***Kill Naraku***
sango-chan15 2006.01.07. 09:55
26. fejezet: A virágszirom
26. fejezet
A virágszirom
Inuyasha elővette a nyusziját a párna alól. Legnagyobb csodálatára, valaki megvarrta. Kagome az ajtórésen leskelődött, és épp menni akart, mikor a pólója beakadt egy szögbe az ajtóban. Nem akarta eltépni, ezért elkezdte finoman ráncigálni. Inuyasha meghallotta és kijött a szobából.
- Te varrtad meg?- kérdezte. Kagome bólintott. Inuyasha melegen mosolygott.
- Köszönöm- mondta és becsukta az ajtót. Kagome aludni tért.
Miroku nem bírt aludni. Kiment az erkélyre. Az égen megannyi csillag ragyogott. Lágy tavaszi szellő fújdogált. Miroku hátracsapott a kardjával. Egy fehér illetve halványrózsaszín szirom hullott alá, mostmár két darabban. Valahonnan a tetőről jött. Miroku bement az épületbe és felment a tetőre. A tetőn Sango ült, egy fémbonoznak támaszkodva. Virágszirmokat dobált lefelé.
- Szeret, nem szeret?- kérdezte Miroku.
- Megijesztettél. Csak tépkedem- Miroku leült mellé.
- Gyönyörű csillagos az ég- mondta a lány.
- Igaz.
- Anyu szerette a csillagokat. Amikor meghalt, sokszor néztem őket. Ha gondjuk van, az emberek szeretik a csillagokat nézni. Mintha bármi válasz rejlene bennük. És mintha az emlékek is a csillagokba szállnának fel.
- Milyen igaz. Mióta Ayame meghalt, én is rengeteget nézem az eget. És elég rosszul alszom. De mostanában már jobban. Kivéve, mikor éjszaka felvernek.
- Hát igen. Naraku nem alszik.
- Pedig jót tenne neki.
- Biztosan- Sango felállt és elment a házba. Miroku egy ideig utánanézett, aztán visszaemelte tekintetét az égre. Néhány pillanatig halálos csend telepedett rá, aztán követte a lányt. Sango a nappaliban ült a kanapé háttámláján. Az ablakon befújó szél fújta a haját. Miroku a háta mögé ment és átkarolta. Sango erre megfogta a kezét és megfordult. Összeért az ajkuk egy forró csókban. Sango kacéran mosolygott és elfarolt a szobája ajtaja felé. Felkapcsolta a villanyt és kinyitotta az ajtót. Kacér, lassú mozdulatokkal kúszott befelé, közben Mirokut nézte. Miroku szintén elmosolyodott és ment utána. Mindkettejük felsője csak úgy repült lefelé, illetve felfelé. Miroku életében kétszer, ha látott melltartót, Ayamén meg a kirakatban. Így arra is nehezen jött rá, hogy kell kikapcsolni az ügyes kis szerkezetet. Pláne, hogy közben nem bírt elszakadni a viselőjétől. Hozzásimult Sango puha bőréhez és beszippantotta a finom illatát. Az ujjai végigfutottak a hátán, és csiklandozták a lány bőrét. Sango kicsit megrezzent ettől. Aztán a fellegekből leszállt a földre, és megpróbálkozott a melltartóval. Végül Sango azt tanácsolta, hogy hagyja inkább, mert különben reggel lesz. Miroku beleegyezett és a farmerszoknya és a nadrág is a földön végezték. Lassan az ágyra dőltek, közben az ajkaik összeforrtak. Sango elfelejtette lekapcsolni a villanyt.
Kagomét valami éppen kivezérelte a konyhába. Meglátta a kiszűrődő fényt, és megnézte, mi az. Kaján mosollyal rohant át Inuyashához és odarángatta. Inuyasha sem bánta meg a dolgot. Aztán Kagome lekapcsolta a villanyt és visszamentek aludni. Mielőtt azonban Kagome belépett volna a szobájába, Inuyasha szembe állt vele.
- Kösz, hogy megvarrtad a nyuszimat!- mondta.
- Igazán semmiség- Inuyasha hálásan megcsókolta a lányt, jó éjszakát kívánt és elment lefeküdni. Kagome fülig pirulva feküdt le az ágyra.
Közben persze Miroku és Sango is belemelegedtek a dologba, és egészen élvezték.
Másnap reggel Sango ért utoljára a konyhába. Miroku megcsókolta az arcát.
- Nahát! Mi van itt?- játszotta el Inuyasha, hogy csodálkozik.
- Ugyanaz, mint tegnap!- szaladt ki Kagome száján. Odakapta a kezét.
- Mi?- hunyorított Sango.
- Mondtam, hogy ne leskelődj!- ingatta a fejét Inuyasha. Miroku és Sango vádlón Kagoméra néztek, aki zavartan visszamosolygott.
- Na mindegy- legyintett végül Sango és kivette a pirítósokat a pirítóból.
- És ki jobb? Ayame vagy Sango?- érdeklődött Inuyasha.
- Inuyasha!- kiabált rá Sango.
- Most miért? Én is kíváncsi vagyok, rá- védte Kagome.
- Te drágám, mindenre kíváncsi vagy- vágott vissza Sango.
|