I.                   fejezet

-         De szép napunk van!- Kagome kinyújtóztatta a karjait és ledobta a táskáját. Sango is lerakta a csomagjait, és bólintott.

-          Hol vannak a fiúk?- kérdezte Sango. Inuyasha a biciklit cipelve és Mirokuval veszekedve megjelent. Miroku a biciklin ült és a kormányra támaszkodott. Inuyasha csak azért nem dobta le, mert Kagome megölte volna a bicikli miatt. A lányok és Shippou jó nevettek.

-         De gyönyörű kristálytiszta a víz!- nézte Kagome- Megmártózzunk benne?

-         Tőlem mehet!- kapott az ötleten Miroku.

-         Azt lesheted!- kiabálta Sango.

-         Ahogy ismerem, fogja is- vetette oda Inuyasha.

-         Nem kell meztelenül fürdenünk!- nevetett Kagome- Hoztam két fürdőruhát. Egyet pótba, ha a másik elszakadna.

-         És mi?- Miroku kétségbeesetten nézte a lányt.

-         Ti majd csak ültök a parton és vigyáztok a cuccokra!- Kagome egy kicsit parancsolóan mondta ezt. A lányok elmentek egy szikla mögé, és átöltöztek. Kagome egy gyönyörű sárga fürdőruhájában magabiztosan lépett ki. A fiúknak nagyon tetszett. Azt a szikla mögé nyúlt.

-         Gyere már, Sango!- mondta kedvesen.

-         Várj már! Biztos vagyok én ebben?- hallatszott a szikla mögül. Aztán Sango előbújt. Miroku és Inuyasha- főleg Miroku – szájtátva bámultak.

-         Csak magabiztosan!- súgta Kagome.

-         Így?- Sango kacéran kacsintott és erősen mozgatta a csípőjét jobbra-balra.

-         Igen!- nevetett Kagome. A lányok a tóhoz mentek, hogy megnézzék magukat.

-         Tényleg jól nézek ki!- mosolygott Sango. Éppen lehajolt, és Kagome meglökte. A hideg vízbe toccsant. A jobb tenyerébe fogott egy kis vizet és Kagoméra fröcsölte. A lányok nevetve ugráltak a vízben és egymásra fröcsköltek. Kirara is beszállt.

-         Egy szellem van a dombok mögött!- kiáltotta Inuyasha.

-         Pont most!- nyavalygott Kagome.

-         Akkor ti ne gyertek!- Miroku máris Inuyasha után eredt. Shippou közben kényelmesen aludt. Egyikük sem tudta, hogy figyelik őket.

A lányok egy picit pihentek. Kifújták magukat. Hirtelen valami dübörgésféle hallatszott, és a tó vizén látszott a mozgás. Egy Vízi-démontündér jelent meg. Sango és Kagome rögtön a fegyvereik után kaptak. A kő, amin Shippou aludt, felrepült. A szellem hatalmas cseppeket dobált, amelyek szétverték a fákat.

- Shippou!- kiáltott Kagome. Rengeteg törmelék zúdult feléjük. Shippou egy nagy törmelék farakásba esett. Kagome elejtette a nyilait. A szörny rájuk lépett.

- jaj ne! A nyilaim!- Sango elrepítette a Hirakitsut. A Szörny hatalmasat csapott a földre. Sango éppen hogy el tudott ugrani a Hirakitsu elől, mely nagy erővel tört magának utat vissza. Sango megfogta, pedig a földön feküdt, és felállt. A fegyver majdnem eltörte a lábát. Kirara, immár nagy alakjában, a démonra támadt, de az könnyen visszaverte. Kirara egy fának csapódott.

- Kirara!- Sango kétségbeesetten nézett utána. A démon két cseppet küldött egyszerre. A hatalmas törmelékek és a por belepett mindent. Sango-t és Kagomét mindenfelől csapkodták a fa és kődarabok. A szemük az orruk és a szájuk is megtelt porral. Mire a por eloszlott, már mindketten eszméletlenül feküdtek a földön. A szörny dobott egy cseppet, körbefonta vele Sango-t. Ugyanezt tette Kagoméval is. Kirara-t is felvette, majd enyhe nyomást gyakorolt rá. Kirara újra kicsi lett. A szellem eltűnt mindhármukkal együtt.

  Inuyasha és Miroku nemsokára visszatértek.

-         Mi történt itt?- Inuyasha kész volt egy szellemmel harcolni.

-         És hol vannak a lányok?- Ekkor felhő támadt. Kouga érkezett meg.

-         Mi történt itt? És hol van Kagome?- Shippou jajgatva felült. Kouga megragadta és rázni kezdte.

-         Mi történt? Hol van Kagome? Mi ez a sok törmelék? Válaszolj már, te kis söpredék!

-         Hagyd szegényt! Valószínűleg egy szellem támadta meg és vitte el őket.

-         Nézzétek, egy pergamendarab!- Inuyasha valamit nézegetett a földön. Miroku szerint Holdbetűkkel írtak rá.

-         Mik azok a Holdbetűk?- vakargatta a tarkóját Kouga.

-         Ezüsttollakkal írják őket, és csak Holdvilágnál olvashatók.

-         És ha nem látszanak, hogy tudod őket elolvasni?- vetette föl Inuyasha.

-         Látszanak, csak nem olvashatók!- vágott vissza Miroku- meg kell várnunk az estét-, így hát megvárták az estét.

-         Ez még mindig nem olvasható!- dühöngött Inuyasha.

-         Tiszta időpazarlás volt idejönni! Megyek és megkeresem az én drága Kagomémat.

-         Te csak tartsd távol magad tőle!

-         Nekem ne dirigáljon egy kotorékeb!

-         A jó édes anyád a kotorékeb!

-         Az anyámat ne merd a szádra venni, mert megbánod!

-         Csitt! Maradjatok már nyugton! Ha meg akarjuk a lányokat menteni, együtt kell dolgoznunk. Amúgy Víz-betűkkel van, azért nem tudod olvasni- Miroku elkezdte olvasni a papírt- ezen nincs semmi, csak az, hogy a Vízi-démontündér felkérésére készítettek egy varázsgömböt- Kouga és Inuyasha egymással versenyezve indultak el. Másnap egy szellem, a Vízi-démontündér tört rájuk. És nála volt Kagome, Sango és Kirara is, megkötözve.

-         Kagome!- kiáltotta Inuyasha és Kouga egyszerre. Kagome kinyitotta szemét. Bekötött szájjal sajnos nem tudott visszaszólni, de azért kapálódzott egy sort. Mind harcolni kezdtek. A szellem minden támadást könnyűszerrel visszavert.

-         Túl gyors!- morogta Inuyasha.

-         Túl erős!- morogta Kouga.

-         Nem szívesen mondom, de össze kell fognunk. De erős vagy, én gyors. Csak ketten tudjuk legyőzni- fordult Kouga Inuhoz.

-         Igazad van- bólintott Inuyasha. Ketten elvágták a Kagomét és Kirarát tartó köteleket, mert ők voltak egymás mellett. Sango körül valami védőburok képződött. Kouga elkapta Kagomét és biztonságos helyre, vitte. A Vízi-démontündér néhány karcolással elment. Kagome utánaszaladt.

-         Gyere vissza!- kiáltotta. De összerogyott. Nem bírta tovább. Kirara gazdája után vinnyogott. A többiek is odaértek.

-         Kagome, jól vagy?- kérdezte Inuyasha. Kagome a tenyerébe sírt. Felemelte a fejét.

-         Az a szellem megöli Sango-t!- sírta. Miroku pupillái kitágultak, és hátrahőkölt.

Tábort raktak. Kagome elmondta, amit tud. A szellem valami varázslathoz akarja használni Sango-t. Miroku üveges szemekkel nézett előre. Teljesen elsápadt. Kouga a vállára tette a kezét.

-         Ne félj! Kiszabadítjuk a Szellemirtót- bíztatóan mosolygott.

-         Ide egy női kéz kell!- mondta egy hang. A hátuk mögött Ayame tűnt fel.

-         Ayame!- nyögte Kouga.

-         Szervusztok! Jaj, Kagome ne sírj, majd kiszabadítjuk- guggolt le Ayame Kagome mellé. Inuyasha mostmár komolyan haragudott Kougára. Ugyanis a farkas támogatta Mirokut, Kagome kibőghette magát a vállán. Inuyasha utálta, ha Kagome bőg. Egyszer Kagome bőgve a nyakába ugrott. Kouga ekkor gúnyosan a hanyou-ra mosolygott.

-         Elég! Nem csődítheted ide minden ismerősöd!- fakadt ki.

-         Nem hívtak! Jöttem!- mondta Ayame.

-         Meghalsz, Inuyasha!- szólt egy hang. Kikyou 10 méterre állt mögöttük, felajzott nyíllal.

-         Jaj, Kikyou! Most nem alkalmas! Nem jönnél vissza később?- szabadkozott Inuyasha.

-         Mi az, hogy nem érsz rá?- Kikyou a csípőjére tette a kezét és ordibált- Én most megöllek! A bosszúm nem várhat- Kikyounak elmesélték a sztorit.

-         Nos, segítek nektek. De csak most- szóval a kis csapat elindult, Kagome tolta a biciklijét, és ott sétáltak, egymás mellett.

Egy üveggömbben látszottak. A gömb egy gyökérre hasonlító egylábas talpon állt. Egy kéz megfogta.

-         Úton vannak, úrnőm!- mondta a kéz tulajdonosa.

-         Remek!- egy másik kéz, amelyen csuklóig vörös pikkelyek voltak, és éles karmok, összehúzodtak az ujjak. Rémes kacaj hallatszott.