III. A düh ereje:

Kagome Naraku parancsára célba vette Shippo-t a nyilával.

-Kagome! Én vagyok az! Te nem vagy képes ilyet tenni!-mosolygott Shippo félelemmel a szemében. Ám Kagome, most harcolni sem tudott az ellen, hogy megölje őket, mert Naraku teljesen az irányítása alá vette, és a csókja is erősítette ezt. Kagome kilőtte a nyilát. Gyorsan történt minden, így eltalálta a kis Shippot. Shippo abban a plillanatban meghalt.

-Ne! Shippo!-vette élettelen testét a kezébe Sango. Inuyasha tátott szájjal nézte Shippót, majd tekintete Kagoméra pillantott, aki egy új nyílvesszőt tett a nyilára. Most Mirokut vette célba, aki nem használta a kezét a darazsak miatt. Kagome ismét kilőtte a nyilát, Miroku nem tágított, ám Sango eléurott, így a nyílvessző mindkettőjük testén átfúródott. Mindkettőjükkel végzett. Inuyasha mostmár nagyon “zaklatott” volt, nem tudta mitévő legyen. Ő következett célpontnak.

-Kagome! Kérlek ne ölj meg! Hallgass rám Kagome! Kikiyo…..már a múlté!!!.......Akkor jöttem rá, mikor legádázabb ellenségem rabolta el azt, akit teljes szívemből szeretem!- mondta Inuyasha. Kagome leemelte nyilát…

-Az ember akkor jön rá kit szeret igazán, mikor látja elveszíteni!!!...-kiálltotta Inuyasha, de ő kilőtte a nyilát Inuyashára, mikor hirtelen felemelte íjját. Az pont Inuyasha szívébe fúródott, még utolsó lehelletével nyögött valamit:

-Sze-rel-mem…. Inuyasha összerogyott, és meghalt. Naraku felkacagott. Csak kacagott és kacagott, ezzel nem figyelt Kagoméra. Kagome rövid időre magához tért, ezt az időt kihasználva Narakura támadt. Naraku még mindig ördögien röhögött, amikor egyszer felnyögött. Kagome szent nyílvesszeje semmivé tette Narakut, és vele együtt a palotát. Kagoméból kiesett az ékkőszilánk.