15. fejezet

A telefon

Az éjszaka közepén megcsörrent a telefon. Miroku leesett ijedtében a kanapéról, hangos kiáltással. Sango, Kagome és Inuyasha dühösen jöttek ki a szobáikból.

-        Nem hiszem el! A gonosztevők nem ismerik a nappalt?- morgott Sango és felvette a telefont. Kagome is ment utána, csak átesett szerencsétlen Mirokun. Inuyasha hatalmasat ásított és ráesett a kanapéra, mintha az ágya lett volna. Miroku éppen előtte egy pillanattal tette fel oda a kezét, hogy feltápászkodhasson, de mikor Inuyasha ráesett, fájdalmasan nyögött egyet. Kagome végre felállt, és felrángatta Mirokut.

-        Gyerünk!- Sango elejtette a telefont, ami a még mindig a földön fekvő Miroku orra előtt lógott, és valami géppisztolydurrogás hallatszott belőle. Csak nehezen tudtak elindulni. Sango visszahajtott a vulkánhoz.

-        Ne!- sivította Kagome.

-        Nyugodj már meg!- nyugtatta Inuyasha. Mindent láva borított. A lábaik alatt valami vörös folyadék folyt le.

-        Mi ez?- hebegte Kagome.

-        Vér- húzta össze a szemét Miroku.

-        Pont ettől féltem!- suttogta magas hangon a lány. Tovább mentek. Sango hátrahőkölt, Kagome eltakarta a szemét, ugyanis nemsokára meglátták Kumusukit, amint véresen feküdt. Inuyasha Kagome vállára tette a kezét.

-        Szörnyű!- suttogta a lány, és egy kicsit ingatta a fejét, közben még mindig a tenyerébe temette az arcát. Miroku odament a férfihoz. Felemelte a csuklóját, aztán csóválta a fejét. Sango összerezzent félelmében. Megbotlott egy kavicsban és elesett.

-        Au!- nyögte halkan mikor a fenekére esett.

-        Meg sem kérdezem, ki volt az - szólt Inuyasha. Ekkor hatalmas robbanást hallottak, és megremegett alattuk a föld.

-        Jaj ne!- morgott Miroku.

-        Várjunk! Hányadika van?- nézett körül Sango.

-        5-dike- válaszolt Kagome.

-        De a bontás miatt a robbantásokat ma hajnalban kezdik!- kiáltotta Sango.

-        Akkor, jobb, ha elkotródunk innen- Inuyasha ezzel a csapat élén futásnak eredt. Mögötte Kagome és leghátul Miroku és Sango rohantak. A robbantást már elkezdték, és valamelyik oldalról mindig kőtömbök szálltak feléjük. Sango megbotlott és elesett. Kb. két métert csúszott a megkeményedett láván. Kagome megfordult de Inuyasha magával rángatta.

-        Sango!- kiáltott Kagome.

-        Megvédi magát! Gyere!- és Inuyasha szinte repült lefelé. Kagome még többször visszanézett. Miroku hátrament felsegíteni Sangot de oldalt robbantottak. Kagome kitépte a csuklóját Inuyasha markából és rohant vissza segíteni. A hegy többi részéről robajlások hallatszottak.

-        Kagome! Gyere vissza!- ordított Inuyasha. Miroku és Sango épphogy kirohantak a por és törmelék közül, máris meglobbant a kihűlt láva és tűz ütött ki.

-        Jól vagytok?- kérdezte Kagome.

-        Jól! Csak menjünk-, utasította a lányokat Miroku. Amint meglátták a robbantóbrigádot, integettek nekik, és kiabálni kezdtek.

-        Mit keresnek maguk a hegyen?- ingatta a fejét dühösen a vezető.

-        Kumusuki temetője. Nyugodjon békében - mondta Miroku. Egy háztetőtől nézték a robbantásokat, amelyeknek távoli robaja elhallatszott hozzájuk. Látták a füstfelhőket, és a tűzet. A hegy teteje lángokban állt. A naplemente megvilágította a csendes várost. Miroku elindult hátrafelé.

-        Hova mégy?- nézett utána Kagome.

-        Kicsit éhes vagyok. Tudjátok tegnap vacsora óta, nem ettünk- szólt. A többiek követték. Inuyasha egyszer visszanézett a hegyre.

-        Inuyasha! Jössz már?- nevetett Kagome a lejáró mellett. A kezéből tölcsért formált.

-        Megyek már!- Inuyasha mellé futott.

-        Én érek le hamarabb!- indult le a lépcsőn Kagome.

-        Csak szeretnéd- felelt harciasan Inuyasha.