17. fejezet

Meglepetés

Inuyasha berontott a fürdőszobába. A fürdőszoba közepén Kagome állt, teljesen meztelenül. Csak egy rövid törölközőt tartott maga elé, ami a nyakától a combja közepéig takarta. Mindketten elpirultak. Inuyasha kiment.

-        Sango, van valaki a fürdőben?- kiáltott ki a lánynak.

-        Igen, Kagome!- hangzott a válasz.

-        Aha, akkor nem megyek be - mormogta és elment. Délután 4 óra volt. Pont, mikor négyet ütött az óra. A plafonon valaki kopogtatott. Sango felkelt és elindult Kaname asszonyhoz. Bekopogtatott az ajtón. Egy kéz nyúlt ki, a nyakára tekerte a boát és berántotta. Fél óra múlva még mindig nem jött vissza.

-        El kellene menni Sangoért!- aggodalmaskodott Kagome.

-        Az előbb én mentem!- hárította el Inuyasha.

-        Én pedig azelőtt! Most Miroku jön- szólt Kagome.

-        Ha annyira aggódsz, menj te!- mondta Miroku. Végülis ő indult fel a lépcsőn. Bekopogott.

-        Tessék!- hallatszott a nevetés bentről. Miroku kinyitotta az ajtót. Sango egy tálcával állt, míg az idős pár pedig nevetve táncoltak. Sango szenvedő arcot vágott.

-        Sango kisasszony! Hol maradnak már az italok?

-        Máris megyek!

-        Nahát, itt van a barátja is, Miroku.

-        Jó napot! Igazából azért jöttem, mert el kellene mennünk, bevásárolni és ahhoz kell Sango is- mentegetőzött Miroku.

-        Jaj, ne menjenek már el!

-        Ha nem megyünk el gyorsan, Inuyasha vagy Kagome riasztják a háziakat-, suttogta Miroku.

-        Kisasszony, hozza már az italokat!- Sango elindult a tálcával. Mikor az öregek nem figyeltek, Sangoék kiosontak az ajtón. Útközben találkoztak egy fiatalasszonnyal.

-        Hello, Sango!- köszönt a hölgy.

-        Szervusz, Momoko! Hogy vagy?- válaszolt Sango.

-        Jól. És te? És ki ez a jóképű fiú?- mosolygott Momoko. Miroku egy cseppet elpirult.

-        Miroku csak barát! Jelenleg ő is nálam lakik Kagoméval és Inuyashával!- mentegetőzött Sango.

-        Igen ilyen volt nekem is, mikor 16 voltam- nevetett Momoko és elment.

-        Üdvözlöm a férjedet!- szólt utána Sango.

-        Átadom!- Miroku és Sango végre beértek a lakásba. Már kezdett sötétedni. Kagome a kanapén feküdt és olvasott. A jobb karját a homlokán tartotta, úgy árnyékolta a szemét.  Inuyasha sehol.

-        Hát te?- kérdezte Sango.

-        Elment boltba- válaszolt Kagome és becsukta a könyvet.

-        Jól érzed magad?- Sango a homlokára tette a kezét.

-        Kicsit sápadtnak tűnsz.

-        Semmi baj- szólt Kagome. Nemsokára Inuyasha is megjött, és megvacsoráztak.

-        Au!- Sango és Inuyasha felugrottak. Kirohantak a szobájukból. Miroku addigra már felkelt a kanapéról. A kanapén Kagome feküdt.

-        Mi van itt?- nézett körbe álmosan Sango.

-        Arra ébredtem, hogy Kagome rámesett- Sango lehajolt Kagoméhoz.

-        Nagyon forró- állapította meg. Közben Kagome felébredt.

-        Csak szólni akartam, hogy rosszul vagyok - mondta.

-        Semmi baj- Inuyasha közben tárcsázta az orvost. Ugyanaz az orvos jött ki, mint aki Mirokuhoz.

-        Hogy van a gyomormosás után?- kérdezte és megnézte Kagomét.

-        Felette a fél lakást- mondta Sango.

-        Igen, ez egy szokásos tünet- végig a doki mellett álltak.

-        Valószínűleg súlyos náthája van - jelentette ki az orvos, és egy hosszú receptet nyújtott át Sangonak.

-        De jó! Holnap még a gyógyszertárba is mehetek- morgott a lány. Kagome megpróbált visszavánszorogni a szobájába, de Sango visszafektette és hozott neki egy pokrócot.

-        Ma Miroku alszik az apámék szobájában - utasította őket.

-        Ne maradj fent sokáig!- szólt rá Miroku. Sangonak még kellett csinálni valami gyógyszeres kakaót és meg kellett itatnia Kagoméval. Aztán bedőlt a fotelba és elaludt. Miroku persze újra kijött és betakarta egy takaróval.