3. fejezet

Inuyasha nyakában fényleni kezdtek a szilánkok – mi történhetett – körbeszimatolt de nem érzett semmi különöset.

Kagome útját a falu felé vette és meg sem állt Kaede kunyhójáig.

- Kagome, végre már azt hittük soha többé nem láttunk. – örült meg neki Sango, majd döbbenten nézett a többiekkel együtt a megváltozott lányra.

- Hol van az íjam?

- Mire kell az neked lányom?

- Van egy kis dolgom – mondta gonosz vigyorral.

- Veled megyünk – szóltak egyszerre.

- Nem ez csak rám tartozik, nem lesz semmi gond.

Fogta az íját és már el is tűnt az alkonyatban. Már a kútból kimászva érezte a szilánkokat, és tudta ott Inuyashat is megtalálja. Ráérősen haladt célja felé. Bosszúja minden pillanatát ki akarta élvezni. Nem kellett sokáig mennie hamarosan megpillantotta a fiút egy faágon ülve az annyira el volt foglalva gondolataival, hogy észre sem vette a közeledő lányt.

- FEKSZIK!!!

Inuyasha hatalmas csattanással ért földet.

- Te itt? Hogy jöttél át a kúton?

- Az legyen az én titkom, állj fel!

Nagy nehezen feltápászkodott a földről majd kimeredt szemekkel bámulta az előtte álló lányt.

- Na mi van, nem tetszik az új öltözékem szerintem sokkal eredetibb mint az egyenruhám, pont az alkalomra való.

- Miféle alkalomra?

- Nemsokára megtudod.

Kagome előkapta az íjat és két nyílvessző segítségével a fához szegezte a leesett állú Inuyashat, kitépte a szilánkokat tartalmazó üvegcsét a nyakából majd sajátjába akasztotta.

- Kezdődjön a móka, úgy hallom érkezik a díszvendég.

Már is megjelent Kikyou körülötte elmaradhatatlan lélekrablóival.

- Na végre!

- Mit művelsz itt, enged el Inuyashat!

Kikyou felemelte az íjat megpróbálta Kagomet célba venni, de a lány egyetlen ugrással mellette termet, kiütötte kezéből a fegyvert majd hajánál fogva a fa elé rántotta.

- Nézd csak itt van a szerelmed, nézd meg jól hát nem gyönyörű. A teste föld és hamu ez kell neked, itt van – neki lökte a fiúnak – de már nem sokáig, mert ma végleg eltávozik ebből a világból.

Nyílvesszőjét Kikyou testére irányította.

- Ne tedd ezt, rám vagy dühös engem akarsz megbüntetni nem? Enged el őt!

- Most is ezt a ribancot véded. Mi lehetne számodra nagyobb büntetés, mint ha nélküle kell tovább élned.

- Kagome ez nem te vagy, térj már magadhoz!

- Ó nagyon is én vagyok és a legjobb az, hogy te tettél ilyenné. Most már pofa be!

Feszesre húzta az íjat.

- Ne, már nem szeretem, esküszöm!

- Jó duma, de nem veszem be.

- Kérlek hidd el, mikor Mirokuval beszélgettünk nem hallottál mindent.

- Csak éppen eleget.

- Higgy nekem, a múlt összeköt minket de érzelmeim már megváltoztak iránta. Hagyd elmenni.

- Nem szeret hallod ezt te hulla!- megfogta a lány karját és lódított rajta egyet – tűnj el még jókedvemben vagyok és vissza se néz, nekünk még van egy kis dolgunk - csúfondáros mosollyal nézet Inuyashara.

Majd még is a lány után fordult megfeszítette íját utána küldött egy nyilat. A lélekrablók mind megsemmisültek.

 - Fuss Kikyou nehogy téged is eltaláljalak - nevetett Kagome. – Végre kettesben maradtunk.

- Mit akarsz tenni?

- Hmm… - megállt a fiú előtt néhány másodpercig csak nézte – egy kicsit játszunk.

Düh villant szemeiben és körmei végigszántották Inuyasha arcát a csíkokból vér serkent ki.

- Hoppá, egy kissé élesre manikűröztem a körmeim.

Kagome odahajolt és a nyelve hegyét végig húzta az egyik csíkon.

- Finom.

Újra megismételte a mozdulatot majd a fiú ajkai közzé csúsztatta nyelvét.

- Hogy ízlik? - kérdezte, de nem várta meg a választ.

Megcsókolta a döbbent Inuyashat. Kezei közben lecsúsztak a férfi mellkasára és feltépte az ingét. Meztelen bőrét simogatta, hegyes karmaival gyengéden végig karcolta, újra és újra szájon csókolta. A fiú megpróbált kitérni előle de mozdulni sem tudott a nyilaktól. A lány tudomást sem vett az ellenkezésről folytatta tovább amit elkezdett, a vágy amit oly régóta magában hordozott most kitört belőle. Tovább vetkőztette Inuyashat még teljesen meztelen nem lett. Végig mustrálta a vékony, de izmos testet. Kéjes elégedettséggel felnyögött, ujjai felfedezőútra indultak a kőkemény testen. A domború izomtól duzzadó mellkason, a bordák erdején át a lapos feszes hasig, végül megállt meredező hímtagján. Ütemes mozdulatokkal simogatni kezdte. Inuyasha összeszorított fogakkal próbálta nem élvezni azt amit a lány művel vele, de a szenvedély már őt is a hatalmába kerítette. Kagome most az ajkával tette meg ugyan azt az utat amit az előbb kezeivel. A férfi hangosan felhördült mikor a lány a szájába vett kemény férfiasságát.

- Kagome – nyöszörögte – engedj el.

A lány lassan, testét végigdörgölve a másikén felállt.

- Nem lehet – nyöszörögte, majd lágyan harapdálni kezdte a fiú ajkát.

- Engedj el kérlek, szeretnélek magamhoz ölelni.

Kagome megérintette a nyílvesszőket amelyek rögtön elporladtak. Inuyasha összerogyott, a fájdalom végigcikázott a testén. Mielőtt megmozdulhatott volna a lány ráült és két karját a feje fölé feszítette. Tekintetében újra megjelent az ördögi fény, néhány pillanatig csak néztek egymás szemébe. A csendben csak kapkodó lélegzetüket lehetett hallani. Kagome közelebb hajolt a fiú arcához, megemelte fejét és meg akarta csókolni a lányt, de kitért előle.  

- Kérlek – suttogta halkan a fiú.

Kagome lassan, ugrásra készen húzta vissza a kezét. Inuyasha ujjai a combjára csúsztak majd egyre feljebb kínzó gyönyört okozva ezzel a lánynak. Minden egyes porcikája beleremegett mikor gyengéden hozzáért a melleihez. Fürgén kigombolta kurta kis blúzát majd a csipkemelltartótól is megszabadította. Érzéki mozdulatokkal simogatni kezdte a feszes kebleket, felemelte fejét és szájába vette az ágaskodó bimbókat. Kagome saját csapdájába esett, úgy gondolta játszik egy kicsit a fiúval azután otthagyja, de már nem tudta megtenni, combja között lüktetett a vágy beteljesülésért ordítva. Inuyasha végül lefejtette róla az utolsó ruhadarabokat is ott feküdt a fűben, lesütött pillái alól figyelte szerelmét aki végig csodálta mezítelenségét. Felnyögött a kéjtől mikor a fiú szája megérintette lángoló bőrét, ujjai pedig izgató mozdulatokkal siklottak combjai közzé, felfedezve a lány legtitkosabb rejtekét. Zihálva kapkodták a levegőt, már semmit sem érzékeltek a külvilágból csak ők ketten léteztek. Kagome teste ívben feszült a fiú testéhez combjait széttárva fogadva magába kemény férfiasságát. Egy villanásnyi fájdalom cikkázott át a lányon, de a következő pillanatban már a mindent elborító mámornak adva át a helyét. A férfi kínzó lassúsággal kezdett el benne mozogni még el nem veszítette saját érzékei felett az uralmat. Vad ütemben csapódott egymáshoz verejtékező testük kergetve a gyönyört, még ki nem tört belőlük a beteljesülés megváltó sikolya. Lihegve feküdtek egymás karjaiban nem akarván szabadulni az átélt örömtől.

Kagome vonakodva tért vissza a valóságba. Újra a régi volt, szívében kihunyt a féltékenység okozta gyűlölet. A lelke nehéz volt – mit tettem – zokogott befelé. Felpattant magára kapkodta ruháit, nem mert ránézni a még mindig kábult fiúra.

- Talán egyszer majd megbocsátasz nekem. – mondta, majd beleveszett a sötétségbe.

VÉGE