23. fejezet

A temetés

A temetőben egy rakás feketeruhás ember állt. Kaname asszony temetésére sokan eljöttek. A rokonok nagyon örültek ennek. Kaname asszonynak egy fia volt csak, ő pedig Amerikában élt. Kicsit fáradt lehetett az időeltolódás miatt. A felesége és a kamasz fia csendben álltak mellette.

- Nahát! Az ki?- súgta a fiú az apjának.

-        Taijiya kisasszony. Nem emlékszel rá? Ő is 16 éves, nagyanyád lenti szomszédja- válaszolt a kérdezett.

-        Igazi hölgy lett belőle! És milyen ügyesen ellátta a háztartást, egyedül- állapította meg a feleség.

-        Jónapot!- köszönt nekik Sango.

-        Jaj, de rég láttalak! És ők kicsodák?- érdeklődött az asszony.

-        A barátiam.

-        Apád és öcséd hogy vannak?- érdeklődött mostmár Kaname asszony unokája is.

-        Meghaltak.

-        Oh, részvétem!- bólintott az apa.

-        Én is ezt mondhatnám- mentegetőzött Sango és továbbindultak.

-        Ide figyelj fiam! Engem nem érdekel, hogy kivel randizol, és kit viszel ágyba, de ne a nagyanyád temetésén flörtölj!- súgta oda az apja.

-        De én csak végigmértem!- ellenkezett a fiú.

-        Bocs. Szemmel vetkőztetted- és ezzel le is zárta a vitát.

-        Porból lettünk, porrá leszünk- prédikált a pap. Sango hátrafordult.

-        Mi az?- kérdezte Kagome.

-        Valaki van ott- hunyorított Sango. Inuyasha arrébb lökte Kagomét. A koporsóba egy nyílhegy fúródott.

-        Mi ez?- hüledezett a pap.

-        Sango Ez micsoda?- kérdezte Momoko.

-        Nem tudom.

-        Nekem van egy tippem- morgott Miroku és előrántotta a kardját.

-        Nem illik fegyvert viselni egy temetésen!- rázta az ujját a pap. Akim megragadta és a földre rántotta.

-        Ayame temetésén is nálam- vonta meg a vállát Miroku. Momoko és Akim összenéztek.

-        Ki az az Ayame?- érdeklődött Kaname asszony unokája.

-        Miroku halott csaja!- válaszolt Sango kicsit csípősen.

-        Sango féltékeny!- suttogta Momoko. Sango szigorúan nézett rá.

-        Fura fazonok vagytok!- jegyezte meg az egyik gyászoló. Megjelent Kagura és Kanna.

-        Na, új kis talpnyalók!- mondta Inuyasha és Kannának rohant.

-        Wow!- mondta Hajime és megpróbált felemelkedni, de az anyja visszahúzta.

-        Megőrültél? Ezek élesben csinálják! Szólt rá a fiára. Kagome fegyver után nézett.

-        Nekem miért nincs kardom?- siránkozott. Végül az egyik vasbotot, amivel a koporsót szállították, kihúzta és azzal indult Kagura ellen.

-        A ti nagyuratok olyan gyáva, hogy nem meri megmutatni a képét nekünk, inkább titeket küld!- mosolygott gúnyosan Inuyasha.

-        Ne beszüljetek alá!- mondta Kanna. Kagura elvágta Kagome botját és visszaverte Sangot is. Ekkor megjelent Sesshomaru és hátralökte Kagurát.

-        Elég legyen!- mondta. A többiek is leálltak.

-        Mi folyik itt?- nézett körül.

-        Ki maga?- érdeklődött Kaname asszony menye.

-        Sesshomaru.

-        Én már semmit sem értek- fogta a fejét a pap.

-        Az jó, mert én, se- mondta Kaname asszony unokája.

-        Elég legyen belőletek!- Sesshomaru pillanatok alatt szétverte Kagurát és Kannát, akik elmenekültek.

-        Ez szuper!- csillogott Hajime szeme.

-        Sango, nem tudom, mibe keveredtetek, de nagyon súlyosnak látszik. Ha majd vége, akkor meséld el- porolta le magát Momoko. Sango sóhajtott.

-        Sose lesz már nyugtunk!- a tenyerébe temette a z arcát és ingatta a fejét. Miroku a vállára tette a kezét.

-        Dehogynem! Mikor legyőzzük Narakut!- nyugtatta.