenruhában.

-        Végre!- Inuyasha felállt és kifizette a kaját.

-        Hé, és a borravaló!- csattant fel Shippou.

-        Mi van, törpe?- kérdezte Inuyasha fölényesen. Sango odadobott néhány aprót Shippou markába, aki elégedetten távozott, és az ajtóból még egyszer kiöltötte a nyelvét Inuyashára.

-        Innen sem rendelek többé!- ordított utána Inuyasha, teli szájjal. Kagome újra tárcsázott, és most felvette valaki.

-        Jé, egy mobil! Halló!- szólt bele egy fiatal női hang.

-        Halló! Hol találták ezt a mobilt?- szólt bele Kagome. Sango odament mellé, Kagome pedig elfordította a kagylót, hogy mindketten hallják.

-        Tsubasa, hol vagyunk?- kérdezte a hang.

-        A régi ásatáson, Amina- válaszolt a háttérből egy férfihang.

-        A régi ásatáson.

-        És azon belül hol?- faggatózott Kagome.

-        Egy farakás mögött- Egy kicsit rémlett nekik, láttak egy farakást a közelben.

-        És nincs senki a közelben?- kérdezősködött Sango.

-        Nincs erre egy lélek sem.

-        Tudnak várni egy pillanatot? Mindjárt ott vagyunk!- szólt bele a kagylóba Kagome.

-        Persze hogy tudunk.

-        Inuyasha, van egy nyomunk!- Sango a dzsekije után kapott. Inuyasha felugrott a fotelból és rohantak az ásatásra.

-        Köszönjük, hogy megvártak- mosolygott Sango. Inuyasha lihegve borult a vállára.

-        Minek ez a nagy rohanás?- lihegte.

-        Kagome!?- a lány csodálkozva nézett Kagoméra.

-        Tamira!?

-        Ti honnan ismeritek egymást?- kérdezte Sango.

-        A suliból- válaszolták a lányok egyszerre.

-        Anyunak ne szólj, légyszi!- könyörgött a lánynak Kagome, aki bólintott. Sango bement a farakás mögé.

-        Fura szag van-, jegyezte meg Inuyasha.

-        Milyen szag? Én nem érzem- Sango lehajolt a földre.

-        Itt valakik jártak. Az egyik innen jött, a másik meg onnan ugrott le- a lány közben mutogatott.

-        Kloroform- állapította meg Tamira barátja.

-        Kloroform? Az meg mi?- kérdezte Inuyasha. Kagome és Sango megdermedtek.

-        A Kloroformtól elalél az ember. Mintha elájulna-, magyarázta végül Kagome.

-        Ez azt jelenti, hogy Mirokut valaki elrabolta?- kérdezett rá Inuyasha.

-        Igen, te észkombájn!- kiabált Kagome.

-        Kagome, elmehetünk?- kérdezte Tamira.

-        Persze. Nagyon köszönjük a segítséget! Nélkületek idáig nem jutottunk volna semmire.

-        Kagome, nem tudom, hogyan keveredtél ebbe, de megígérem, hogy nem szólok senkinek és fedezlek. Találjátok meg a barátotokat!- búcsúzott Tamira. Kagome hálásan integetett neki.

-        De ki?- Inuyashának lövése sem volt róla.

-        Ugyanaz, aki rád borította az oszlopot!- válaszolt a kérdésre Sango.

-        És az ki volt?- kérdezősködött tovább a hím.

-        Te tényleg ilyen hülye vagy, vagy csak játszod?- Kagome kezdett dühbe gurulni.

-        De mit kereshetett itt.

-        Talán láthatott valamit és megnézte mi az - tette fel Inuyasha.

-        De okos vagy!- csapta össze a tenyerét Sango.

-        Na ugye!- büszkélkedett Inuyasha.