1. fejezet

Az energiahullám

   Kagome másnap elment a középkori Japánba és elmesélte társainak a történteket.

-         Vámpír?- hunyorgott Miroku.

-         Igen, biztosan az volt- bólintott Kagome.

-         A vámpírokat gonosz aura lengi be, igaz?- kíváncsiskodott Shippou.

-         Igen, miért?- felelt Kagome. Sango sóhajtott, felállt és elment a patakhoz.

-         Sango mostanában rosszul fest. Ahányszor a kút közelébe megy, szédeleg, dülöngél és elsápad- mesélte Miroku.

-         Egyszer, mikor nagyon közel ment hozzá, elájult- mondta Shippou. Kagome barátnője után nézett, aki Kirarát mosdatta a patakban.

-         De hát ott vártatok mind, mikor jöttem - vetette ellen.

-         Igen, de Sango nagyon gyenge volt- mondta Inuyasha.

-         De miért? És mi miért nem?- értetlenkedett Kagome.

-         Csak azok érzik meg a vámpírok közeledtét, akiket valamikor megcsípett egy, még ha nem is haltak bele- Kagome mellett Sango állt. A nap érdekes szögben érte, sápadt arca most még sápadtabbnak tűnt. Kirara megrázta magát és a miko ölébe bújt.

-         És téged csípett meg vámpír?- kérdezte Inuyasha. Sango egy kicsit gondolkodott, aztán lassan bólintott. A többiek eltátották a szájukat.

-         Mikor?- álmélkodott Shippou. Sango leült.

-         Még kislánykoromban elmentünk egy hétre szellemet irtani. Éjszaka egy kastélyban aludtunk. Egyik éjszaka egy árnyat láttam a szobámban lopódzni. Félálomban voltam, és azt hittem, csak egy álombeli lidérc. Sárga szemei voltak, amelyek vérben forogtak. Nagyon fáztam, mintha nyitva lenne az ablak. Másnap reggel lázasan és nagyon gyengén ébredtem. A nyakamon volt két lyukacska. A párnám kissé véres lett. Egy hétig feküdtem ágyban, aztán felkeltem, de újabb egy hétig gyengélkedtem. Végül begyógyultak a sebek és újra talpra álltam. Azóta nem volt semmi tünete a vámpíroknak és el is felejtettem- mesélte Sango.

-         Tehát a vámpírok, újra feltűntek - szögezte le Inuyasha.

Másnap reggel Sango alig bírt felkelni és lassacskán tántorgott el a patakig.

-         Sango, szerintem vissza kéne feküdnöd - jegyezte meg Inuyasha és visszatámogatta a lányt a táborba.

-         Lázas vagy!- szólt Kagome és borogatást tett a szellemirtó homlokára.

-         Csak nem járt valaki tegnap a táborban?- kérdezte Miroku. A valaki szót hangsúlyozta, éreztetve, kire illetve milyen fajtájú illetőre gondol.

-         Nem hiszem, azt éreztem, volna-, ingatta a fejét Inuyasha.

-         El kell vinnünk Kaede anyóhoz!

-         Ezt idd meg!- nyújtott Kaede anyó egy tál kotyvalékot a démonirtónak. Sango kiitta a förtelmes ízű gyógyszert.

-         Ez szörnyű!- lihegte utána.

-         De ezek után soha nem leszel érzékeny a vámpírok közelségére-, magyarázta Kaede anyó.

-         De a vámpír hogy került az én világomba?- kérdezte Kagome.

-         Úgy, hogy ott volt. Vámpírok a te világodban is léteznek- felelt Kaede anyó.

-         Kaede anyó!- egy falusi lihegve rontott be a faházba. Kezét az ajtónak támasztva állt.

-         Mi baj?- kérdezte az anyó.

-         Egy hatalmas hajó! A folyón!- nyögte a falusi.