4.   fejezet

A szállingózó hópihe

- Sesshomaru nagyúr!- nyavalygott Rin.

- Rin, maradj már csendben! Egy kecske van az egész hegységben, és mindjárt megfogom! Várj egy kicsit!- szólt rá a szellem.

- Most kész vagy?

- Nem.

- És most?

- Nem.

- És most? És most?

- nem!

- Bocsi!- Sesshomaru már kicsit ideges volt.

- Hogy minek hagytam, hogy jöjjön velem! Sesshomaru, te ökör!- Sesshomaru enyhén a homlokára ütött az öklével. Rin már Yakent idegesítette, aki leesett, Ah Un-ról.

- Rin! Abbahagynád végre?- kérdezte a szellem.

- Persze!

-        Ajaj!

-        Mi baj, Kagome?- kérdezte Inuyasha.

-        Egy hópelyhet látok.

-        Én meg hármat!- feleselt a hanyou.

-        De akkor hóvihar lesz- ellenkezett a lány. És valóban igaza volt, mert fél óra múlva 160 cm magas hóban kellett átverekedniük magukat.

-        Egy kunyhó!- mondta Sango. A kunyhó ajtaját teljesen betemette a hó. Kirara leásta magát egészen a földig, de majdnem megfulladt. Sango emelte ki. Miroku leásta magát a kilincsig, és kinyitotta. A kunyhóban csak egy tűzrakóhely volt, amire rögtön felrakták a vacsorát, közben kint tombolt a vihar.

-        Finom volt ez az instant leves!- dőlt hátra Sango.

-        Hideg van!- didergett Kagome.

-        De csak vékony takarók vannak!- sajnálkozott Sango.

-        Aludjunk kettesével-, ajánlotta Miroku. Mivel más ötletük nem támadt, el kellett fogadniuk. Természetesen Inuyasha, Kagome és Shippou aludtak együtt. Miroku felemelte Sango előtt a takarót. A lány nyelt egyet, és úgy feküdt le mellé.

-        Volt valami este?- kérdezte Kagome másnap, és mindenki tudta, mire gondolt.

-        Nem- válaszolta Miroku és Sango. Kirara bólintott. A többiek tátott szájjal néztek.

-        Miroku, te mióta vagy ilyen toleráns?- kérdezte Inuyasha. Miroku megvonta a vállát.

-        A hóvihar még mindig tombol. Itt kell maradnunk, még- jegyezte meg Kagome.

-        De itt nem biztonságos. Az a két házisárkány ránktörhet bármelyik pillanatban- ugrott fel Inuyasha.

-        Inuyasha! Osuwari!- Kagome teljes nyugodtsággal és csendben mondta ki ezt.  Közben…

-        Sesshomaru nagyúr!- Rin megpróbálta túlkiabálni a hóvihart.

-        Igen?

-        Mindjárt megfagyunk. És fáradtak is vagyunk. Kérlek, álljunk meg!- vacogta a kislány. Sesshomaru bólintott. Megálltak a nagy semmi közepén. Rin Ah Un oldalának dőlt, és Sesshomaru prémjébe takaródzott. Sesshomaru is a sárkánynak dőlve aludt, csak szegény Yakennek nem volt helye.

Inuyasháék nem igazán csináltak semmit. Egész nap a kunyhóban ültek, és már kezdtek idegesek lenni. A feszültségüket, természetesen, egymáson vezették le. Kagome mindenért kiakadt, Miroku még jobban csapta a szelet Sangonak, mint általában, Inuyasha meg mást se csinált, csak nézett maga elé. Shippou és Kirara rohangáltak. Két nap múlva elállt a hóvihar, aminek felettébb örültek. Végre kimehettek a szabad levegőre, csak előbb ki kellett verekedniük magukat az ajtón. Miután ez sikerült, kellemetlen meglepetésben volt részük. Ugyanis a kunyhóra abban a pillanatban, ahogy kiléptek egy hatalmas fehér farok csapott le. A kunyhó egy nagy rakás törmelék lett. És ott állt előttük Akane és a Hósárkány.