1 fejezet

Kagome uj élete

Kagome már lassan egy hete volt othon a saját világában, mert nagyon egyedül érezte magát. Miota visszaszerezték Narakutol az egész égkövet és Kikyo uj életre kellt Inuyasha és Kikyo ujra egymáséi lettek. Már lassan két honapja volt ez de nagyon nehéz volt neki hogy mellete nem áll senki. Szerette ökett együt látni, nem zavarta öt semmi mert már nem volt szerelmes Inuyashába csak valakinek a közelsége hiányzott. Sango és Miroku is egymásra találtak egyedül érezte magát és nagyon magányosnak.

-Anya mennem kell! mondta Kagome intet és felszaladt a hátizsákjáért és még elrakot egy-két dolgot utánna pedig leszalad elbucsuzott a család többi tagjával és a kuthoz ment.

Éppen mászot kifelé a kutbol amikor egy sikolyra lett figyelmes. Futásnak eredt a hang irányába mikor odaért egy csunya sáskadémont látott meg aki épp Rint tartotta fogva. A kislány csak sikitozni tudott és kalimpált a levegöben.

-Engedd el azonnal. kiabálta Kagome és egy nyilvesszöt huzott elö

-Te neked ebbe semmi beleszolásod hacsak nem akarsz te is a vacsorám lenni. mondta a sáska és meglobálta a kislányt

Kagomének felszököt a punpája nemszerette ha a kissebbet bántják. Elövette az ilyat és a sáskadémon felé lött. A démonnak egyenesen a két csápjaközé furodott a nyil. Rin leesett a földre mellette pedig a sáska terült el.

-Rin Rin jolvagy? kérdezte odaszaladt a kislányhoz aki csak bolintott.

-Rin! hallotak meg egy ismerös hangot. Kagome rögtön felismerte hogy Sesshomaru az. Nagyon félt tölle de nem szaladt el mert a kislány nem engedte. Igaz Rinhez közel ált hozzá de a szellemtöl nagyon félt. Sesshomaru megált Kagome elöt aki remegni kezdett félelmében Rin pedig felkelt a lány öléböl.

-Itt vagyok Sesshomaru nagyur. mondta megbáno hangon

A szellem féltérde ereszkedett és ölébe vette Rint.

-Mégis mért csavarogtál el? kérdezte a szellem ingerülten

-Csak virágot akartam szedni neked, mert mostanában mindig olyan szomorunak látlak és nem akarom hogy mindig bánatos légy. Rin a földre nyult és egy öszetépázott csokrot nyujtott oda gazdájának. Sesshomaru csak mosolygott egyet és letette a lányt.

-És te mitkeresel itt? kérdezte szigoru hangon és Kagoméra nézett.

Kagome önkéntelenül megjedt a szigoru hangtol és kicsit megremegett.

-Nagyuram ne báncsd ö mentete meg az életem... ha ö nincs már meghaltam volna.

-Köszönöm. mondta hidegen a szellem és sarkonfoldult

-I... Igazán nincs mit. mondta Kagome leesett állal

Rin párpercig figyelte Kagomét malyd uttána megvonta a vállát.

-Köszönöm.. mondta kedvesen és megölelte Kagomét malyd Sesshomaru után futott.

Furcsa egy család.... gondolta magában felált öszekaparta a hátizsákját és megindult Kayde anyo háza felé. Sétálva figyelte a tájat gyönyörü volt itt a hajnal és mesés ahogy a napkorong elérte a hegyek tetejét. Kagome gondolataival játszot és a napot figyelte hogyan jön fel.

Sesshomaru tényleg ennyire megváltozott volna? Hisz olyan kedves volt Rinnel és mosolygott is ammi nem rá vall... Rádásul még nekem is megköszönte azt hogy segítettem Rinnek (igaz nem a legkedvesebb modorával tette de akkor is valami). Gondolataitol kicsit jobkedve let és már nemláta olyan szürkének az itteni dolgokat.

-Kikyo nemszednél le innen?! hallota meg Kagome Inuyasha ingerült hangját

-Hát nem!!! hallota Kikyotol a vállaszt

-Mitörtént veletek? kérdezte Kagome értetlenül mikor meglátta Inuyashát a fának szegezve a ruhájánál fogva és Kikyot akinek a kezében az ily volt

-Kagome... örülök hogy látlak!!! mondta Kikyo -Gyere menjünk innen hadjuk itt ezt a tuskot!!! mondta ingerülten

-Nem kellene leszednünk onnan? kérdezte Kagome

-Malyd lejön ha akar...

-Esetleg csak ruha nélkül a te nyillad biztos nem tudja kiszedni a fábol. mondta Kagome nevetve -Egyébként mi történt?

-Kagome inkáb segítenél minthogy kinevetsz a hátam mögött! mondta a félszellem ingerülten

-Segíteni... én.... nemvagyok teljesen bolond!? Gyere le magad ha tudsz! nevettet Kagome. És a kétlány sarkon fordult Inuyasha még egy jodarabig kiabált de miután észrevette hogy csak a madarak figyelik hogy valaki üvöltözik abbahagyta

-Anyira kitud hozni a sodromból csak nekem nem használ az hogy fekszik... mostis azon kapta fel a vizet hogy egy beteg embert gyogyitottam és féltékenységi jelenetet rendezett egy malydnem halott ember miatt....  mondta ingerülten Kikyo -Arrol nem is beszélve hogy volt vagy 50 éves az az ember...

-És most mi lesz vele? kérdezte Kagome

-Az már az ö baja.... Malyd jön... ha meg nem, itt marad felöllem aztán azt csinál amit akar...  vont vállat mérgesen Kikyo -De mond Kagome hogy-hogy egy hétig nem voltál itt? Nagyon aggodtunk miattad. Azelött is nagyon szomorunak láttalak és ez nagyon rosz érzést váltott ki belölem.

-Pedig semmi bajom csak... csak egy kicsit magányosnak érzem magam... és egyébként azért voltam othon egy hétig mert a vizsgámat kellet megirnom.  felete a lány elgondolkozva

-Az bánt hogy Inuyasha és én...

-NEM! Nem dehogy is! szakitotta félbe Kikyot Kagome

-Akkor jo.

-Tudod nem is tudom de miota az égkö összegyűlt azóta olyan máshogy érzem magam. Nemszeretem már rég Inuyashát csak magányosnak érzem magam körülöttem mindenki boldog. Miroku és Sango, Inuyasha és Te.. szoval

-Értem. De nem kell aggodni miatta mert te nagyon különleges és kedves lány vagy. Biztos rátalálsz az igazira. mondta Kikyo és megölelte a lányt

-Köszönöm. Amugy mitörtént? Volt valami mig nemvoltam itt? kérdezte Kagome

-Nemigazán. A szokásos. Csak Sesshomaru volt itt megint szokás szerint elpáholták egymást... Fárasztóak. mondta Kikyo

Mire a faluba értek felkelt a nap. Miroku és Sango kinnt dolgoztak a földeken mert segítettek a falusiaknak.

-Kagome de örülök hogy végre itt vagy! kiáltotta Sango és megölelte barátnöjét

-Hogy hogy ennyi ideig nem jártál itt? érdeklödött Shippou

-Szia Kagome! köszönt Kayde és Miroku

-Sziasztok. Örülök hogy látlak benneteket. mondta Kagome boldogan

A nap további részében beszélgettek és csak késö este jutottak arra a döntésre hogy majd holnap elindulnak mert beszélni kell Juryval a josnö segédjével ö talán tudja hol rejtözködnek Narakuék.

-Holnap reggel indulunk. jelentette ki Miroku

-Akkor addig én elmegyek egy kicsit lefürödni. Ti jöttök lányok. kérdezte Kagome élénken

-Kikyo.. szolt Inuyasha és nem engedte el a lányt

-Most nem tudok. felelte Kikyo

-Én megyek. mondta Sango

Megindultak a közeli tohoz. A nap lefele ment vörösre festete az eget Kagome elgondolkodva figyelte hogyan bukik alá a nap. Érdekes dolgot tapasztalt ma egész nap nem gondolt arra a rosz érzésre hogy nem áll mellete senki.

-Kagome.. Kérdezhetnék tölled valamit? kezdte Sango elgondolkozva

-Mond.

-Szoval azt akarom tudni hogy mért voltál oda olyan sokáig?

-A vizsgáim miatt. válaszolta a lány mert nem akarta most elmondani neki is mi bántotta

Sango nem kérdezett többet inkább csak csendben sétált Kagome mellet. Mikor odaértek a tohoz levetköztek és bementek a kellemesen hüs vizbe.

-Kagome miaz a hátadon? kérdezte Sango

-Nemtudom mért mit látsz?

-Csak egy hosszu karcolás. mondta Sango és megprobált hozzá érni de Kagome felsziszentett

-Érdekes eddig észre se vettem. Biztos akkor szereztem amikor Rinnek segitettem reggel. mondta Kagome csodálkozva

-Mért mi történt? kérdezte Sangó

-Nem annyira érdekes csak mikor reggel ideértem nemmessziröl sikitást hallotam, és odarohantam. Rin volt az egy sáskadémon támadta meg. Mikor észrevettem rögtön egy nyillal leteritettem azt a förmedvényt. Hála istennek Rinnek nemesett baja nekemse eddig legalábbis azt hittem biztos merkarcolt a kut amikor lerogytam a kislány mellé. kezdett mesélni Kagome

-És Sesshomaruval nem találkoztál? kérdezte Sango hitetlenkedve

-Dehogyisnem, ép azután jött amikor meghalt a sáska. Rin nevét kiabálta és mikor meglátta akor megölelte. Hogy öszinte legyek nem ugy viselkedet a lányal mint egy szolgáloval ahogy azt korábban emlitette éphogy ellenkezöleg mintha egy családtagja lett volna. mondat Kagome komolyan

-Ugy mint az öccsével? viccelödött Sango

-Nem mintha a lánya lenne. Mikor meglátta a lányt rögtön megnyugodott és a karjaiba vette. Olyan volt az egyész mintha csak egy család lett volna. Aztán megkérdezte hogy hova ment el és mikor meghallota hogy csak azért ment el mert virágot szedett mert szomorunak látta öt akkor megenyhült és amikor megtudtta hogy nekem köszönheti hogy a kislány életbe van megköszönte azt egy zokszo nélkül. mondta lelkesen Kagome

Tényleg mért szomoru? futott át az agyán a kérdés

-Csak nem azt akarod mondani hogy Sesshomaru nem gonosz? csattant fel Sango

-Nem azaz nem tudom... Fogalmam sincs de az biztos hogy ez nagyon különös volt... és ha egy gyerekkel igy viselkedik biztos nem annyira rosz... felelt Kagome

-Nemtudom Kagome. De amit most elmeséltél tényleg nem vall rá. mondta Sango

Kagome bolintott és lemerült a viz alá gondolkozni akart. Lehet hogy csak én voltam vak lehet hogy csak nem tudok odafigyelni és csak ép azért ölelte magához a lányt mert az az ölébe ugrott?! Nem nem olyan volt. Láttam az arcán valamit... itt abbahagyta a gondolkozást mert felkellet jönnie levegöétért.

-Jo a viz... mondta Kagome boldogan

-Azt látom. felelte Sango és lefröcskölte a lányt

-Sango ne játsz velem... mondta fenyegetve az ujját mutatta

-Ne? és ujjbol lefröcskölte a lányt

Egy joideig jácadoztak a vizbe mikor megunták kimentek a partra megtürölköztek és figyelték a fák tetejét. Nemakartak viszamenni nagyon jol érezték magukat a parton.

-Kagome nemrosz neked igy egyedül? kérdezte Sango komolyan

Na most vagy elmondta Kikyo amit neki meséltem vagy... hát igen Sangonak nagyon jok a megérzései. Sokmindent észrevesz rajtam. gondolta Kagome

-Az elején nagyon kellemetlen volt de már nem. Ma valahogy nem éreztem magam rosszul lehet hogy jobb nekem köztetek mint othon. felelte Kagome

-Akkor azért mentél haza?

-Igen de mint mondtam a vizsgám is szerepet játszott benne.

-És hogysikerült a vizsgád? kérdezte Sango

-Minden jo lett átengedtek. felelte Kagome és felmosolygott

 -Szerintem menjünk vissza. szolt kis idö mulva Sango

Mire visszamentek már sült a vacsora és égett a tüz. Megvacsoráztak és lefeküdtek aludni. Kagomének nem jött álom a szemére lassan már két orája hasztalan probálta. Lassan felült és a falnak támazkodott csak nézte a tüz parazsát. Miután megunta a leskelödést fölkelt és kisétált. Hüvös este volt a csillagok százai boritották az egett gondolkodott hogy most hova menjen de utánna eszébe jutott az hogy ahoz a toparthoz megy ahol Sangoval lefürdött. Tetszet neki kedves kis helynek találta. Leült a topartra és figyelte a hold hogyan mutat a vizen.

Kagome mit sem sejtet arrol hogy valaki a közelben öt figyeli és gonosz tervet forgat fejében.

Kagome neszt hallot a bokorbol ezért gyorsan felált és elbujt. Nemhozott magával semmit. Egy alakot látott meg mozogni a fák között. Kicsike volt és alacsony. Mikor meglátta az alak arcát megkönyebbülve sohajtott fel. Hisz ez csak egy gyerek. De mit keres itt ilyen késön? tete fel magának a kérdést de nem mert elöjönni a bokorbol.

Szöke haja a földig ért és szoknyát viselt. Kicsit tépázott volt a külseje. Minden fele leskelödött mintha csak keresne valamit. Miután hasztalan "kereset" leült egy köre és hangosan sirni kezdett. Kagoménak elszorult a szive ahogy a kislány zokogott kikelt a rejteghejéröl és a lányhoz ment.

-Szia. szolitotta meg a lányt

A kislány felkapta a fejét és félve hátrálni kezdett

-Nyugodj meg nem bántalak az én nevem Kagome. mondta kedvesen

-Az enyém Sara. mondta szipogva

-Nos Sara mi a baj? kérdezte és közelebb ment a lányhoz

-Apa anya... el... el... nemfejezte be sirva megölelte Kagomét aki csak viszonozta azt és csitíttota a lányt.

-Tssss ne sírj nem esik bajod. Minden rendbe jön. mondta kedvesen

-Azt nehezen hinném..... mondta de hangja nem olyan volt mint az elöbb. Eltozult és furcsa lett. Kagome elakarta lökni a lányt ám az nem engedte el.

-Mit akarsz töllem engedj el! mondta Kagome erötlenül. Ugyérezte minden ereje elhagya és már mozogni se nagyon tudott. Aztán elsötétedett elöte minden.